Kárpát, 1965 (5. évfolyam, 2-7. szám)
1965-04-01 / 4-7. szám
náztunk volt, mikor nagy robajjal nyílott az ajtó, s a bácsi magából kikelt arccal toppant közénk. A kezében egy darab papirost szorongatott. Elibe állt Dezsőnek, aki sápadt volt, és azzal az öklével, amelyben a papiros volt, vadul hadonászott a legény orra előtt. “Te léhütő! ... te gazember! — kiabálta szaggatottan, semmit sem törődve azzal, hogy mindnyájan halljuk, — hát még ezt is? ezt is meg merted kisérteni? . . . Haza kérezkedel, miután egy szerencsétlen lényt világcsufjává tettél, s most újra kezdenéd? . . . Ezzel! . . . ezzel az angyallal!? Ezzel a mienkkel?! . . . Aki a szivünkhöz nőtt! . . . Akihez nem vagy méltó! . . . — Nézd mama, nézd, — fordult Ida nénihez, — ez itt szerelmes levél Helénkéhez. A fiad irta. A jómadár fiad. A parkban találtam, ahol elvesztette . . .” — Nem ő vesztette el, hanem én, — szólott e percben Helén és könyörgő tekintettel nézett a bácsira, akinek nyitva maradt a szája. — Én — folytatta a szüzmáriás-arcu angyal — és most nem bírom tovább elhallgatni: Dezső a — férjem; hites uram. összetette a kezét és sírva roskadt térdre. Ida néni az egyik oldalról, Mariska a másik oldalról sietett hozzá. — Mindent értek — mondta Ida néni és alig tudott szólni a meghatottságtól, — te meg akartál bennünket hódítani. A bácsi meredt szemmel fordult Dezsőhöz. A fiatal ember lehorgasztotta a fejét. Megtörtén mondta: — ő az, akit “világcsufjává” tettem. Drámában erre a függöny legördül. — Nagyon jó férj voltam. A hat feleségem közül egy sem akart elválni tőlem! ❖ Az egyik robbanó-anyag gyárban a következő kiírás olvasható: — Ha okvetlenül dohányoznod kell, gyújts rá. Utána távozz azon a hatalmas nyíláson, ami hirtelen az épület tetején keletkezik. EGY RÉG! KÖNYV JÓ TANÁCSAI FIATAL JEGYESEK SZÁMÁRA Kétszázötven esztendeje, hogy egy Müller Johanna nevezetű bécsi asszonyság könyvet irt az úri kisasszonyok és asszonyságok számára, hogyan kell viselkedniök az élet különböző helyzeteiben, örömben, bánatban, vigságban és megpróbáltatásban. Müller Johanna asszonyság figyelmessége kiterjed mindenfelé, és természetesen külön fejezetet szentel a fontos kérdésnek, hogyan kell viselkednie az ifjú mátkapárnak a jegyesség ideje alatt? “Ha az ifjú végre kinyilatkoztatta becsületes szándékát és elhozta a karikagyűrűt, családtagnak tekintendő, akinek joga és kedves kötelessége naponta tisztelegni menyasszonya családjánál. Miután a hivatalos eljegyzés megtörtént, a fiatalokat lehet néha egyedül is hagyni kettesben, de sohasem huzamosabb időkig. Mert, mint könyvünkben nem győzzük az anyákat és a felvigyázással megbízott nőszemélyeket figyelmeztetni, a fiatal vér hamar felforr s az ifjúi népség éppen akkor veszti el a fejét és a józan eszét, mikor a legnagyobb szükség volna reá. Egyes gyöngéd bizalmasságok, — folytatja Johanna asszony, — kiváltképpen, ha meggyőződtünk róla, hogy az ifjú erkölcsös és jámbor természetű és mindenképpen tiszteletben tartja a leányzót, kit hites feleségévé akar tenni, megengedhetők. A leányka azonban mindig legyen ildomos, tartózkodó és szemérmes. Ha mátkája úgy tesz, mintha ezért neheztelne reá, azzal se törődjék, mert ez a neheztelés nem komoly és nem szokott sokáig tartani. Hosszú mátkaság nem ajánlatos, ha már egyszer meg volt az eljegyzés, minél előbb meg kell tartani az esküvőt. Ha a menyasszony nem ismerte volna előzetesen vőlegényének családját, iparkodjék azzal mihamarább megismerkedni. Leendő férjének rokonaihoz legyen szives és nyájas és soha róluk semmiféle pletykaságot se beszéljen, se meg ne hallgasson. Vőlegényének szülői iránt pedig alázatos, gyermeki engedelmességet mutasson. Nagyon jól teszi, ha a szülőket és leendő sógornőket apró ajándékokkal, nevezetesen kézimunkákkal örvendezteti meg, mely figyelmet azok bizonyára hasonlóval fognak viszonozni. De ha nem tennék is, a menyasszony figyelmessége azért ne lankadjon. Igen helyesen teszi, ha anyósától, leendő férjének szokásai, kedvtelései, kedvelt ételei 45
