Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1970-04-01 / 4. szám
Szent István 1009-ben és első püspökévé Catapranus bencés szerzetest tette meg. Imre király itt halt meg 1203-ban és a székesegyházban temették el. A nagy kiterjedésű egyházmegyével arányban birtokai és jövedelmei, valamint kiváltságos helyzete. Ha a királynak negyedik »ia született, nevelése, erkölcsi és anyagi támogatása az egri püspök feladata volt. A püspökség területét többször fel akarták osztani több püspökségre, de birtokpolitikai okokból mindig meghiúsult. Esterházy Károly grófnak, á gazdag pápai és tatai földesúrnak sikerült keresztülvinni a tervet a pápánál és 1804-ben VII. Pius bullájával kiszakították belőle a kassai és a szatmári püspökségeket, az egri püspökséget pedig érsekség rangjára emelték. Azonban ezt már Esterházy nem érte meg, így ő volt az utolsó egri püspök, de nevét számtalan egyházi intézmény őrzi, köztük az egri katolikus egyetem, amelynek pompás épületében ma az állami tanárképző főiskola működik. Az egri érsek fennhatósága alatt állott a kassai és a szatmári püspökségeken kívül, a rozsnyói és a szepesi püspökség is. Ma viszont nincs egyetlen egy suffragans püspöksége sem. A magyar egyházi közigazgatás gyökeres átszervezésére még jóval az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása előtt több terv is készült, de annakidején súlyos birtokjogi problémák megakadályozták azoknak kivitelét Trianon után is előkerült egyik-másik terv, de csak részmegoldások születtek (az új szegedi püspökség, apostoli kormányzóságok csonka egyházmegyékkel). Szóba került egy alföldi és egy új dunántúli püspökség szervezése Kaposvár székhellyel, az előbbi a protestánsok tiltakozásába ütközött, az utóbbi pedig a veszprémi püspökség ellenállásába, így nem lett belőle semmi. Pedig az óriási veszprémi egyházmegye feldarabolására előbb-utóbb sor kell kerüljön, mert területe magában foglalja Dunántúl három legnagyobb vármegyéjét: Veszprémet, Somogy- és Zala-megyéket. Ez esetben viszont ezt a legősibb és egyik legtekintélyesebb püspökséget feltétlenül érsekség rangjára kellene emelni, mint azt tették annakidején az egrivel vagy most a nyitraival és a fiumeivel. Az elmúlt évben nevezett ki a Vatikán két új érseket Magyarországon és pár megyéspüspököt; pár püspöki szék még ugyan üresen maradt és apostoli kormányzó vezeti az egyházmegyét, de a normalizálódás folyamata megindult. S így a csonka-országi, sokat szenvedett magyar katolikus egyháznak is megvan a reménye arra, hogy — ahogy lehet alapon — az utódállamokhoz hasonlóan a magyarok is kapnak valami kis erkölcsi erősítést a Vatikántól, amit ezeréves védőbástya szerepükben ugyancsak kiérdemeltek a sokszor bizony nagyon is hálátlan Nyugattól... VÁDOLLAK, ANYA! Flórián Tibor: Vádollak, anya, — jaj, hova tűnt magyarságod? — miért nem tanítod anyánk nyelvére édes gyermeked? Miért nem fogod föl az esőt, miért nem állítod meg a futó patakot? A gyönge gátakon átrohan a viz, nem tartja vissza lázas földjeink szomjúsága, nem tartja vissza szivedet a szomjúhozó szeretet. A felhők árnyéka messze száll, és nyoma nem marad, ha le nem rajzolod. Gyors gyerek-lábakon szalad tova az idő, ha meg nem állítod. Néhány év, s gyermekeid meg nem értenek, idegen szavak homokját szórja szemedbe szájukról a szél. Jaj, anya, mivel büntesselek, mivel törjem föl közönyöd páncél-falát, miként tartsalak vissza nemzetednek? Zsinegnél, kötélnél szívósabb szavakkal fonlak körül, mondatokkal, melyek erősebbek, mint a halál. Körülkerítlek jelzőimmel, hasonlatokba temetlek. Szavaim, mint vesszők suhogjanak rajtad, súlyos mondataim pörölyként sújtsanak le rád, mert bűnös voltál, és bűnödben kitartottál. 5
