Kárpát, 1964 (4. évfolyam, 1-5. szám)

1964-07-01 / 1. szám

MAGYARORSZÁG

A Kárpátok övezte Dunamedence Európának nemcsak egyik legjobban körülhatárolt tájegysége, de mint az ősi kereskedelmi utak keresztezödési pontja az európai gazdasági és hatalmi érdekeknek ütközőterülete.

A Kárpátmedence egységének geopolitikai jelentőségét először a 896-ban betelepedő magyarság ismerte fel, vette birtokba és szervezte egységes állammá.

Magyarország első királya, Szent István (977-1038) vezetésével felzárkózott a nyugati kereszténység kulturközösségéhez, de ugyanakkor visszautasította a Német-Római- Császárság és Bizánc hatalmi befolyását is: igy vált már a XI. században az európai hatalmi egyensúly legfontosabb pillérévé.

1102-ben Horvátország unióra lépett Magyarországgal, magyar uralom alatt virágzott fel Dalmácia és alakult ki a boszniai királyság. A középkori Magyar-Birodalom hatalmi csúcspontját az Anjou-házból származó Nagy Lajos (1342-1382) uralkodása alatt érte el, mikor átmenetileg Lengyelországgal perszonális unióban egyesült. Mátyás király (1458-1490) pedig Szilézia, Csehország és az osztrák tartományok birtokbavételével először egyesítette a későbbi Monarchia területeit, hogy együttes erővel fordulhasson szembe a fenyegető török veszéllyel.

Az Európától teljesen magára hagyott magyarság azonban 1526-ban Mohácsnál végzetes vereséget szenvedett a töröktől, ami után az ország középső része mintegy 150 évre török uralom alá jutott.

A magyarság nemzedékeken át harcolt ezután a szabadságért, területeinek felszabadításáért és a keresztény kultúra megvédéséért. Mig Mátyás idejében lakosságának száma azonos volt Anglia és Franciaország lakosságáéval, e harcok után egész országrészek pusztultak el és népessége alig haladta meg az 1 milliót. így vált a tisztán magyar állam nemzetiségi állammá, idegen népek betelepülésével. Ezeknek a népeknek teljes kulturális autonómiát és fejlődést biztosított.

Alkotmánya és vallásszabadsága védelmében ismételten fegyvert kellett fognia a magyarságnak uralkodóházával, a Habsburgokkal szemben is. Rákóczi Ferenc (1703-11) és Kossuth Lajos (1848-49) neve az egész kulturvilág előtt egybeforrott a szabadság fogalmával.

Bár az Osztrák-Magyar-Monarchia a

MAGYAR

NAGYASSZONYOK

SAROLTA FEJEDELEMASSZONY

Forgassátok a történelemkönyv lapjait és keressétek meg, ki volt az első magyar nő, akinek nevét a kortársak feljegyzésre méltónak találták. De miért kellene ezért a történelemkönyvhöz fordulni?! Hisz mindannyian tudjuk: Sarolta, az első keresztény fejedelemasszony.

Valóban olyan volt, hogy nevét ismernie kell az utódoknak? Méltó arra, hogy helyet foglaljon azok között a tüneményes nőalakok között, akik okosságukkal, jóságukkal, könyörületességükkel, bátorságukkal és ezer más jótulajdonságaikkal diszitik a magyarság történelmét? Gondolkozni sem kell a feleleten. Nagy volt, kiváló s legkimagaslóbb az emlitésreméltók között.

Ha messzeségben elvesző alakját magunk elé akarjuk idézni, apját is elő kell varázsolnunk a múlt ködéből. Apját, Erdélynek hatalmas vajdáját, a dúsgazdag Gyulát.

Az erdők előtti földön, Erdőelején, a mai Erdélyben nevelkedett Tuhutum unokája, Gyula. A leggazdagabb volt minden akkor élő magyar főur között és családja az Árpád nemzetség után a legelőkelőbb. Amerre csak szeme elláthatott, a végnélküli földek láncolatait, a hegyeket, folyókat, völgyeket és dombokat mind magáénak mondhatta. Ezer rabszolga kereste kegyét s a meghódított népek mind urukként tisztelték. Tuhutum unokája a nagy hatalomhoz és gazdagsághoz illő nevelést kapott. Megtanították mindarra, amit az akkor élő neves családból származott ifjúnak tudnia kellett. Már kora gyermekségétől kezdve hozzászoktatták a harchoz, vadászathoz, hogy majd felnövekedve, igaz vezére lehessen törzsének.

Midőn ifjúvá serdült, a magyarok fegyverszünetet kötöttek Romulus keletrómai császárral. A fegyverszünet megkívánta a magyaroktól, hogy tiszteletben tartsák a görög császárság területeit, viszont a görögök busás adót Ígértek ezeknek a területeknek a megkiméléséért. A fegyverszünet létrejött. S nyomban megérkezett görög földről a sok nehéz pénz és az értékesebbnél értékesebb ajándék. A magyarok meg ígéretet tettek, hogy görög földre ellenséges szándékkal be nem teszik többé ?. lábukat. S hogy ígéretüknek nagyobb biztosítékot is adjanak, kezeseket küldtek Bizáncba, szavuk megerősítéséül. A kezesek a legelőkelőbb, a legszámottevőbb családok fiai közül kerültek ki. Akikre a nemzet szeme várakozással tekintett, azok indultak útnak a görög császárváros felé. S igy ment el Bulcsu, a kendének a fia és Gyula, Tuhutumnak, a nagy erdélyi vajdának az unokája.

Bulcsu a Balaton vidékéről jött és lelke éppen olyan volt, mint a nagy tó vize, amikor viharban háborog. Csak szilaj Bulcsúnak ismerték országszerte és azt mondták, apjának, a hirtelen haragú Kálnak természetét örökölte. Büszke, gőgös volt Bulcsu, meg gazdag, tehetős, hisz apja Kál a legnagyobb méltóságok egyikét, a kende tisztjét töltötte be.

46