Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1970-04-01 / 4. szám
Ez az intézkedés a római Egyháznak több milliós veszteséget jelent hívőkben és anyagiakban egyaránt. Erdély négy római katolikus püspöksége közül a nagyváradit és a szatmárit megszüntették s egyházmegyéiket egyesítették a gyulafehérvári püspöki egyházmegyével, a temesvári püspöki széket pedig nem töltötték be. Ma tehát Erdélynek, amely nagyobb terület, mint a megmaradt Csonka-Magyarország, egyetlen római katolikus püspöke van: Márton Áron, a börtönviselt székely főpap, akit 25 év óta most engedtek ki először Rómába. Erdély északi részének visszatérte után (1940) a magyar kormány szorgalmazta egy kolozsvári püspökség szervezését, amire Márton Áront szerették volna püspökké kineveztetni, de ő nem hagyta el régi egyházmegyéjét. Ugyanezen okból nem lett Magyarország hercegprímása sem, pedig Serédi Jusztinián halála után ő volt a legesélyesebb jelölt az esztergomi érseki székre. Az ezeréves gyulafehérvári püspökség még mindig nem emelkedett érsekség rangjára, pedig az egykori történelmi Magyarország területén sokkal fiatalabb és újabbkeletü püspökségeket is érsekség rangjára emelt a Vatikán. Ma az erdélyi részeknek két görög keleti érseksége (Nagyszeben, Balázsfalva) és öt püspöksége van (Kolozsvár, Nagyvárad, Arad, Nagybánya, Lugos). Ennek ellensúlyozására kellene a gyulafehérvári magyar római katolikus érsekség, a régi püspökségek (Temesvár, Nagyvárad, Szatmár) jogaikba való visszaállításával és pár új, feltétlenül szükséges püspökség (Kolozsvár, Brassó, Marosvásárhely) alapításával. Ha a kommunista Csehszlovákiában és Jugoszláviában lehetett új érsekségeket és püspökségeket kreálni, akkor ennek Romániában sem lehet akadálya, legfeljebb csak az, hogy amott szlovák és szerb-horvát érdekekről volt szó, Erdély esetében pedig magyar érdekekről. Mert az erdélyi katolicizmus helyzete kétségbeejtő, ami a Vatikán számára sem lehet közömbös; s ha még a régi román görög katolikus hívei közül meg akar menteni egy töredéket, akkor a magyar katolicizmust kell erősítenie, amely egyelőre még létezik, ha nagy áldozatok árán is. Erre a sok közül a legjobb példa a nagyváradi eset. Nagyváradon két katolikus püspökség volt: a Szent László alapította magyar (latin) katolikus és az új Mária Terézia alapította román (görög) katolikus püspökség. Az utóbbi átalakult görög keleti (orthodox) püspökséggé és az első pedig megszüntették, illetve egyesítették a szatmárival, s javaiba az orthodox püspökséget telepítették. Szent László bihari püspökségét ma tehát a román orthodoxok bitorolják, a püspöki palotában a román metropolita székel, a székesegyházban román pópák miséznek és a szemináriumban pedig nevelik a jövendő görög keleti papságot, a szegény megfogyatkozott erdélyi magyarság veszedelmére ... A történelmi Magyarország egyházkormányzati szempontból öt főegyházmegyére volt felosztva, az ötből három maradt csak meg a csonka ország területén, és a huszonhárom püspöki egyházmegyéből csak nyolc a csonka egyházmegyék élére pedig apostoli kormányzók kerültek. Magyarországon ma 3 érseki és 8 püspöki egyházmegye van, a pannonhalmi bencés főapát, aki mint nullius praelatus kormányozta kis egyházmegyéjét, ma nem gyakorolhatja püspöki jogait. A legrégibb érsekség a köztudatban az esztergomi (1001), amelyet Szent István királyi székhelyén alapított mint főpüspökséget; érseke 1279 óta hivatalosan is él a prímási jogokkal, 1715 óta pedig a Római Szent Birodalom hercegi címe illeti meg, ezért hercegprímásnak nevezik. Hat beosztott (suffragans) püspöksége van: Veszprém, Győr, Vác (1009), Szombathely (1777), Székesfehérvár (1779), Nyíregyháza (hajdudorogi görög katolikus, 1912). Veszprém a királynék székvárosa volt, püspöke a királyné kancellárja, koronázója és gyóntatója. Az alapítólevél szerint Szent István 1009-ben alapította az első tíz püspökség között. A legújabb oklevél-kutatás azonban megállapította, hogy az eredeti évszámot az alapítólevélben kivakarták és az 1009-es évszám utólagos bejegyzés. A veszprémi püspöki levéltárból két olyan irat is előkerült, amely szerint az első püspökét, István bencés szerzetest és a Szent Mihályról elnevezett székesegyházat már az 1002-ben kelt Pannonhalmi Alapítólevél is említi. Klempa Sándor premontrei kanonok-tanár, veszprémi apostoli kormányzó körlevélben foglalkozik a székesegyház most folyó helyreállításával és részletesen ismerteti a székesegyház történetét is. E szerint az ősi veszprémi püspökséget még Géza fejedelem alapította 990-997 között és Szent István csak újraalapította, mint a gyulafehérvári püspökséget is. A székesegyházat pedig Boldog Gizella királyné építtette az 1000. év táján és állítólag ott is temették el (nem pedig Passauban), mint később Szent László feleségét: Adelhaidot és Kálmán király feleségét: Ludmillát is, kiknek a sírjait most keresik az altemplomban. A kalocsai érsekséget Szent István mint püspökséget alapította s első püspöke Asztrik pécsváradi bencés apát volt, aki a koronát hozta Rómából, amiért is Szent István érseki rangra emelte és utódai is viselték ezt a címet, mígnem a korai Árpádok alatt hivatalosan is érsekség rangjára emelték. Joghatósága valamikor nyolc püspöki egyházmegyére terjedt ki, ma csak két beosztott püspöksége van: Pécs (1009) és Szeged (a Csanádi püspökség magyarországi része). Az egri érsekséget szintén mint püspökséget alapította 4
