Kárpát, 1964 (4. évfolyam, 1-5. szám)
1964-08-01 / 2. szám
Beregov érzéketlen maradt és udvariasan válaszolta: ■— Kérem. — Nem tudna valami másról beszélni? — kérdezte most Bilevics, és hangjában a nyugtalanságon kivid bosszúság is érződött.-— De hát persze, szívesen. Csak azt gondoltam, hogy egy ilyen eltökélt embernek, mint ön, az a legkellemesebb, ha a haláláról beszélek. De nekem végeredményben mindegy. Válasszon egy másik témát... — A mérnök ezzel felállt és fütyörészve járt fel-alá a szobában. Hirtelen megállt Bilevics előtt. — Például erről! — Ezzel gyorsan megragadta Bilevics kabátját és kihúzta belőle a pénztárcáját. — Mennyi pénz van önnél, kedves barátom? Egy, kettő, három, négyezer, négyezerötszáz, hat, hét, nyolc, kilencszáz, ötezer .. . aha és itt van egy csekk, ez is ezer, nagyon jó, hatezer schilling. — Hallja, ez már igazán kicsit sok. Miért akarja ezt tudni? Mi köze önnek ehhez? — Nana, nagyon sok. Mert ezt is mind magammal viszem most rögtön. — Dehát csak nem most rögtön? — Miért nem? Igazán nem szabadna ilyen idegesnek lennie. Ma már minden üzlet zárva van, úgysem tud pénzt kiadni semmire. És a sírba meg amugysem vihet semmit magával. Milyen szép gyűrűje van. Huzza csak le az ujjáról. A hullakamrában, ahol boncolni fogják, az ilyesmit a szolgák lelopják. Akkor már csak jobb, ha nekem marad. És még ha nem is lopnák le, — a sírba úgysem lehet semmit elvinni. Azt hiszem ezt már mondtam egyszer, nem? És mivel Bilevics semmi hajlandóságot nem mutatott arra, hogy megváljék a gyűrűtől, a mérnök egyszerűen lehúzta az ujjáról és a mellényzsebébe dugta. — így legalább egy barátjának jut ez a szép darab. Bilevics gyanakodva nézett rá. •— Barát? Igen, eddig mindig barátomnak tartottam. De ön olyan különösen nyugodt és hidegvérű. Mondja meg őszintén: ön valóban a barátom? — Nahát ez már mindennek a teteje! —■ kiáltott Beregov sértődötten. — Szóval ez a hála. Előbb még örült, hogy nincsenek előítéleteim, és most meg már az a kis pénz is fáj önnek. — Ó dehogy, dehogy! — kiáltott Bilevics nyugtatólag. — Nem a pénzről van szó, egész biztosan nem. Csak csodálkozom, hogy ön megszakítás nélkül olyan dolgokról beszél, amik az én végemmel függnek össze. — Hiszen ez csak természetes. Először is roppanc érdekes valakivel beszélgetni, akiről az ember tudja, hogy a másnapot már nem éri meg, és másodszor — miről is beszélhetnék én önnel? Hiszen mesélhetnék a következő Nemzeti Szinház-beli premierről. .. Nora Gregor egy egészen kivételes nagy szerepet kapott... dehát ez már önt igazán nem érdekelheti... — Ohó! Miért nem? — Mert akkor ön már régen halott lesz. — Milyen cinikus. — Természetesen. De örüljön neki, hogy az vagyok. Ha nem lennék cinikus, nem adnék önnek mérget. És akkor mivel ölhetné meg magát? A pisztollyal, amit a házvezetőnője elvett öntől? Nem, én jó ember vagyok. Senkinek sem tudom a kérését megtagadni. Ha mérget kérnek tőlem, akkor adok az illetőnek mérget. Bilevics megint idegesen összerándult. — Muszáj önnek mindig a méregről beszélni? — Nem, egyáltalán nem mindig. Ön túlságosan ideges. Beszéljünk valami másról. Szép lakása van. Mennyibe kerül? — Kétszáz schilling. — Havonta? — Nem, negyedévenkint. — Hát ez olcsó. Az enyém havonta kerül ennyibe és korántsem ilyen csinos. Hol tartja a lakás-szerződését? Állítson ki nekem azonnal egy iratot, hogy a lakást rámruházza. Holnap azonnal beköltözöm ide, miután a holttestét elvitték a házból. Mikor fizette az utolsó bért? — Múlt héten. Előre. — Nahát ez nagyszerű. így egy csomót megtakarítok. És ezek a szép bútorok. Az ebédlőt úgy hagyom, ahogy van. De a többi szobát át fogom rendezni. A hálószobában az ágyból egy kerevetet fogok csináltatni.. . egyszerűen le kell fűrészelni a lábakat, és máris megvan. És ez a szoba itt, ez is rosszul van berendezve. Álljon csak ott fel, segítsen tolni, igy ... most áll jó helyen a díván .. . Istenem, már megint leült... Hiszen ez is rossz helyen van. ezt ide kell tolni. így... és most menjen el a szőnyegről... ezt igy kell elhelyezni... — Ön valószínűleg megbolondult, Beregov! Hagyja békén a bútoraimat. — Bútoraimat! Milyen furcsán hangzik ez! Hiszen persze, holnap reggelig még az ön bútorai, de azután már az enyémek. Vagy magával akarja ezeket vinni a sírba? Azt nem lehet. Nem, a sírba az ember semmit sem vihet magával. Inkább mondja meg nekem, hány könyv van a könyvszekrényében? Sok? — Legalább ezerötszáz. — Igazán pontosabban is tudhatná, ha át akarja nekem adni a könyveket. De nem baj, elég szép menynyiség. Szóval itt fogok ezen a divánon heverészni, szivarozni fogok és szép könyveket olvasni, és hozzá egy pohár pálinkát vagy bort fogok inni... Hát igen, az életnek megvannak a maga szép oldalai! Remélem van itt önnél pálinka és bor? Bilevics teljesen leigázva válaszolt, bár egészen mást szeretett volna mondani: — A pálinkával kicsit gyengén állok, de bor és pezsgő van vagy hatszáz üveg a pincében. 12
