Kárpát, 1965 (5. évfolyam, 2-7. szám)

1965-04-01 / 4-7. szám

másután nyelte el az embereket. Elképesztő dolgok hatalmas mennyisége tűnt el a sötét kocsikban. A güzü-tipusok még itt is gyűjtöttek. Fölraktak min­dent, az ócska tepsitől kezdve az eldobált kályha­­csövekig. Megdöbbentő egyenruha különlegességek születtek. Mint kiöntött hangyaboly a vidék. A kisérő rendőrség madzagos puskákkal felszerelve érdeklő­déssel figyelte az eseményeket. Többnyire teknő­vájó cigányok voltak és a parancsnokuk — a kis­pesti nagybőgős — úgy tisztelgett össze-vissza, ahogy békében látta a tiszturaktól. Pipóékat nem érdekelte az egész. Aki meghal, az nem törődik a más bajával. Kékmadár nagyon elérzékenyült és alig győzte nyelni a könnyeit. Egy kürt felrikoltott. — Beszállás! — harsogták mindenfelé. Rekedt “Vigyázz !”-t kiáltott valaki és reszke­tős hangok rázendítettek a Szózatra. Tízezernyi em­bertömeg könnyezve, sírva énekelt. Az idegenek — angolok, osztrákok — megrendültén álltak ekkora fájdalom láttára. Ezernyi férfi siratta itt a pár­ját, akit örökre elveszített és egy ország népe te­metkezett könnyekbe. Barátok, ellenségek zokog­tak kedves szavakat egymás felé s a lent mara­dók üdvözölték a távoli, a drága hazát, földet — “hol élned, halnod kell.” Pipóék nem énekeltek, nézték egymást szomo­rúan, — búcsúztak örökre. Az ének elhalt s utána a vonat lassan megindult. Pipó szemei követték a drága kicsi alakot, akit az érzéketlen vonat már vitt. Kinyújtotta a karjait s úgy kiáltott: — Isten veled, Kékmadár, soha nem látjuk egymást! — Soha . . . Isten veled ... — jött a válasz, s a kis kezek integettek. Törékeny fehér galambszámyak, galambszár­nyak, melyek elrepülnek. Még egy kis ideig látszott, majd eltűnt min­den az. alagutban, s mire a füst elült — Kékmadár nem volt többé. Kékmadár elrepült örökre haza! BOLONDOS SZÓTÁR Agglegény — egy olyan ember, aki sohasem hazu­dott a feleségének. Agglegény — egy olyan asszony hagyatéka, aki az utolsó pillanatban valami jobbat talált. Alkalmi vétel — valami, amit nem tudunk hasz­nálni, olyan áron, aminek nem tudunk ellent­­állni. Álmatlanság — ragályos betegség; a szülők gyak­ran a saját kicsinyüktől kapják meg. Amerika — egy ország, amelynek több országutja van, mint bármely más országnak, — de nem tudod azokat használni, mert annyira zsúfol­tak. Amerikai — egy Istenben bizó nép. Ezt megítél­heted abból is, ahogy némelyik az autóját ve­zeti. Április 1 — egy nap, amikor arra emlékeztetnek minket, hogy mik vagyunk a többi 364 napon. Átlagember — az a valaki, aki azt hiszi, hogy ő nem az. Baby-sitter — az a valaki, akinek fizetsz, hogy nézze a te televíziós készülékedet, mialatt a gyermekeid álombasirják magukat. Balsors — két féle van: saját szerencsétlenségünk és mások szerencséje. Bank — egy olyan intézmény, amelyik pénzt ad neked kölcsön, ha be tudod bizonyítani, hogy nincs rá szükséged. Bankár — kölcsönöz neked egy ernyőt, ha süt a nap; de visszakéri abban a pillanatban, ami­kor az eső megered. Barát — az a személy, aki karácsonykor nem egy dobot ajándékoz a kisfiádnak. Bátorság — egy olyan tulajdonság, ami meg kevés embernek van meg ahhoz, hogy bevallja, hogy hiányzik neki. Boldog házasság — amikor mindkét fél jobb házas­társat kap, mint amilyent megérdemelt volna. Bübájosság — az a képesség, amivel elhitetjük má­sokkal, hogy ők is ugyanolyan csodálatosak, mint mi magunk vagyunk. © 24

Next

/
Thumbnails
Contents