Kárpát, 1965 (5. évfolyam, 2-7. szám)

1965-02-01 / 2-3. szám

lene keresnünk, amerre a görbénk meredeken magasba szökkenő szára is mutatja? Szerény véleményem szerint egy újságírónak nemcsak tudósítania kell a közönséget a haladásról, hanem a nagy összefüggések felismerése nyomán, támogatnia, elősegítenie és propagálnia is illenék a haladást. Tekintsétek közleményemet egy ilyen kezdetleges kísérletnek !

*

Amikor még tervezésben volt ez a második interjúm Oberth professzorral, Dr. Werner von Braun, az amerikai rakéta repülés és légürhajózási Programm csucsszakértője, volt szives Oberth professzor címét eljuttatni hozzám. Dr. von Braun egykori tanítványa és munkatársa is volt Oberth professzornak. A Kárpátok levegőjének közelségében felnőtt Földim pedig a maga részéről igaz mentora volt és maradt zseniális tanítványának. Mind Peenemündében a II. Világháború alatt, mind ideát Amerikában a nagysikerű “Satum” rakétán a háború után — együtt dolgozott ez a két nagyvonalú úttörő.

Maga az amerikai sajtó Oberth professzort a “modern rakéta-repülés és űrhajózás atyja”-ként emlegeti. Medgyesi tanítványaitól tudom, hogy fizika órán, amint csak alkalom adódott — az Űrrepülés felé terelték hallgatói a szót ... És most messze erdélyi otthonunktól, a szép Ohio államban szemközt a világhírű tudóssal, ismét hallhatom a mesének feltűnő eredményeket és terveket.

Természetesen többnyire technikai részleteket ecsetel a saját elgondolása szerinti űrhajózási programmról és Hold-expedicióról. Érdekesen magyarázgatta gyakorlati lehetőségeinket az űrben. Például egy óriási tükör, amely az űrben lebegve a Napnak a fényét oda tükrözné, ahol a Földünkön éjszaka van.

— Gondolom, — mondotta — néhány tisztviselő, aki a hivatalban való fényes nappali alváshoz már amugyis hozzászokott, üdvrivalgással köszönti

majd ötletem megvalósítását, a népesség zöme azonban kénytelen lenne elsötétíteni, hogy a tükrözött fényárt kiküszöbölje a hálószobákból.

Oberth professzor több könyvet irt részletezett elgondolásairól, amelyeket még csak futólagosán érintve sem lehetne egy-egy néhány oldalas közlemény keretei közé szorítani. Annyit azonban szeretnék olvasóinknak jelenteni, hogy véleménye szerint egy sikeres Hold-expedició távolról sem csak presztizs-kérdés. A Holdunk egy igen hasznos és kezünk ügyébe eső alkalmatosságnak Ígérkezik a bolygókkal kapcsolatos lehetőségeink minden további kiaknázásához.

A “repülő csészealljakra” vonatkozó kérdésemre ez az igen reális tudós nem idegenkedik válaszolni :

— Az ilyen, mintegy azonossági bizonyítvány nélkül repkedő “égi jármüvek”, tárgyak, illetve tünemények megfigyelését, észlelését, látását, ill. látomását sugalló jelentéseket az illetékes hatóságok többnyire kielégítően megmagyarázták. A magam részéről nem állíthatom határozottan, hogy ilyen “csészealj’’-szerűségek nem léteznek. Hiszen földi nagyhatalmak is rendelkeznek titkos fegyverekkel, amelyek forma tekintetében igen hasonlíthatnak egy “csészealj ”4ioz, nem úgy azonban repülési magaviseletükben. Ha egy ilyen földi származású csészealj szállna el fejünk felett, arról mindenki tudomást szerezne — a pokoli zaj miatt. Egy sebessen mozgó tárgynak a környező levegővel való közvetlen kapcsolata hatalmas hangtüneménnyel jár. Az állítólagos megfigyelők köztudomásúlag, többnyire sebesen haladó, halkan suhanó “égi-tünemények”-ről számolnak be, amelyek cikkázva változtatják irányukat és röptűk színvonalát. Az ilyesmi csaknem kizárólag azzal lenne magyarázható, hogy az illetékes űrhajók mesterséges gravitációs térben működnek. Máskülönben a jármű utasaiból azonnal kiszorulna a szusz egy-egy cikkázás alkalmával. Egy ilyen esetleges űrhajó mesterséges nehézségi tere magával vonszolja, jobban mondva repíti, a környező levegőt is.

Mindnyájan észleltük, hogy a sebesen folyó patak csobog. A nagy folyam közepén a viz — még akkor is, ha sokkal gyorsabban mozog, mint egy patakban — nem ver fel akkora lármát, mert az áramlat a partok felé fokozatosan lelassul és úgy gyakorlatilag nem keltődik zaj. Hasonlóképpen egy mesterséges gravitációs mezőnyben száguldó légi jármű halkan suhan, mert az áramlat szélei felé, vagyis távolabbra és távolabbra a “csé-28