Kárpát, 1964 (4. évfolyam, 1-5. szám)
1964-07-01 / 1. szám
A farkas válláról nekirugaszkodott, kiugrott a veremből s azzal — uccu neki, vesd el magad — egy szó nem sok, annyit sem szólt a farkasnak, elszaladt a faluba, ott aztán addig settenkedett, amig egy ludpajtába be nem surrant s nagy lagzit csapott ottan. No, hanem mégis eszébe jutott farkas koma. Vitt neki is egy ludcombot. Odakullogott a veremhez s mondotta sopánkodva, szomorú pofával: — Hej, farkas koma, de megjártam. Bementem a faluba, hogy neked ludat hozzak. De amikor éppen beállítottam a ludak közé, s megcsíptem egy ludat, a gazda rajtam ütött, e csak ez a ludcomb maradt a szájamban. Látod, farkas koma, én ezt is neked hoztam. Ugy-e, jó komád vagyok? — Jó vagy, jó — mondja a farkas — hanem ha még jobb akarsz lenni, nyújtsd be a farkadat, s huzz ki engem innen. — Jaj, lelkem komám, azt én nem tehetem mert gyenge farkam töviből kiszakadna. De meg a nyakadat is kitörhetnéd, úgy visszaesnél. Hanem hozok majd egy gallyat, s azzal kihúzlak. Elszalad a róka, s hoz két gallyat: egy erősebbet s egy gyengébbet. Először a gyengébbet nyújtotta be, s amint a farkas belekapaszkodott, nagyot rántott rajta. A gally ketté törött, s a farkas úgy visszaesett, hogy csak úgy nyekkent. Ordított a farkas keserves kínjában, a róka pedig akkorát kacagott, hogy az erdő is csengett belé. Akkor aztán benyújtotta mégis az erősebb ágat, s azon kihúzta a farkast. Mikor mind a ketten kint voltak, mondja a róka: — Gyere, komám, a faluba. Az imént, ahogy bejártam, láttam, hogy egy háznál lakodalom van. Gyere, mulassunk mi is, eleget Szomorkodtunk. Bemennek a faluba. El a lakodalmas házhoz. Hát ott éppen javában áll a lakodalom. Húzzák a cigányok, járják a legények s leányok. Ennél jobb alkalmat kívánva sem kívánhattak volna. Besurrantak a kamarába, ott nekiestek a sok jó disznóhusnak, szalonnának s minek. De még a boroshordónak is. Ettek-ittak, táncoltak. A másvilágon sem lehetett volna jobb dolguk. Hanem egyszer csak a róka észreveszi, hogy amig ők lakmároztak, valaki rájuk zárta a kamara ajtaját. Nem szólt semmit a farkasnak, hadd egyék-igyék, ő azonban egy vasszeget keresett, s azzal elkezdett ásni a fal tövében. Kérdi a farkas: — Mit csinálsz, róka koma ? Felelt a róka: tény volt ő is, mint ahogy keresztény volt Gyula egész házanépe s ezek között egyetlen nővére, a szép barna Karoldu. Mindkét leányt a nagytudásu Hierotheus pap tanította a keresztény vallás tanaira. Sarolta nagyon szép volt. Mint ahogy neve is mutatja, amely régi török nyelvjárás szerint világosat, fehéret jelent, szőke volt és fehérarcu. Az udvarában lakó szláv népek csak Belekneginának, azaz Fehér királynőnek, Szép hercegnőnek becézték. De nemcsak neve árulja el csodálatos szépségét. Kortársai is egytől-egyig megegyeznek abban, hogy délceg, szép leány volt, aki szépségével felülmúlta minden asszonytársát. Apja udvarában különleges nevelésben volt része. Mint a vajda leánya megtanult lovagolni, ijat forgatni és a vadászatok alkalmával ugyanúgy résztvett a vad üzésében, mint a legügyesebb és a legrátermettebb férfi. Fegyverforgatásban, lovaglásban annyira kitűnt, hogy majd minden nagyobb vadászaton ott találták őt is s volt eset, amikor hadakozásba is elkísérte a férfiakat. De ugyanakkor a keresztény apa leánya is volt. Gyula udvarában sok szépet és jót láthatott. A Bizáncból visszatért Gyula sohasem feledte el, hogy kereszténnyé lett. Ha had élére állott is, görög terület felé soha nem vette többé az útját s a vendégbarátság kötelezettségét egyetlen egyszer meg nem sértette. Hierothus, az udvarában élő keresztény pap biztatására vagy csak saját lelke sugallatát követve, temérdek rabszolgáját rendre felszabadította, azoknak gondját viselte, majd birtokain letelepítette, Sőt drága pénzen számos idegen rabszolgát is vásárolt és nehéz szolgasorukból kiváltotta, szabadokká tette őket. Könyörületessége, emberséges, igazságos magatartása nem maradhatott hatás nélkül Saroltára sem. így Sarolta lelkét kétféle hatás érte. Férfias volt cselekedeteiben, mert férfimódra tudott harcolni, vadászni és nem egyszer résztvett az éjféli órákba nyúló lakomákon, ahol a férfiak egymással versenyezve hajtogatták ki a nehéz italokat, de igazságos, emberséges, könyörületességet sugárzó hatások fejlesztették lelkében a szépet, a nemest, a nőiest. S női természetét bizonyára nem tagadta meg, amikor a házkörüli munkák teljesítésénél felügyelőre, a ház asszonyára volt szükség. így nevelkedett Sarolta az erdők előtt fekvő földön, Erdőelején. Apjának főszállása valahol Fehérvár körül volt. Itt töltötte el fiatalságának idejét, itt vadászgatott a hegyeken elterülő erdőkben kisebb-nagyobb vadra és innen szállt el szépségének, délcegségének, bátorságának, ügyességének és háziasságának hire, el a legmesszebbfekvő vidékekre. S minél többet mesélt róla a hir, annál többen keresték fel udvarukat s annál többen vágyódtak arra, hogy a szép Saroltát nyerhessék el feleségül. Talán nem volt az országban olyan felcseperedett, jobb családból származott fiatal vitéz, aki ne vágyott volna elnyerni Sarolta kezét. De a versengők között rangban, vagyonban Géza állott az első helyen. Géza Taksonynak, a fejedelemnek, volt a fia. Árpádivadék volt, első az országban. Gyula, a vajda szívesen vette hát Géza, vagy ahogy az akkori irók írták, Gyejcsa érdeklődését. És mert Géza fiatal volt, korban, rangban, gazdagságban Saroltához illő s mert az Árpádtól leszármazottak minden jótulajdonságát örökölte, semmi 48
