Kárpát, 1964 (4. évfolyam, 1-5. szám)
1964-07-01 / 1. szám
cokat és az ördögarcu rém eltűnik örökre a földről. "Szeretet és Szabadság” ez a két szó mely a ha- Megszólalnak majd a békeharangok, népek egymással landóból igaz embert, az Ördögarcu rémből pedig szeretetben fognak élni, Tündérország is újra lesz. gyászvitézt csinál. Br. Huszár László: TIBETBEN ÉS EGY TÁVOLI ÖSMAGYAR VIDÉKEN br. Huszár László, a hires vadász, Ázsia- és Afrika-utazó, átengedett néhány szemelvényt emlékirataiból a Kárpát folyóiratnak közlésre. A régi boldog békevilágban módjában volt bejárni a világnak jóformán minden, vadász szempontból legérdekesebb helyét, és élményeit kitűnő tollal, arany humorral, közvetlen egyszerű stílusban örökítette meg. Egy gaz-Egy feledhetetlen és eredményes középázsiai va~ dászexpedicióról visszatérőben 1905 nyarán utam a Kuku-Nor vidékén vezetett a tibeti határ felé. Nagy expediciós felszerélesemet Obolenski barátom, akivel együtt indultunk St. Pétervárról a nagy utazásra és aki Mongolián át tért vissza, vitte magával, hogy azokat és a zsákmányolt trófeáimat nekem Zolkiewbe elküldje, ahol ezredemmel, a császár-ulánusokkal állomásoztam. Úti karavánom csak a legszÜKségesebb holmiimra leszűkítve, csak négy mongol szolgám, az urgal mandarintól kölcsön kapott kínai szakácsom és három kis mongol málháslovam képezték. Túlságosan sietnem nem kellett, hiszen egyévi szabadságomnak még csak fele telt el, de az ilyen fáradságos vadászutazás után vágyakozva a megszokott kulturéletre, bizony szerettem volna azt mentői előbb élvezni. A sziklás őserdőkön, uttalan rengetegeken át nem is lehetett erőltetni az utitempót és mivel a Tibeten való átkelést sem vehettem biztosra, vegyes, illetve bizonytalan gondolatokkal teli, de elszántan közeledtem a tibeti határ felé, amelyet Marogcsörg határőrségnél aug. 8.-án értem el. Marogcsörg csak két zord kőkunyhóból állott; az egyiket egy remete-láma lakta, a másikban pedig két nagyon is kopottas tibeti katona lakott majdnem fegyvertelenül, mert azt a két görbe kést, ami övükön lógott, alig lehetett fegyvernek minősíteni. Mivel a határőrök nem voltak hajlandók az országba beengedni, Fuenlo inasomnak kellett erélyesen és ajándékokkal közbelépni, aki maga is lámaista lévén, valamennyire beszélte a nyelvet. A remete-láma értésünkre adta, hogy most, amikor Tsasban a lótusz-virág-ünnepélyekre a régens (király) érkezését várják, szigorúbbak a határátlépési intézkedések, de ennek ellenére másnap mégis tovább folytathattuk utunkat Tsas felé. dag, élményekben dús, változatos élet egy-egy pillanatfelvétele az emlékirat mindenegyes lapja, melynek eredetisége éppen az egyéni átélés stilizálatlan érzékeltetésében rejlik. A Kárpát megtiszteltetésnek veszi a kitűnő, idős iró bizalmát és a mellékelt cikkel kezdi meg a szemelvények közlését. Egynapi pihenőnket azzal töltöttük, hogy az őrök két fiatal pandájával játszadoztunk. A panda vagy bambuszmedve csak ezen a vidéken fordul elő és abban az időben alig ismerték. Alakja tökéletesen egyezik a medvéével, de színe fehérsárgás, fülei és szemei körüli monoklijuk feketék és a háton is egy nyeregformáju fekete folt ékeskedik. A két kis foxinagyságu medvécske annyira szelíd volt és kedveskedő viselkedésük annyira ment, hogy éjjel ágyamba jöttek melegedni és alig lehetett tőlük szabadulnom. Szerettem volna megvásárolni a két kis apróságot, de arról a katonák hallani sem akartak. Hatnapi menetelés után aug. 15.-én érkeztünk Tsasba, ahol a király fogadtatására való előkészületek javában folytak. Kiváncsi, meglepődött szemek tapadtak reám és azokból sok jót nem lehetett kiolvasni; azonban a határszéli remete-láma ajándéka, a kis vízszűrő és az imakereplő szorgalmas üzembentartása, meg a százszor is elismételt "Ompadmehum” köszöntés átsegítettek az első nehézségeken. A nekem lakásul kiosztott üres kolostorcellát szolgáim hamarosan lakályossá alakították és az ajtó előtt összesereglett lámák nem győzték csodálattal bámulni az előttük ismeretlen kényelmi berendezést. Másnap délelőtt érkezett meg a régens-király nagy kíséretével; engem azonnal észrevett a várakozók között, de köszöntésemet nem fogadva elnézett fejem felett. Hangulatát csak az változtatta meg, amikor látta, hogy szorgalmasan forgatom az imakereplőt és én fújtam legjobban az esti elmélyedésre hivó leghosszabb havasi kürtöt. Másnap, 17.-én már nekem is megengedtetek nézőként résztvenni a dzsomb-dzsombon, vagyis a lótuszvirág ünneplésén. Aug. 18.-án a reggeli záróünnepély után meghívtak a déli lakomára, amely alkalomra Fuenlo inasom kicsomagolta piros vadászingemet, nehogy nagyol 44
