Kárpát, 1964 (4. évfolyam, 1-5. szám)
1964-07-01 / 1. szám
körül. Abban a forróságban örökös nyugtalanság van. A mélységből előtörnek a könnyebb gázak s lobogva, szédületes sebességgel törnek a világűr felé. Olyanok ezek, mintha rajtuk tűzhányók működnének. A nap kitöréseit jól tudják figyelni s le is fotografálják. Elképzelheted, hogy az ilyen csillagokon a mienkhez hasonló élet nem lehet, hiszen minden földi szervezet gőzzé változna azonnal az irtózatos hőségben. De vannak olyan állapotban levő égitestek, hol lehet élet. Nem embert mondok, fiam, hanem élő lényt. Nagy kérdés az, hogy mindenütt ember formájára alakultak-e a teremtmények. Mutattam neked a múltkor a Mars csillagot. Ott például van levegő és viz. Sőt minden valószínűség szerint szén is. Ez a három dolog a földi szervezetek feltétele. Persze, másra is van szükség, de ha e három dolog megvan és ha a nagy hideg és a nagy meleg nem akadályozza a fejlődést, az élet létrejöhet. Tamás: Honnan tudják azt, hogy levegő és viz van a Marson? Apa: A levegőről most sem beszélek. A viz jelenlétét te is észrevennéd, ha a csillagot sokáig nézegetnéd. Megfigyelhetnéd, hogy a két vége fehér. Erre eszedbe jutna, hogy az a fehérség a hótól és jégtől származik. Minthogy te kételkedő természetű vagy, — hiszen azért hívnak Tamásnak — nem vennéd még bizonyosra a dolgot. Mikor azonban pár hónap múlva azt látnád, hogy a fehérség kisebb területre zsugorodik össze, már arra kellene gondolnod, hogy talán most ott nyár van. Ha éveken keresztül szabályosan látnád kiterjeszkedni és összezsugorodni a fehér területet, te is azt mondanád mindenkinek, hogy télen ott is hideg van, nyáron meg meleg. Ugy-e, elhihető a dolog? Vannak más csillagok is, hol az élet feltételei megvannak. Tamás: Lehetetlennek tartod-e, apám, hogy idegen csillagok lakói lejöjjenek a földre, vagy mi menjünk hozzájuk? Apa: A tudósok a most készülő rakétákat állandóan fejlesztik, hogy ezt a célt elérjék. Tamás: Úgy szeretnék megismerkedni más világok teremtményeivel! Apa: Nem tudod, mit beszélsz, fiam. Neked valószínűleg borzalmasaknak tűnnének fel azok a teremtmények. Még a mi földünk régi, kihalt állatai is szörnyűségesek. Ki tudja, milyen élőlények születhettek egy másik csillagban. Talán elpusztítanának bennünket. Lehet, hogy villamosság áramlik ki testükből és villámcsapás érne, ha hozzánk közelednének. Lehet, hogy kiszívnák a vérünket, mint a pók a légy vérét. Talán forróság vagy hidegség áramlanék belőlük s közeledtükre elégnénk vagy megfagynánk. A képzeletnek szabad tere van. Nem lehetetlen, hogy hozzánk hasonlóak és meg tudnánk barátkozni velük. A magam részéről nem látom kívánatosnak, hogy uj barátokat szerezzek. Én meg vagyok elégedve a földi barátaimmal. Valaha én is szerettem volna megismerkedni más csillagokon lakó emberekkel. De akkor még olyan gyerek voltam, mint te. A kedvem elment hamar tőlük, mert elolvastam egy Wells nevű angol iró könyvét, aki a Mars-lakók pusztításait írja le. Ezek a szörnyetegek lejöttek a Földre és úgy bántak az emberekkel, mint mi a bogarakkal. Irtottak bennünket. Voltak találmányaik, melyekkel szemben semmit sem értek a mi ágyúink, váraink. Vagy felrobbantották az utjokba eső akadályokat, vagy mérges gázzal lefojtották az Útjukban álló katonákat. Nem használt semmi. Elpusztították magát Londont is. Úgy nézhettek a mi városainkra, mint mi a hangyabolyokra. Tamás: Hátha egyszer mégis lejönnének hozzánk, mit csinálunk akkor? Apa: Ugy-e most már félsz? Nem jó az ördögöt a falra festeni. De ne busulj! Nincs ugyan kizárva, hogy idegen világok teremtményei egyszer majd leérkeznek hozzánk: de akkor sincs veszve minden, ha ellenséges szándékkal és gyilkos fegyverekkel jönnek is. Nagyon szépen megírta Wells. Mienk ez a föld, fiam! Nekünk adta az Isten. A levegő és a viz telve van láthatatlan apró szervezetekkel, amelyek néha bennünket is megtámadnak és testünkben elszaporodva betegséget okoznak. Pedig a mi szervezetünk már megszokta őket. Mit gondolsz, mi történnék, ha idegen teremtmények jönnének a földre? A mi vizünk, a mi levegőnk méreg volna nekik, a láthatatlan kis szervezetek megrohannák és halomra gyilkolnák őket. Tamás: Azt már tudom, hogy a ragyogó csillagok izzók, de azt nem értem, hogy számítják ki, hogy például a Marson mekkora meleg van. Apa: Könnyen ki lehet számítani. A Mars szintén a Nap melegéből él. Ismerjük a Naptól való távolságát, a Mars nagyságát, ki lehet tehát számítani, mekkora meleg jut neki. Csakhogy ez a számítás hibás. Azonnal meg fogod érteni. A Nap például süti a Földünket. Ne hidd azt, hogy az egész meleg lejut hozzánk. Többször mondtam már neked, hogy mi egy tenger, a levegőtenger fenekén élünk. A lejövő napsugarak beleütköznek a fölöttünk lebegő felhőkbe. He felhőt nem is látunk, vízgőz mindig van a fejünk felett. A meleg egyrésze ott akad fenn. De nemcsak vízgőz van a levegőben, hanem finom porszemek is. A Nap melegének egy tekintélyes részét ezek is elnyelik. Sokkal nagyobb volna a meleg, ha nem volna felettünk semmi, hanem egyenesen a Földet érné a napsugár. Már most nem ismerjük pontosan a többi égitestek levegőjének tulajdonságait. Néhol ritkább, néhol sűrűbb lehet a levegő, néhol több, néhol kevesebb melegsugár érkezik a felületre. A Marson például nem túlságosan térhet el az időjárás a mienktől, ezt onnan sejtjük, hogy néha olvad és néha fagyás van. Vannak csillagok, ahol elképzelhetetlenül hideg van. Ha a véletlen odasodorna, csonttá fagynál azonnal. De ha valamilyen módon védekezni is tudnál a hideg ellen, nehezen 42
