Kárpát, 1965 (5. évfolyam, 2-7. szám)
1965-04-01 / 4-7. szám
iránt érdeklődik (az ételek receptje azonnal leírandó!). Az anyós ebből látja, hogy hűséges, gondos feleséget fog kapni ,a fia. Továbbá az idősebb hölgyek szeretnek jótanácsokat és jó ételrecepteket adni. Mind a kettőnek alkalomadtán hasznát lehet venni. De ha nem is tudnánk hasznosítani sem a tanácsot, sem a recepteket, az élemedettebb hölgyeknek — ez esetben nevezetesen vőlegényünk édesanyjának — nagy lés szivbeli örömöt szerezhetünk vele. A vőlegény ajándékai, legyenek azok bármilyen csekély értékűek, mindig a legnagyobb örömmel fogadandók. Mert nem szabad elfelejteni, hogy vannak férfiak, kik természetüknél fogva szűkmarkúak, ám ezek szeretik legkevésbé, ha zsugoriságukat bármilyen módon és formában szemükre hányják. A menyasszony ne akarja vőlegényét semmire se rávenni. Úgy legyen minden jó, ahogy mátkája mondja. Ha előre regnálni, parancsolni kezd, — de még ha szépszerével is másfelé akarja vonni, mint amerre a férfiembert természete húzza — az megijed és szabadságát, függetlenségét kezdi félteni. Ez az a két dolog, melyet a férfi néha még a szerelemnél is többre becsül. Sőt okos asszony néha még a házasságban is úgy tesz, mintha férje akaratának engedelmeskednék, akkor is, mikor a maga feje után megy, sőt a saját útjára viszi magával férje-urát. A férfi szívesen meghallgatja a jó tanácsot, de csak úgy mintha neki jutott volna magától eszébe. Okos asszony igyekszik megtartani a férje jó hírét, nevét, tekintélyét, mert azután vagyon neki is megbecsültetése, amennyire a férfiembert becsülik, kihez sorsát kötötte. Ha vőlegénye kissé kevésbeszédü, avagy lassú észjárású volna, akkor igyekezzék értelmes, talpraesett, ügyes mondásokat kitalálni és úgy előadni ismerősei körében, mintha ezeket leendő férjétől hallotta volna. Istennek jósága, ha kellőképpen meggyóntuk, megbocsátja ezeket a jó cél, azaz a boldog házasélet érdekében elkövetett gyarlóságokat. A leányzó legyen őszinte és bizodalmas vőlegénye iránt. Nem kell, nem szabad előtte titkolózni, de viszont semmi szükség sincs arra, hogy olyan dolgokba avassa, amihez a legénynek semmi köze. így például soha semmi körülmények között semmi kisebbitőt saját családjáról ne mondjon. Természetes, hogy az igazi keresztényi nevelést kapott leányzó úgy sem tenne szülőivel szemben ilyesmit, de nem szabad kisebbítő, gáncsoskodó, avagy gunyoros beszéddel illetni testvéreit, sógorait, sógornőit sem. Ő ugyanis lehet, hogy csak kedvtelenségében, vagy pillanatnyi felindultságában mondja ezeket a dolgokat, de mátkája jól megjegyzi őket. A menyasszony természetesen hamar megengesztelődik vérei iránt, kiknek, ha szemére lobbantotta is gyarlóságukat, ismeri és becsüli erényeiket is, kiket — a pillanatnyi elkedvetlenedést lerázva — szívből szeret. A férfi azonban, kinek ezek idegen személyek, nem tud olyan gyorsan megengesztelődni és van úgy nagyon sokszor, hogy a menyasszony meggondolatlan, haragos vagy pillanatnyi rosszkedvből származó szavai miatt, nem tud a vőlegény uj családjával kellőképpen összeforrni, sőt néha még egyetérteni sem. A menyasszony ne várja, hogy jegyese folyton csak szépelegjen és kedveskedjék. A gyürüváltás után nagyon helyesen teszi a leányzó, ha érdeklődik leendő férjének dolgai-bajai iránt. A férfinak különben is mindenképpen jólesik, hogy mátkája mennyire érdeklődik hivatása, elfoglaltsága, munkája után. A szépelgést hamar megunja a férfiember, kiváltképpen, ha követelik tőle. A leányzó ne csak várja a gyöngéd figyelmet, hanem maga is mutassa ki szivének érzéseit. Legyen derült, nyájas, hogy a férfi szinte sóvárogva menjen el hozzá a napi munka, kötelességteljesités után. Ha már megtudakolta mátkájának kedvenc eledeleit, igyekezzék azzal meg is lepni. A szerelem nem veszi el az étvágyat és vőlegénye ebben a gondoskodásban is csak szeretetének kifejezését fogja látni. A j óravaló, igazszivü leányzó nem esekedik folyton szülői előtt, hogy mentül drágább kelengyét, bútort és mentői több csecsebecsét kaphasson. Úgyis tudja, hogy a szülők mindenféle áldozatot igyekeznek meghozni boldogságáért.” Csak szemelvényeket tudunk közölni az okos, higgadt Müller Johanna asszonyság könyvéből. De ezek a szemelvények mind megszívlelendők, mert a mai világban a férfi és az asszony mintha Ugyanúgy állna egymással szemben, vagy mondjuk egymás mellett, mint két és fél évszázaddal ezelőtt. 46
