Kárpát, 1964 (4. évfolyam, 1-5. szám)
1964-08-01 / 2. szám
Kodolányi János: RELATIVITÁS A montőrök eleresztették a gépet: simán, szinte szökkenve libbent a levegőbe és kerekei perdülve hagyták el a földet. A motor állandó bátor bugása, mint mennydörgő orgonaszó hullámzott át a végtelenségen. A pilóta igazított a magassági kormányon, rátekintett a csavar fordulatszámát jelző készülékre és a magasságmérőre. Pillanatonként ugrott a készülék: kétszáz, háromszáz, nyolcszáz . .. ezer ... a repülőgép biztosan irta a köröket és emelkedett mindig magasabbra és magasabbra. A pilóta megszokta már ezt az emelkedést. Jól ismerte a nekiguruló gép kemény rázását, a fellibbenés zökkenését, aztán a szinte egyhelyben álló gép szelíd himbálását és alul a felboruló tájat. Gyakorlott füle a motor bugásából kiérezte a fordulatok számát, a gázositó működésének helyes vagy helytelen voltát, meghallotta, hogy a begyújtás kissé pontatlanul történik az egyik hengerben és azt is tudta, hogy ez nem lesz azért baj... A mennydörgő lármában szinte világosan hallotta a saját gondolatait... Magassági rekordjavitás. Biztosan ült a nyergében. A kitűnő gép olyan volt, mintha szilárd talajon állott volna. Csak lenn a szántóföldek futottak össze, a fák sorakoztak egymás mellé, a hegyek lapultak össze és a folyó vált üvegszerüvé. Teljes szélcsend volt még abban a rétegben, ahol a köröket irta. Távolabb bárányfelhők csillogtak, mint vattacsomók. A nap szikrázott. .. A pilóta arra a vacsorára gondolt, ahol tegnap este együtt volt a menyasszonyával. Hogy is történt? Valami félreértés támadt közöttük, a lány kifogásolta, hogy sok időt veszteget el a repülőtéren, sokat törődik a gépével és keveset ővele. Ebből kerekedett a baj. A pilóta megmondta kereken jelleméből és életmódjából folyó nyerseséggel és őszinteséggel, hogy neki kötelességei vannak és ha kevesebb gondot fordít az ügyeire, könnyen kitörheti a nyakát. — Meg akarom javítani a magassági rekordot — mondta keményen — és maga nagyon jól tudja, Edit, hogy ez mit jelent. Tizenkétezer méterre akarok emelkedni. Majd ha ez meg lesz, akkor ... Akkor nem lesz rám panasza. Maga előtt látta a lány fehér arcát, dús fekete rövid haját vad hullámokban a homloka körül és sötét szemeit. Nagy melegség öntötte el a szivét és a magasságmérőre tekintett: — Kétezerötven ... — A maga rekordjai nekem nem jelentenek semmit. Inkább soha ne üljön repülőgépbe, soha egy fillérje se legyen és éljünk az én munkámból, mintsem hogy maga tizenkétezer méterre repüljön nélkülem és én ... én nem avatkozhatom bele a cselekedeteibe, a gondolatába, nem lehetek ott mellette, nem kormányozhatom magát... — nevetett, de nagyon komoly maradt a szeme. — Négyezer . .. Lassan elővette az oxigénfejlesztő készüléket és megvizsgálta apróra. Aztán bekapcsolta a csöveket és megindította a mesterséges lélegzés olyannyira fontos műszereit. — Hatezer ... Kristálytiszta égbolt, vakítón szikrázott a nap és hófehér felhővonalak úsztak alatta. Majd elhalványodott a nap és finom kristályokban hó esett.,., — Hatezernyolcszáz ... — Itt akarna lenni a csacsi, ahol én. Hogy a markában tartson. Hogy a rabjának érezzen.,. Azt nem. Most az egyszer nem. Csak feljebb ,., Agyában dobolni kezdett a vér és a füle zúgott. A mesterséges oxigénező kissé kellemetlen volt és zihált tőle. Halántéka lüktetett. De gyakorlott füle a vér dobolásán is kihallotta a motor szabályos munkáját. •— Nyolcezer ... Kilencezer ... hatszáz ... negyven . .. nulla ... Káprázott a szeme. Görcsösen fogta a kormányt. Szédült. Előtte ugrált egy szám, 65, s ettól nem tudott szabadulni. Hogyan, csak hatvanöt méterre emelkedett volna? Lehetetlen. Jobban megnézte: kilencezerhétszázhatvanméterre emelkedett volna? Lehetetlen. Jobban megnézte: kilencezerhétszázhatvanöt volt, majd 56. A számok úgy cserélgették helyüket, mint francianégyesben a táncosok . .. Elvesztette az eszméletét s keze rátapadt a kerékre. A motor mennydörörve dolgozott. S akkor hirtelen úgy érezte, hogy repül, repül, felfelé, még, még, a magasság megborzasztó mélységeibe és már túlhaladja a kitűzött magasságot is. Diadalmasan felkiáltott és boldogan borult a kormányra. Győzött. .. . Felismerhetetlenül összetört hulláját hordágyra tették. A magasságmérő tizenegyezerötvenhat métert mutatott. Annak a számnak a fordítottját, amit látott. Csiky Ágnes Mária: ISTEN SZIVE Isten az éjben kitűzte szivét. Pirosán izzott körül a sötét. Nem harangozott, nem is dobbant, csak édes meleg lett a holt hant. Egy kis kuvik a csipke-fákon a fénybe ült, mint barna álom. Virradatig csüngött, egy csillagon az Isten szive. Nem szólt. Várt nagyon-14
