Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1970-03-01 / 3. szám
Mikor a török hatalmas és jól felszerelt sereggel elindult Magyarországba, a magyar végvárak felkészületlenek voltak e nagy támadás kivédésére. Nem törődött velük az idegen nemzetből származó király, nem törődtek a király vezérei sem. Azok magukat mentették. így járt Losonczi István is, Temesvár várkapitánya. Magyar ember volt, esküjéhez hü akart maradni, hogy a várat megvédelmezi. Családi kincseit zálogosította el, azon vett puskaport, azon fogadott a kevés számú magyar őrség megerősítésére idegen, német és spanyol zsoldosokat. Mikor a török megjelent Temesvár előtt, megfogadtatta az idegen zsoldosokkal, hogy Temesvárt az utolsó csepp vérükig védeni fogják. Nem is volt egy darabig semmi baj. A százezer főnyi török had ellen egy hónapig makacsul védték a várat, de mikor a török már a falakra hágott s a zsoldfizetésre való pénz is elfogyott, egyre jobban zúgolódni kezdtek. Végre a pénzért harcoló zsoldosok fellázadtak kapitányuk ellen s a vár feladására kényszeritették. Losonczi István követet küldött a török fővezérhez és megegyezett vele, hogy a várat átadják, ha mindenükkel együtt szabadon elvonulhatnak. A budai pasa egy Ízben arról értesült, hogy Pilismarót környékén egy kis magyar tábor tanyázik. Rögtön kiküldött egy nagyobb török csapatot, hogy a magyarokat rabláncra fűzve hozzák elébe. A magyarok vezérét D о b о z у Mihálynak hívták. Vele volt hitvese is. A kis magyar csapat vitézül védte magát, de végre is győznie kellett a nagyobb erőnek s a magyarok rendetlen futásban kerestek menekülést. Dobozy nejét felkapta maga mellé lovára. A szegény pára gyorsan repült kettős terhe alatt, mintha csak ő is azon igyekezett volna, hogy megmentse a futók drága életét. Azonban csakhamar kifáradt a nemes állat és a törökök már-már utolérték a menekülőket. Dobozyné előtt feltűnt a rémséges sors, mely reá vár, ha török rabságba kerül. Szive majd megszakadt arra a gondolatra, hogy derék férjét, szép hazáját A törökök ott állottak hosszú sorokban a várkapu előtt s nézték a védősereg elvonulását. A janicsárok folyton kötekedtek a magyarokkal, majd a fiú gyermekeket igyekeztek szüleiktől elszakítani. Ebből veszekedés, majd harc lett. A kivonuló sereg rövid, véres harc után az utolsó emberig elpusztult. A törökök is drágán el kell hagynia. Inkább meg akart halni, semhogy a vad töröknek szolgálója legyen; inkább a halált választotta, mintsem drága hazáját s vitéz, jó férjét elhagyja! Arra kérte tehát férjét, hogy szúrja át szivét. Dobozy ezt nem akarta megtenni, de a hü nő addig siránkozott, addig könyörgött, hogy mentse meg őt a gyalázatos rabságtól, mig ez végre engedett s nagy lelki harc után megölte nejét. Azután letette a drága halottat, betakarta köpenyével s kétségbeesett elszántsággal várta a török csapatot. Mint egy oroszlán vívott a túlságos erő ellen és sok törököt levágott, mig végre számtalan sebből vérezve, holtan rogyott a földre. Pilismarót mellett, közel a Dunához, négy sugár jegenyefa emelkedik az égnek. Azt meséli a nép, hogy e helyen nyugossza örök álmát Dobozy Mihály és az ő derék, önfeláldozó hitvese. fizették meg ezt a győzelmet, de ez nem nyújtott kárpótlást a sok kiömlött drága magyar vérért. Ha a farkast emlegetik, megjelenik. Minél koszosabb, annál jobban vakarózik. Kutyából nem lesz szalonna. 52 tanácsos volt kitérni, hiszen a hadjárathoz való alkalmas idő is elveszett Szigetvárnál. Rövid mulatás után vissza is fordult Törökországnak a hódítani indult sereg. A kereszténységet megmentette Zrínyi és hőseinek önfeláldozása. DOBOZY MIHÁLY ÉS HITVESE LOSONCZI ISTVÁN je megroppant, huszonöt-harmincezer embere elpusztult, elesett a janicsárok nagyrésze, elestek a legjobb vezérek. Ilyen fejétvesztett, derékbatört sereggel nem lehetett azt a nagy célt megvalósítani, ami a szultán előtt lebegett, sőt a keresztény seregek elől is Miklós, Papratovics Farkas alvezérek s ott az utolsó vitézek. Szigetvár elveszett. Zrínyi és vitézei vértanuságot szenvedtek, de megváltották vele a hazát és a kereszténységet! A szultánt az izgalmak még az ostrom idején megölték, a nagy török had ere-
