Kárpát, 1965 (5. évfolyam, 2-7. szám)
1965-02-01 / 2-3. szám
.. elmegyen vala a sororokhoz a mivelő házba és megmondja vala nekik a szenteknek életöket avagy a napi evangeliomot.” KI MIT MONDOTT AZ ASSZONYRÓL ÉS A FÉRFIRÓL? Mivel ilyen igen nagy öröme tellett az ájtatos imában, nem viselhette el, hogy másvalaki ezt, ha csak betegsége miatt is, elmulassza. Ha valamelyik nővér beteg volt s nem lehetett jelen a zsolozsmán, magában pedig nem mondhatta el imádságát, Margit kötelességének tartotta, hogy felkeresse őt a betegszobában s elmondja előtte a zsoltárokat. Hiszen abban az időben csak a kolostorba került gyermeklánykák tanultak olvasni és latin szöveget imádkozni, az idősebb éveikben szerzetbe került apácákat vagy a paraszt testvéreket nem az ábécére tanították, hanem mindjárt könyv nélkül, karban mondandó zsoltárokra. Az ünnepi hangulat áhítatát erősbitették azok a felolvasások, amelyeket a domonkosrendi szerzetesek tartottak az apácák gyülekezete előtt, a szentek életéről, a vértanuk szenvedéseiről. Margitról már kiskorában tudták, milyen szertelenül szivesen hallgatja ezeket a felolvasásokat. Mesélték, hogy egyszer, Veszprémben két idegen barát járt a kolostorban és a szentek életéből mondtak példázatokat, amit az apácák körében figyelmesen hallgatott a kis királylány is. — Beszéljetek még, — kérte gyermekmódra, amint azok indulni készültek. De a barátok nem maradhattak tovább, ha még haza akartak érkezni aznap. A kis Margit erre a templomba szaladt s buzgó imában kérte az Istent, hogy olyan vihart vagy más egyéb akadályt támasszon, ami okvetlenül visszatartja az édesszavu mesélő barátokat. S a két barátnak, akiket a nyomban kitört erős vihar nem akadályozott meg köteles útjukban, alighogy kiértek a város határába, eltörött a kocsijuk kereke. Vissza kellett térniök a klastromba, ahol még egy órahosszat prédikáltak. A kis királylány pedig a teljesült imádság édes, elégült mosolyával hajtotta Olympiades soror vállára angyali szelidségü arcocskáját. Most, felnőtt korában is sokszor hallgatta külön a kolostor társalgójában, egy apáca társaságában a szépszavu Desiderius barát beszédét, amelynek végeztével bement a dolgozó sororokhoz vagy a betegekhez s elmondta nekik a hallottakat. .. fogadásomat, hitemet, melyet én tettem, szivemből, lelkemből az Ur Istennek megszenteltem!” De mindekkorig még nem tett ünnepélyes, tehát végleges fogadalmat. Tizennyolc éves, sugártermetü leány lett, a jóság és értelem csillogásával tekintetében, a hit és alázat szomorú mosolyával ajka körül. Ez a tekintet és ez a mosoly simogatta szivén a cseh királyt is, aki látogatóba jött Béla királlyal a klastromba. Ottokár és IV. Béla békekötésének egyik főpontja volt a cseh királynak a magyar uralkodóház valamelyik tagjával kötendő házassága. Béla politikával akarta biztosítani az ország békéjét, a királyné nehéz szívvel emlegette Istent és a hitet. A kérdést azonban eldöntötte Margit állhatatos vonakodása. — Én Jézusnak, az én Uramnak menyasszonya vagyok és nem tehetem, hogy ne legyek az, — tiltakozott. Hasztalanul J. Paul: Az asszonyoknál minden szív, még az ész is. Böme: Az asszonyok egyszerre követelik a legnagyobbat és a legkisebbet. Szerelmet kérnek és hogy udvariasak legyünk velük szemben, egy millió tallért is. J. Paul: A jószivü asszonyok mindent szivesen adnak barátnőjüknek, kivéve a ruhákat és barátaikat. J. Paul: A nők szeretik az erőt, amelyet azonban nem tudnak követni. A férfiak a gyengédséget, anélkül, hogy azt viszonozni tudnák. Weber: Sok olyan csacsogó férfi van, aki e tekintetben felülmúlja a nőket, de egy sincs olyan, akinek a szeme beszédesebb lenne az asszonyok szeménél. Grabbe: A nő mélyebbre tekint, a férfi messzebbre lát, a férfi világa a szív, a nő szive a világ. Lamartine: A férfi az igazság lényegét felismeri és azt lényéből kialakítja, a nő ellenben az igazságot szenvedélyével kutatja. Bulwer: Minden asszony természetes ér zékekkel rendelkezik és ez lényének és gondolatainak finomságot és tapintatot kölcsönöz. A férfinál ellenben az érzés alapja nem a morál, mint a nőknél, hanem valami szerzett dolog. Lessing: A természet a nőt szerelemre teremtette, nem pedig erőszakosságra. Arra van hivatva, hogy finomságot, nem pedig félelmet és borzalmat terjesszen maga körül. Csak bájjal és kecsességgel uralkodjék. 'Shakespeare: A nő sohasem marad adós a felelettel, kivéve, ha nyelvét kivágták. Goethe: Egy férfi sem tudja egy olyan nő értékét érzékelni, aki önmagát becsülni képes. Canning: Az első lépés a barbárságból a civilizáció felé, ha a nő önmegbecsülésének érzését és az erősebb nem megbecsülésének tudatát nála emeljük. La Rochefoucauld: A legtöbb asszony szelleme és értelme legtöbbnyire arra való, hogy balgaságát erősítse, nem pedig az értelmét. 45
