Kárpát, 1964 (4. évfolyam, 1-5. szám)

1964-08-01 / 2. szám

vatást. Amig tehát a cigány-zenész (zeneakadémiai végzettséggel) termelni fogja a hegedű számára a dur­­moll nótát, a csárdást és a hallgatót, addig a magyar társadalom elég széles rétege jó szívvel hallgatja a magyar nótát. Liszt Ferenc könyve tárgyi tévedéseitől eltekintve óriási propaganda erővel mutatott rá a világ előtt erre a tényre és a magyar földön élő érdekes hangszeres hagyományra, valamint az ennek szolgá­latában álló és tevékenykedő cigány (hindu) muzsikus nemzetségre. Liszt Ferenc könyve nyomán felkeltett érdeklődés ugyan még a romantikus cigányországnak szólt, de a hegedű mint nemzeti hangszer nyitotta meg a kapuit előttünk a nyugati zenei világban, jórészben a cigány­­zenekarok társadalmi-nemzetközi kapcsolatainak tulaj­doníthatóan. Ha másért nem, már csak ezért is hálás­nak kell lennünk Liszt Ferenc három nyelven meg­jelent könyvének. Mert ha elfelejtjük a külföldnek, hogy a népies magyar dalokat “gypsy music”-nak tartja és mi magunk is cigányzenének nevezzük, ak­kor tárgyilagosan megállapíthatjuk azt is, hogy amit a jó cigány hegedűje a nótával csinál, az nem szükség­képpen dallamtorzitás (főiskolát végzett cigányokra gondolunk), nem is dallamrontás; hanem egyszerűen a magyarországi cigányzenekar élő tájszólásában elő­adott magyar dal, amelyet a magyar társadalom ilyen­nek már évtizedek óta elfogadott, magyarnak tart s az másutt nem is hallható. A nyugati zenetudomány ma kétféle népi dalt kezd megkülönböztetni: a városét és a faluét — magyar vonatkozásban mindkét forrás vize az egyetemes magyar zenei kultúrát táplálja. Liszt Ferencet viszont legfeljebb egy negatívumban lehet el­marasztalni, hogy könyvében megemlékezett ugyan erről az egyetemes magyar zeneművészetről, viszont adós maradt a zenetudomány számára a cigány nép eredeti zenéjével, amelyet még a világ ma sem is­mer ... Kosztolányi Dezső: FÜST I. Amint este ül a lámpánál, betüt-betüre vetve, vé­kony, éles csöngetést hall. Leteszi tollát, figyel. Valahol csöngetnek. De nem kívül, hanem belül, őbenne. Csöng a füle. Meddig tart ez? Percek múlnak. A csöngetés nem szűnik: nem erősödik, nem gyöngül, mindig ugyanaz. Rettenetes ez a makacs, hosszú csöngetés Mintha vészcsengő berregne, jelezve, hogy abba a zárt palotába, melyet testének neveznek, alattomos veszedelem közeledik, valami betörő, valami gyilkos, aki hamarosan végezni fog majd vele. Csak nem a halál csönget? II. Rápillant balkezére. Mutatóujja meg a nagyujja közt észreveszi a cigarettát. Mihelyt fölébred, fogai közé harap egyet és az utolsót akkor köpi ki, mikor az ágyba dől. Hányadik ez ma? A harmincadik. Nem, a negy­venedik. Mindezt előre megjósolták neki. Orvosbarátjai részletesen leírták a tüneteket: a szédülést, az érgör­csöt, a fülcsöngést is, ezt az ijedelmes csöngetést. Fölugrik a székről. Még mindig csöng a füle. Lehet órákig, napokig, évekig hallgatni ezt a förtel­mes muzsikát? Inkább főbelövi magát. III. De nem: élni fog, egészségesen, becsületesen, oko­san. A cigarettát, melyet reszkető ujjai között szoron­gat, mint bűnjelet, magasba emeli, szemügyre veszi, aztán beledobja a vízzel telt hamutartóba, melyben még sok-sok csonk úszkál a mai nap dohány-abrakja. Nem is negyven, hanem ötven. Ez volt az utolsó cigaretta az életében, a legutolsó cigarettája. Nézi, amint bibor parazsával belesercen a vastag, barna lébe, imbolyog benne, aztán lassan megfullad. Micsoda csömörletes főzelék. Ilyen sötét, ragacsos le­het az ő nikotintól megmérgezett vére is. IV. Kétségtelen, hogy az öngyilkosságnak nem a leg­kellemesebb módja a dohányzás. Van ennél fájdalmat­lanabb, gyorsabb is. Schopenhauer joggal vetette meg a dohányzókat. Bamba csecsemők ezek, kik úgy szopják a dohány­rudacskát, mint holmi keserű emlőt. De vájjon tud-e majd dolgozni nélküle ő, aki már több mint harminc éve megszokta? Bárgyú kérdés. Musset cigarettázott, Aischylos azonban nem cigaret­tázott. Mindez fölöttébb megnyugtatná, csak a füle ne csöngene oly veszetten. Arca fehérebb, mint irópapirja. Berohan a fürdőszobába, nyitja a vízcsapot, alája tartja a fejét. Ha a tűzoltó-trombiták rivallanak, ol­tani kell a tüzet. 6

Next

/
Thumbnails
Contents