Kárpát, 1965 (5. évfolyam, 2-7. szám)

1965-02-01 / 2-3. szám

nyelvén a búza — élet. Mélységeikben járunk, és itt összefolyik szó és lényeg, példabeszéd és valóság: a buzaszem ünnepe a nap, amikor földbe vettetik hogy meghaljon és uj, szászoros élet fakadjon belőle.

“Hol van a ti hitetek”?

A lélek paradoxonj a, hogy a halálból merítse halhatatlanságát.

A magyar lélek őshordozója, a magyar paraszt otthonmaradt vagy hazament: nem kérdezte, mi vár reá. Maradt ott, vagy ment vissza oda, ahol ősei nyugosznak ezer év óta. Gyermekeit elviszi, vagy fertőzi a Moloch, iskoláiból kidobják a keresztet, történelméről könyveket hamisítanak: és ő bízik magyar csodavárással. Tatárjárás, törökdulás, “felszabadulás”: halál és uj élet a lélek örök folytonosságában, ahol a csodaváróknak van igaza és csak akkor pusztul el a nemzet, ha elveszti lelkét és ügyeskedők hangyabolyává válik. A kultúra virágait elpusztíthatja a történelmi vihar: Magyarországon alig maradt műemlék az Árpádok, Mátyás király korából. De megmaradt a lélek és hajtotta uj és uj virágait a lélek törvénye szerint.

Az utolsó történelmi vihar tízezreket sodort el Magyarországról nyugatra: minket, akik még ma is itt vagyunk. Mit keresünk mi itten? Árpád csapatja vagyunk, alak látván a pusztulást Etelközben eljöttünk uj hazát alapítani? Béla király magyarjai vagyunk, akik tatárdulás után hazamegyünk a hazát újra felépíteni? Rákóczi bujdosói vagyunk és lassan fel fogunk szívódni vendéghazáink népeibe?

Nem volt hitünk a meghaláshoz: féltünk, ha mi is elpusztulunk, elvész a magyar lélek utolsó hírmondója is. Féltettük a magyar kultúra a törökdulás óta felfelé ívelő pályáját, féltünk ezt a pályát ismét derékbatömi magunkban, életünkben: eleven hordozójaként jött mindegyikünk a halál elől — és most rajtunk a feladat, hogy uj hittel teljesítsük küldetésünket.

Ne “munkálkodjunk”, hanem “éljünk”. Éljük izig-vérig, minden porcikánkban a magyar lelkiséget: gyárban vagy hivatalban, a föld bármelyik országában: legyünk magyarok a szó legnemesebb értelmében. Teljesítünk mindent, amit születésünk kegyelme reánk ró és ne kérdezzük a miértet. A lélek példaadás utján szaporodik, csendben, még a példaadó számára is észrevétlenül. Ne kérdezzünk választ a jövőről, vajon uj hazát -alapitunk-e, hazamegyünk, avagy elveszünk-e: ilyesmit azok kérdeznek, akik szeretik a profitot kiszámítani, mielőtt

egy üzletbe belemennének. Magyarságunk nem üzlet és ne is alacsonyitsuk le azzá. Higyjünk a lélek halhatatlanságában és éljünk hitünk szerint, külön-külön minden magyar, mert a lélek nem nyáj tulaj donság.

A hitnek nincsenek munkálkodói, csak papjai vannak. A magyar lélek papja mindenki, akiben lobog ez a lélek és világit a példaadás. őróluk szól a bibliai mondás: akik az oltárnak szolgálnak, az oltárból éljenek. Hagyjuk a munkálkodóknak a profitoskodást, de büszkeségünknek tartozunk azzal, hogy papjainkat magunk tartsuk el: ne hagyjuk veszni a magyar kultúra idemenekült fáklyavivőit.

A lélek halhatatlan: ne aggódjunk érte. Inkább annak szóljon aggodalmunk: vajon bennünk is lobog-e a lélek? Egyéni példaadásunkban beteljesül-e rajtunk is a paradoxon: az elszórt buzaszemekből százszoros élet fakadt.

«вяяввяжя1!ЕвяаяЕЯЯ1ввяяяявяяявяв1явяявяяяявявввваявяяявавввявя>

Flórián Tibor:

GONDOLATOK HÉTKÖZNAPRA

Még ma is, börtönök és bitók árnyékában, mikor a történelem pörölycsapásai tördelik Hungáriát, különbséget tesznek magyar és magyar között. Szétválasztanak felekezetek, csoportok, barátok és asztaltársaságok szerint. A mennyország és pokol kapuiban egyaránt idomított ajtónállók kérik a jelszót s még a paradicsom bejáratánál is nem tisztességedet kell bizonyítani, hanem azt, hogy mekkora bűn elkövetésére lettél volna hajlandó valamelyik -kiválasztott csoport érdekében, egy másik ellen.

De a kapukon belül sem találsz egyenjogúságot, vagy szabadságot. Fülelik és figyelik lépteidet, öltözködésed kedvelt színeit és ételeidből, dohányzásodból, vagy a füstölés iránti ellenszenvedből magatartásodra és ki nem mondott gondolataidra következtetnek. (Jaj lenne húsevőnek lenned vegetáriánusok között, fehérbe öltözni, vagy a türelem és megértés szürke színét felöltened, amikor a színeik orgiája veszi fel körülötted a versenyt az embernél bátrabb és következetesebb természettel.)

*

A megbizhatóságodnak különböző fokozatai vannak és a “kiválasztottak” magasabb körébe csak úgy juthatsz be, ha bebizonyítottad, hogy a kötelező jelvényeket az ügy harcosához illő öntu2