Kárpát, 1965 (5. évfolyam, 2-7. szám)
1965-02-01 / 2-3. szám
Csiky Ilona: LEVÉL Édes Erikám! Régen nem írtam, bocsáss meg. Nem írtam, mert egyszerűen képtelen voltam rendezni a gondolataimat . . . Azt mondják, mi magyarok szeretünk dicsekedni és az emigráns újságban a legnépszerűbb rovat a magyarok világpóstája, ahol kicsit kiszínezve közük a honfitársaink által világszerte elért eredményeket. Nekem is minden okom meglenne, hogy dicsekedjem. A magyar újságokban bizonyára igy imák majd: “. . . a volt társaságbeli széplány szerencséje . . .” Én azonban mégis tele vagyok kétségekkel . . . Menyasszony vagyok. A vőlegényem nem szegény, gyüröttarcu emigráns magyar, akinek szenvedóssujtotta arcát ezer közül feliesmerem, hanem előkelő angol fiatalember, gazdag diplomatacsalád fia. Elegáns, udvarias, fiatal, jóképű; rugbin, pólón felnőtt, pipás fiatalember. A szülők kedvesen fogadtak; villát néznek, melyben lakn ifogunk, autón járok, előkelő clubokban forgolódom. Frank büszke rám, mint egy csodára. A bizonytalan emigráns sorsból kinövőik, másodrangu állampolgárból hamarosan előlépek a felső tízezer egyik tagjává. Valami mégsincs egészen rendben, Neked bevallom . . . Nevetni fogsz, de először a magyar-brazil labdarugómeccsen vesztünk össze: — “Darling, az unfair, egy nemzetközi mérkőzésen verekedni . . .Szégyen . . .” Lángoló arccal védtem a magyar fiukat: — Biztosan a brazilok kezdték és ha a magyarok ütöttek, bizonyára okuk volt rá . . . A második összeveszésünk Chaplin miatt történt: “Chaplin idealista ... a világ legnagyobb művésze ... és le a kalapot előtte, mert az angol állampolgárságát sohasem adta fel . . .” — Hát ez elég nagy szégyen maguknak, angoloknak. Emlékszem mikor egy nagy dijat kapott a Kremlinből. Akik Moszkvában ülnek, nem fognak ezreket ajándékozni tüntetőén valakinek, aki nem tett nekik szolgálatokat . . . Aztán azt mondta egyszer: “Ha fiunk lesz, Arthumak fogjuk hívni, you know, King Arthur!” Én mindig Istvánt akartam. Mint az első magyar király; a szent, az erős, a soha el nem pusztuló jobbal. így komolyan: István és nem becézve. Édes, kerekfejü, komisz kis kölyök . . . Ilyet akarok . . . Ha fiam lesz, Etonba megy és természetesen Oxfordba. Nincs különb, mint Oxford.” — ... a Magyar Műegyetem világhírű . . . A hires atomfizikus és a Nobeldijas Szentgyörgyi is magyarok voltak . . . magyar egyetemekről kerültek ki . . . “Egy házat akarok Londonban és egy cottageot vidéken majd . . .” — ... Budán . . . Budán akarok lakni majd és Fonyódon akarok egy kis villát, egészen a viz mellett, ahol a nap vérvörösen bukik le a Badacsony cipóalaku, Himfy-dalos, legendás hegye mögé . . . “Majd a szezonban, darling, Londonban . . .” — A Gellérthegyen akarok állni és nézni a tavaszi Dunát, a várost, a gyönyörűt, az Egyetlent! . . . “Majd Pestre is elmegyünk, darling, ha már lehet. Your people must be very funny . . .” — Az én népem nem “funny”. Az én népem tragikus nép . . . Erős . . . tehetséges . . . elpusztíthatatlan. Szenvedő . . . Tatárjárás . . . Mohács . . . Világos . . . Trianon . . . Szétszórva a világban. Az első atombomba előállításában is résztvettek magyarok ... A hires muzsikusaink . . . Háromszor voltunk harmadikak az Olimpiai Játékokon! A gyermekeink mindenütt dijakat nyernek a világ iskoláiban. Pascal a hires angol filmrendező is magyar volt és Sir Korda. Tudta-e? A börtönök tele vannak szenvedőkkel ... Az én népem nem funny! “Azt olvastam, ha mulatnak, összetörik a poharakat, is it true?” — Igaz, de érteni kell . . . Tiltakozás a sorsuk ellen . . . Virtus . . . “Hallottam a csárdás vad tánc!” — A csárdás csupa tűz, csupa láng ... A csárdás erő . . . Ketten táncolják, mégis csoportos tánc ... A párok összemosolyognak, néha láncbafogódznak. Értik a misztériumot ... A csárdás egy lánc, mely összefogja ezt a népet . . . * Múlt szombaton aztán elvitt az emlékezetes házibálra . . . “Sir X és Lady Y szívesen látják . . .” Legyen szép, darling, és fésülje kontyba a haját. Tudja, ez kiemeli az érdekes, szép arccsontját . . . Úgy tudom, a magyarok ázsiai eredetű nép, 35
