Kárpát, 1965 (5. évfolyam, 2-7. szám)
1965-02-01 / 2-3. szám
George Orwell: ÁLLATFARM A nyár végefelé már a fél országon futótűzként terjedt el a hir, hogy mi történt az Állatfarmon. Gömböc és Napóleon galambokat küldött ki naponta azzal a megbízatással, hogy vegyüljenek a szomszédos farmok állatai közé, beszéljenek a Forradalomról és tanítsák meg őket ANGLIA BARMAI-ra. Mr. Jones ezidőszerint a willingtoni Vörös Oroszlánban üldögélt, s ha hallgatója akadt, arról a szörnyű igazságtalanságról beszélt, mely egy csorda “hasznavehetetlen” barmon keresztül érte őt. A többi farmerek csak isajnálkoztak rajta, minden kézzelfogható segítség nélkül. A szive mélyén ugyanis, minden farmer arra gondolt, hogy hogyan is lehetne Jones szerencsétlenségét a maga hasznára kiaknázni. Szerencséjükre az Állatfarm tőszomszédságában lévő farmok nem tartoztak a minta-farmok közé. Rókás-Farm egy hatalmas kiterjedésű, de elhanyagolt, külterjesen gazdálkodó farm volt, telenőve gizzel-gazzal s kisült legelőivel ugyancsak szánalmas képet mutatott. A tulajdonos, Mr. Pilkington egy kissé pató-pá! szerű úri farmer volt, ki idejének legnagyobb részét vadászattal és halászattal töltötte, az évadnak megfelelően. A másik farm, a Szorító kisebb, de jóval összeszedettebb farm volt, de a farmtulajdonos, Mr. Frederick, egy szívós, agyafúrt farmer — szinte már hiPhedtté vált örökös pereskedéseivel s vele bizony nem igen volt tanácsos egy tálból cseresznyézni. E két farmer ki nem állhatta egymást, s igy szinte lehetetlenné vált bármiféle egyességre is jönniök, noha mindkettő érdeke szoros együttműködést kívánt volna. Az Állatfarmon történt forradalom azonban úgy megijesztette mind a kettőt, hogy állataikat hermetikusan elzárták a szomszédos farm állataitól. Az egész dolog elmúlik rövidesen, mondogatták. A Manor Farm állatai — (már csak azért sem használták az Állatfarm elnevezést!) — bizonygatták, elkeseredetten torzsalkodnak egymás között, s hamarosan fölfordulnak éhen. De mikor miár hónapok teltével se lett az éhenhalásból semmi, Frederick és Pilkington hanglemezt váltott. Most meg azt kezdték hiresztelni, hogy szörnyű gonoszságok ütöttek tanyát az Állatfarmon; kannibalizmustól kezdve minden, még közös asszonyhasználat is! S mindez csak várható következménye volt a Természet-Törvénye ellen való lázadásnak, hajtogatta Frederick és Pilkington. De valahogyan az állatok még se adtak hitelt e mende-mon dáknak. A gyönyörű farmról szóló hiresztelés, ahonnan kiverték az embert s az állatok önmaguk intézik sorsukat, sokféle változatban kerengett közöttük is jónéhány rebelliót is okozott. Bikák, melyekkel semmiféle nehézség sem volt eddig, most megvadultak; a birkák megbokrosodtak, kitörtek a karámból és felzabálták a biborherét; a tehenek felrúgták a tejessajtárt és igy tovább. S mindezek tetejében az Anglia Barmait szemérmetlenül énekelték széltében-hosszában! Terjedt, mint a tűzvész. S az emberek csak nehezen tudták elpalástolni felháborodásukat, noha nevetségesnek találták az induló szövegét. Nehéz felfogni ésszel — mondották — hogy akár még állat létére is ilyen szemét szöveget énekeljen valaki! S ha éneklésen kapták az állatot, azon szent helyen eltángálták. És mégis terjedt az induló. Rigók fütyülték a bokrokban, galambok turbékolták a tölgyön, kovács pengette ki az üllőn és hangszó zenditette tovább. És megremegtek az emberek, amikor felismerték, mert mintha eljövendő végzetükre éreztek volna rá. Kora októberben, kukoricavágás-, fosztás idején galambok izgatott csapata bukkant elő a levegőégből olyan hírrel, mely az állatokat vad izgalomba sodorta. Jones és emberei, vagy egy féltucat segítséggel a Rákás és a Szorító farmról átlépték az ötsorompós farmkaput s a szekér csapáson a farm felé tartanak. Kezükben husángot szorongatnak, kivéve Jonest, aki elől jön nehéz vadászpuskájával. De mivel a farm állatai egy ilyen eshetőségre már régóta számítottak, a védelmi előkészületeket megtették. Gömböc — aki a farmházban talált öreg könyvből Julius Cézár hadjáratait áttanulmányozta — lett a védelem irányítója. Rövid, gyors parancsok röppentek s néhány percen belül minden állat a szolgálati helyén volt. Mikor az emberek a farm épületeknél feltűntek, Gömböc parancsot adott az első támadásra. Az összes galambok, számszerűit harmincötén az emberek feje felett ide-oda csapongtak, fejükre potyogtatva bizonyos dolgokat, s mig az emberek velük foglalaltoskodtak, a libák, kik eleddig a le37
