Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1970-04-01 / 4. szám
Somogyi Ferenc Dr.: SZENT ISTVÁN SZÜLETÉSÉNEK EZREDIK ÉVFORDULÓJA UTÁN Örömmel kell megállapítanunk, hogy a szabad földön élő külföldi magyarság az egész világon különös kegyelettel s országra-világra szóló ünnepségekkel hódolt az első koronás magyar király emlékének. A ‘magyarok tündöklő csillagá’-nak fénye három világrész nyolc nagyvárosából megújult és felfokozódott erővel tükröződött vissza. Valósággal belevilágított magyarságunk jelenének éjszakájába. Bebizonyosodott az az otthoni megállapítás, amely szerint “a magyar történelemben nem volt és nem is lehet olyan korszak, olyan társadalmi-politikai törekvés, amely ne akarná szükségszerűen tisztázni viszonyát Szent István hagyományaihoz.” (1) AZ EZREDIK ÉVFORDULÓJA Az ezredik évforduló időpontját nem valamiféle ‘központi bizottság’, nem is ‘egyes történetírók véleménye’ határozta meg, hanem kilencévszázados nemzeti hagyomány, amely a Szent Istvánt szentté avattató Szent László király uralkodása idején keletkezett magyar ős- Gesta és minden középkori magyar krónika révén írásban is megörökítődött. Ennek alapján került rá az 1938-ban, Szent István halálának kilencszázadik évfordulóján veretett 5 Pengő névértékű ezüst emlékpénzre is az első magyar király születési évéül a 969. esztendő. Ezen a történeti tényen hatalmi és tekintélyi törekvések ugyanúgy semmit sem változtathatnak, mint ahogy idegen kútfők adatai, külföldi lexikonok “megállapításai” és egyes történészek állítólagos ‘legújabb kutatásainak eredményei’ sem módosíthatnak. Azok a hatalmi és tekintélyi törekvések, amelyek az ezredik évforduló megünneplésének elodázására irányultak, nem a történeti tényt kutatták, nem is Szent István születésének ezredik évfordulóját akarták megülni, hanem egyiket is, másikat is csupán valamilyen más évforduló jelentőségének hangsúlyozására, illetőleg fokozására igyekeztek felhasználni. A KERESZTÉNYSÉG FELVÉTELE Történetileg téves és túlzott az a törekvés is, amely Szent István születésének évét minden áron egybe akarja kötni a ‘magyar’ kereszténység ‘hivatalos” felvételével. Túlzott, mert ‘magyar’ kereszténység nincs. Valójában csak keresztény magyarságról beszélhetünk. Azt a kérdést, hogy mióta keresztény a magyarság ‘hivatalosan’, több szempontból vizsgálhatjuk és másmás eredménnyel oldhatjuk meg. A kereszténység felvételének időpontját azonban Szent István születésével semmiképpen sem kapcsolhatjuk össze. Ha Ugorda (525 körüli) és Kurt (615 körüli) kezdeményezéseitől eltekintünk is, a bizánci kereszténység ‘hivatalos’ felvétele (950 körül) jóval megelőzte; a római kereszténység ‘hivatalos’ felvétele pedig évekkel, vagy évtizedekkel később követte Szent István születését. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Piligrim passaui püspök térítő tevékenysége 975-ben, Szent István születésének a lengyel kútfőkben említett évében, politikai okokból, végérvényesen megszakadt. A következő két évtizeden át a nyugati kereszténységgel való kapcsolat újabb felvételének nyoma sincs. Géza fejedelem csak Szent Adalbert magyarországi látogatása után, 995 óta engedi be újból a kereszténység hirdetőit, most már a cluny-i mozgalom szellemében működő bencéseket. AZ EGYHÁZI KÖZIGAZGATÁS MEGSZERVEZÉSE A nyugati (római) kereszténység egyházi közigazgatásának megszervezése az első tíz püspökség s az első három bencés apátság megalapításával kétségtelenül Szent István uralkodói érdeme. Elképzelhetetlen azonban, hogy ez a nagyszabású, országraszóló egyházszervezés légüres térben, megfelelő számú hívősereg és papság nélkül történt. A püspökségek és bencés apátságok megalapításának sorrendjéből, valamint székhelyéből azt kell következtetnünk, hogy az ország sűrűbben lakott és a nyugati műveltséggel szorosabb, közvetlenebb kapcsolatba kerülő területein ekkor már a keresztények száma olyan jelentős volt, hogy indokolt és szükséges lett azok lelki gondozásáról egyházmegyék felállításával, püspökök kinevezésével intézményesen is gondoskodni. És Szent István azért küldte követét Rómába, mert jól tudta, hogy mindez a pápa kizárólagos joga. II. Szilveszter pápa ‘királyi rangú’ koronát és ‘apostoli kereszt’-et küldött neki válaszul. KIRÁLYI KORONA ÉS APOSTOLI KERESZT A korona vallásos jelkép volt akkor, amely viselőjének isteni elhivatottságon alapuló főhatalmát, uralko-6
