Kárpát, 1965 (5. évfolyam, 2-7. szám)
1965-04-01 / 4-7. szám
Az anyák nem tudják, hogy gyerekeikkel szemben figyelmet kell tanusitaniok, ha azt akarják, hogy gyerekeik figyelmesek legyenek velük szemben. Nincs szebb, mint olyan apát vagy anyát látni, aki kisfiával éppen olyan udvarias, mint valami véletlen ismerősével. Mi sem érdekesebb és mulattatóbb szórakozás, mint megfigyelni a párokat a kávéházban, a vendéglőben vagy a vasúti fülkében és eltalálni: házasok-e vagy sem. Be kell vallanom, — sok évi tapasztalat vezetett rá — hogy ha vidám párt látok, amely figyelmes egymáshoz, szerelemtől lángoló pillantásokat váltanak, szolgálatkészek egymás irányában, arról többnyire joggal feltételezhetem, hogy nem házasok, legalább is nem egymással. De ha két közömbös embert látok, a férj újságjába mélyed és hátat fordít az asszonynak, aki unatkozva bámul maga elé, olyankor majd mindig kitudódik, hogy ezek bizony megházasodtak és pedig alaposan. És azután van a pároknak egy harmadik válfaja is, ez a legritkább, de hálistennek ilyen is akad: nő és férfi, akik nyilvánvalóan házasok, mint azt apró bizalmaskodásaikból, esetleg elejtett szavaikból kétségtelenül megállapíthatjuk. Az asszony egy porszemet távolit el férje ruhájáról, vagy megigazítja a nyakkendőtűjét, vagy az erszényébe nyúl és kisegíti aprópénzzel. Ha ilyesmit figyelek meg, tudom: ezek az emberek házasok és mégis szerelmesek egymásba, érdeklik egymást és egymással való érintkezésüknek valami élő bája van. Tudod-e, hogy a szerelem birodalmában csak egyetlen bűn van és azt úgy hívják: közömbösség? Ez az, amit az asszony nem tud elviselni. Voltak asszonyok, akiket megvert vagy kirabolt a férjük — és mégis szerették! Mert az asszony született genie a szerelemben. A férfinak tehát kötelessége szinte, hogy legalább az udvariasság tehetségét gyakorolja. Hányszor menti meg az udvariasságával a szerelmét és ezzel a házasságát is. Végszavam szóljon az asszonyokhoz: a férfi szerelmének is szüksége van a figyelmességre. Az asszonyokra is kötelező az udvariasság törvénye. BOLONDOS SZÓTÁR Bűnöző — egy ragadozó-ösztönnel ellátott ember, akinek nincsen elég tőkéje, hogy egy vállalatot alapítson. Cinikus — egy semmirekellő, aki hibás szemeivel úgy látja a dolgokat, ahogy vannak és nem úgy, ahogy lenniök kellene. Csillagász — az az ember, aki meg tudja mondani minden csillagról, hogy hol lesz ma este tizenegy órakor, de nem tudja megmondani ugyanezt a saját lányáról. Dakszli — fél kutya magasságú és másfél kutya hosszúságú állat. Dime — egy dollár az adók levonása után. Diplomata — az az ember, aki meg tudja győzni a feleségét, hogy mink-bundában kövérebbnek látszana. Ébresztőóra — egy gépi szerkezet, amely akkor zavar minket, amikor a józan ész a további alvást javasolná. Edison Alva Tamás — nem ő találta ki az első beszélőgépet. ő csak azt a beszélőgépet találta ki, amelyiket el is lehet zárni. Éhség — amire szükségünk van, hogy bizonyos vendéglőkben ehessünk. Ékesenszólás — az a valami, amiről az ötödik pohár után azt hisszük, hogy meg van bennünk. Elég — valamivel több, mint a szomszédunknak van. Életbiztosítás — egy fizetési kötelezettség, ami az egész életünk alatt szegénységben tart minket, hogy mint gazdag emberek halhassunk meg. Embergyülőlő — aki lenéz azokra, akik felette állanak. Én — a legfontosabb és legérdekesebb ember, aki valaha is élt ezen a földön. Fa — ami sok embernek a két füle között van. Felnőtt — az a személy, aki nem felfelé női tovább, hanem széliében. Feleség — asszony, aki emlékszik arra, hogy hol és mikor ment férjhez, de arra már nem, hogy miért? Férj — aki csak hallgat, amikor telefonon beszélget a feleségével. 42
