Kárpát, 1965 (5. évfolyam, 2-7. szám)
1965-02-01 / 2-3. szám
Béla László: MIÉRT NEM MENT FÉRJHEZ GIZA NÉNI? Mert a kérőivel mindig- történt valami baj és az utolsó pillanatban egyik sem kérte meg a kezét. Az első kérőjét tulajdon öccse, a kis Laci üldözte világgá. Ezt a kérőt Felleghy Pistának hívták és az édesapja kíséretében négylovas hintón jött háztüznézőbe. Nagy örömmel fogadták a tiszántúli kúriában és a legszebb vendégszobákban szállásolták el őket. Úgy bántak velük, mint a himestojásokkal, de a kis Laci valami megmagyarázhatatlan ellenszenvet érzett irányukban. Ez az ellenszenv azonban nem akadályozta meg őt abban, hogy büszkeségével, a selyemhernyóival el ne dicsekedjék. — Hogyan foglalkozhatsz ilyen csúf kukacokkal ? — kérdezte fitymálva Felleghy Pista. A kis Laciban az ellenszenv utálattá hatalmasodott. Az ő gyönyörű selyemhernyóit nem lehet büntetlenül kukacoknak nevezni! Ezért Pistának bűnhődnie kell. Alig várta a vacsora végét. Mig szülei és a nővérei a vendégekkel beszélgettek, addig ő nyugodtan cselekedhetett, nem törődött vele senki. Először a konyhába ment és ellopott egy reszelőt, amivel a tormát szokták reszelni. Onnan a szobájába osont egy darab itatóspapírért és egy kis csokoládéért, ami abból maradt, amit maguk a vendégeik hoztak neki. így felszerelve magát, bement Pista szobájába. Megnedvesitette az itatóspapírt és az ágyon a felhajtott lepedő alá tette. Úgy középtájon, a derék alá. A csokoládét szép egyenletesen ráreszelte a nedves papírra és utána óvatosan visszahajtotta a lepedőt. Másnap reggel a kulcslukon át belesett a szobába. Ott látta Pistát, amint boldogtalan arccal mosta a lepedőt a mosdóban. Lélekszakadva rohant a papájához: — Papa! Menj be gyorsan a Pista bácsi szobájába, mert valami nagy baj van! Ezt meghallotta az egész család is és valamennyien ijedten siettek el. Kopogtatás nélkül berontottak a szobába és ott állt előttük a szerencsétlen Pista, kezében a lepedővel, amiből a csokoládé nyomait sehogyan sem bírta kimosni. — Csokoládé! — mutogatta éktelen zavarral a barnafoltos ágyneműt. A szülők egymásranéztek és csendesen kivonultak a szobából. — Szegény fiú, — mondta az apa, — nem elég, hogy ... de még csokoládénak is nézi azt. Pistáék titokban befogattak és búcsú nélkül, szökve távoztak. A későbbi nyomozás során kiderült ugyan minden és Lacit jól megverték, de ez már nem segített a bajon. A következő háztüznéző Sanyi volt, aki szintén az apjával jött. Az érkezésük egybeesett a családfő nevenapjával és a házban sok vendég volt. Giza a konyhában segített az ünnepi vacsora elkészítésében. A kis Lacit már reggel bezárták a szobájába, nehogy megint valami bajt csináljon. A nagy munkában és izgalomban annyira megfeledteztek róla, hogy még ebédet is elfelejtettek neki adni. A fiú egy darabig csak tűrte az éhséget, de aztán kimászott az ablakon és megközelítette a konyhát. A konyha ablakában egy nagy tálon hült a hideg előételnek szánt főtt hal. Laci kileste az alkalmas pillanatot, felkapta a tálat és eltűnt vele. Odabent nagyban tisztították a szárnyasokat, gyúrták a tésztát, észre sem vettek semmit, csak akkor, amikor a körítés elkészült a halhoz. Lett nagy kavarodás, keresés. Végre megtalálták a kert sűrűjében Lacit, előtte a hal roncsaival. Lacit ismét megverték, de a bajon ezzel nem segítettek. Az előétel hiányzott a vacsorához. A kétségbeesés tetőfokán két kosaras cigányasszony jelent meg és gombát kínáltak eladásra. Nem volt mit tenni, megvették a gombát előételnek. — Hátha bolondgombát vettünk? — aggodalmaskodott a mama. Giza kitalálta a megbizonyosodás módját: Gyorsan elkészítjük és adunk a Laci kutyájának belőle. Ha nem lesz a kutyának semmi baja, akkor nem bolondgomba. Nekiláttak gyorsan és megfőzték a gombát és megetették a Bodrit. Julist, az egyik cselédet megbízták, hogy figyelje a kutyát. A leány annyira ostoba volt, hogy egyébre úgysem használhatták. — Le ne vedd a szemed róla! — figyelmeztette szigorúan a tekintetes asszony. — Ha azt látod, hogy valami baja van neki, azonnal szólj nekem. Ettől függ most minden. 9