Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1970-03-01 / 3. szám

Sík Sándor:

GYEREKEK AZ UTCÁN

Piszkos falak, csatakos utca, Szennyes november, kültelek.

A járda szélén nagy zsivajjal Rongyból spárgáit ökölnyi göngyöt Izzadtan rugdos egy sereg Botlábu, vézna kisgyerek.

Bádog kürtök és tűzfalak közt Átsurran egy-egy pillanatra Egy utjavesztett napsugár. Szökdécselő aszfaltbogárkák Rajára le-lekandikál,

S' egy más világról muzsikál.

Muzsikál szöcskés réti fűről, Szamócás erdőt emleget,

Ribizkés, almás kerteket,

Csengős csikót, bocit, báránykát,

És kislibák és kiskutyák közt Sok barna, boldog gyermeket.

Ó, mennyi futkos pilleüző,

Métás, pilinckés, vig gyerek!

És birkózik és hempereg.

Mezítláb járnak, puha fűben,

Fehér szalonnát falatoznak És kakastejes kenyeret.

Zeng, zeng a jövevény sugárka, Életpirosan, melegen,

De ők lihegve kiabálnak S rongyoska lábuk rugdalózik A szennykimarta köveken:

Nekik a nóta idegen.

A járdán túl egy kapumélyben A Jézus Krisztus áll fehérben.

Az egyik szeme mosolyog,

A másik sírva nézi őket S testén megindul mind az öt seb S a kőre könny és vér csorog.

nem kérte bérének fölemelését, pedig elég sovány kommencióban alkudtak meg legelőször.

A mezei munka ütemes egyhangúságában két esztendő telt el így. A felvirágzott gazdaság olyan volt,

mint egy kis paradicsom. Minden a helyén, minden munkát idejében kezdtek és haszonnal végeztek be. Sára kifizette adósságait, állatai duplára szaporodtak fel, sőt már egy darab földet vissza is tudott váltani a régi birtokból.

43