Kárpát, 1964 (4. évfolyam, 1-5. szám)

1964-08-01 / 2. szám

Vaszary Gábor:

SZERELMI TANÁCS

— Egy hölgy van itt, — jelentette a cselédlány.

— Egy hölgy?

— Igen, egy hölgy.

— Csúnya? Öreg?

— Nem. Fiatal és szép, kérem.

— Feltétlenül be kell engedni.

A hölgy belépett a szobába és levette a kalapját.

Az a tény, hogy egy hölgy leveszi a kalapját, máris a legnagyobbfoku izgalomra vall.

— Tanácsért jöttem, — lihegte és tanácstalanul körülnézett.

Erre jó magam is egyszerre izgatott lettem. U- gyanis roppant szeretek tanácsokat adni. Az én tanácsaimmal még soha nem volt semmi baj. Tudniillik nem szokták megfogadni őket és igy utólag sose ér semmiféle szemrehányás, én meg nyugodtan tanácsolhatok tovább.

— Miben adjak tanácsot?

—• Szerelmes vagyok.

— Helyes. És milyen tanácsot óhajt? Nagy általános tanácsot, vagy afféle személyi, kis tanácsot?

— Mi a különbség a kettő között?

— Jóformán semmi. Csupán a személyi kis tanácsadás sokkal tovább fog tartani, miután önnek is beszélnie kell és igy esetleg napokig elhúzódhat a dolog. Ezt máris nem tanácsolnám.

—- Amennyiben?

.— Amennyiben könnyen megfordulhat a dolog, ön túlságosan szép. Esetleg nekem lesz szükségem tanácsra. Csak azt nem tudom, kihez menjek akkor én... Talán inkább maradjunk meg az általános nagy tanácsnál...

— Tessék.

— ön tulajdonképpen beteg.

—' Hogyan?

— Ez már tanács. Tessék figyelni. Minden szerelmes ember beteg és ahelyett, hogy lakat alatt tartanák az illetőt, nyugodtan kiengedik az utcára. Sőt, összeengedik azzal a másikkal is és ebben az esetben lesz katasztrofális a dolog. Azt mondják, a szerelmes ember vak. Ez nem igaz, kérem. Süket is, oktalan is. .. már bocsánatot kérek, de egészen magamon kívül vagyok ... belerohan a saját vesztébe, hazudik, csal, lop, öl a szerelméért, sőt, hosszas együttlétre is csábítja az illetőt, hogy lassan pusztítsa el. Nem is tudom, miért hívják a szerelmest szerelmesnek és miért nem inkább ámokfutónak, vagy lélekvesztőnek. Nézzünk csak egy szerelmes nő szemébe és máris megborzadunk tőle. Szinte földöntulian kedves a tekintete. Már ez se normális. Aztán megindul és valakinek a vesztét okozza. És nincs ember, aki elmeneküljön

előle. És a nő is a vesztébe rohan, kérem. Ezt tartom az öngyilkosság legborzalmasabb nemének. Ismertem egy hölgyet, aki olyan szerelmes volt, hogy meg akart halni az illetőért. És két hónap se tellett belé, máris meg akarta fojtani ugyanazt az illetőt. .. kezét csókolom ... Fantasztikus! Az emberben megdermed a lélek.. •

És még sok minden effélét mondottam. A tanácsért jött fiatal hölgy türelmesen meghallgatta, aztán felállt, felvette a kalapját és azt mondta átszellemülten:

— Nagyon szépen köszönöm ... Köszönöm, hogy ennyire megértett...

— Kérem, a legnagyobb örömmel állok az emberiség rendelkezésére, már amennyire csekély képességeim . ..-— Hát akkor én most rögtön megyek is, — mondta és meg se várta, hogy legalább befejezzem a mondanivalómat.

— Hová megy? Szanatóriumba?

— Őhozzá, -— lehelte forrón és lecsukott szemekkel, aztán elment.

Bartók Márta:

KELL AZ ISTEN.. ♦

Kell az Isten, úgy ifjúnak mint aggnak,

Kell az Isten, úgy látónak mint vaknak.

Kell az Isten, gazdagnak mint szegénynek, Kell az Isten, dölyfösnek mint szerénynek.

Kell az Isten, együgyünek mint bölcsnek, Bűn riasztónak, támaszul erkölcsnek.

Kell az Isten. Nyomorultnak mint épnek. Kell az Isten. Úgy csúnyának mint szépnek.

Kell az Isten: Biránknak, büntetőnknek.

Kell a neve bölcs igazságtevőnknek.

Kell az Isten: Ki reményt nyújt s vigaszt ad. Kell az Isten: Az egyetlen igaznak.

Kell az Isten: Gyenge az ember elme.

Kell: Hogy a rosszat jó útra terelje.

Kell az Isten: Hinnünk kell és szeretnünk, Nevével szülnünk s nevével temetnünk.

Kell, kell az Isten ezeregy alakban,

Kell, kell az Isten: földön sok salak van.

15