Kárpát, 1964 (4. évfolyam, 1-5. szám)
1964-07-01 / 1. szám
lagba, ha közel érnek hozzá. Persze te azt gondoltad, hogy csak a földre zuhannak le. Tamás: Nem hittem, apám. Sőt azt gondolom, hogy a Napra még több hull, mert nagyobb és többet ránthat magához. Apa: Bizony, fiam, ott meteor-eső esik és nagyon erős esernyőt kellene kifesziteni, hogy agyon ne verjen a sok meteor. Tamás: Te mindig tréfálkozol, pedig én nagyon komolyan gondolkozom valamin. Azt hittem, hogy a világon a legnagyobb rend van. Mindennek megvan a célja. Most pedig azt kellett hallanom tőled, hogy rendetlenség is van. Csillagok ütköznek össze és pusztulnak el. Apa: Édes fiam, a világon csakugyan a legnagyobb rend van. Nyugodjál meg abban a tudatban, hogy a Mindenható akarata érvényesül a pusztulásban is! A pusztulás néha szükséges az építéshez. Már többször beszéltünk róla, hogy végtelen sok idő múlva kihűl a mi napunk és sötétben bolyong a földünk a hideg világűrben. Olyan lesz, mint egy nagy koporsó. Viszi magával látszólag céltalan útjára eltemetett szülötteit. Ugy-e szomorú ez a gondolat, szomorú még akkor is, ha tudod, hogy ez az évek megszámlálhatatlan sokasága után fog bekövetkezni? Nem is tudja az ember elgondolni, hogy örökké halott legyen ez a most virágzó föld. Ilyen halottakkal pedig tele van a világűr. Elsötétedett napok és kísérőik, mint hajdani élet temetői bolyonganak szerteszét. De itt is van feltámadás. Az Isten útjait nem láthatjuk. De kérdezem tőled, szomorkodnunk kell-e, ha ilyen elsötétedett égi testek egymásnak mennek? Felpattannak a látszólag lezárt sirok s uj élet keletkezik. Tamás: Nem értem, apám, pedig nagyon szeretném érteni, mert vigasztalást akarok a szavaidból meríteni. Apa: Meg fogod érteni fiam, és vigasztalást is meríthetsz. Az egymáshoz csapódó égitestek összeütközése rettenetes. Nem azt jelenti ez, hogy apró darabokra törik mindkettő és széthull a világűrbe, hanem nagy egészében összeolvad a két halott. Valószínűleg lökődnek le részek szerteszéjjel, de a főtömeg a nagy súrlódás következtében megolvadhat, sőt gázzá válhatik. Minthogy egymást oldalt találják, a forgó mozgás is megindul azoknál, amelyek esetleg nem forogtak. Hihetetlen hőség keletkezik. Egy uj nap kerül az égre. A csillagászoknak volt alkalmuk megfigyelni, hogy tőlünk rettenetes távolságokban meg kellett történni ilyen összeütközéseknek. Ha egyszerre csak azt látjuk, hogy egy alig-alig pislákoló csillag kigyul és fénye ragyogó lesz, akkor nem lehet más oka, mint hogy összeütközött egy halott csillaggal. Legalább is sok tudós igy képzeli. Látod, fiam, megindul az uj élet. Az uj csillag külső része lassankint lehűl, bebőrösödik, a felső réteg megvastagszik és a halott világ újra eleven lesz. Amit te pusztulásnak néztél, amin te szomorkodtál, az csak alvás volt, amelyből eljön a feltámadás. Ugy-e most már nem gondolod, hogy rendetlenség van a világ mindenségben? Mindennek megvan a célja. Araikor olyan kicsi voltam még mint te, én is sokat nézegettem a csillagokat és szerettem elgondolkozni az ismeretlen világokon. Sokat töprengtem rajta, hogy milyen céltalanul pazarolja a Nap a melegét, mert szertelövelli a mindenségbe. Ma már tudom, hogy nem vész el semmi belőle. Összegyűjtik más égitestek és visszakapja majd valaha, ha hosszu-hosszu idő múlva kimerülve álomra hajtja a fejét és nagy pihenés után összeütközik valamelyik égitesttel. A világrend nagyszerűen van felépítve, minden pusztulás csak látszólagos, szükséges az építéshez. Tamás: Mióta a csillagokról beszélgettünk, sehogysem tudok megnyugodni. Úgy szeretném tudni, hogy a végtelenben vannak-e olyan csillagok, ahol embertársaink élnek. Talán ők is olyan vágyakozva néznek mifelénk és nem is sejtik, hogy mi gondolunk rájuk. Nem lehet nekem többet tudni a csillagokról? Apa: Én szívesen beszélgetek veled róluk. A nagyitóüveg annyira közel hozta őket hozzánk, hogy sokkal többet tudunk róluk, mint gondolnád. Tamás: Arra a kérdésemre válaszolj, apuskám, van-e ott ember? Apa: No, ennyire közel nem jöttek hozzánk! Az embert még nem láthatnánk meg, sőt még a templomtornyokat sem. De a Hold hegyeit, völgyeit például látjuk. Nem úgy értettem én, hogy mindent tudunk az égitestekről, én csak azt mondtam, hogy sok mindent. A csillagászok ki tudják számítani például a távolságukat. Némelyiknek a távolsága irtózatos. Évekig tart, mig a fény megteszi hozzánk az utat. Ha most egy ilyen távoli csillag felrobbanna, nekünk még évekig világitana s csak évek múlva látnánk a robbanást. Ugy-e különös? Szinte nem akarod elhinni. Ha egy példát mondok, talán meggyőzlek. A villámlást előbb látjuk s csak azután halljuk a dörgést, mert a fény gyorsabban jön a hangnál. Látod, a dörgés már megtörtént, amikor fülünkhöz érkezik a hang. Most már elképzelheted, hogy a csillag felrobbanása is megtörténhetik, de a hang csak sokára ér hozzánk, jó darabig még a régen elküldött fénysugarakat látjuk. Nemcsak a csillagok távolságát ismerjük már, hanem súlyúkat is. Sőt ismerjük azokat az anyagokat, amikből állanak. Tamás: Mindegyiknek hegyek és völgyek vannak a felületén? Apa: A ragyogó csillagok izzók, mint a nap. Némelyik sokkal-sokkal nagyobb a mi napunknál. Csak távolságuk miatt látszanak kicsinyeknek. A felületeken tehát nem lehetnek még hegyek és völgyek, mert vagv gáznemüek vagy folyékonyak. Különben egyáltalán nem láthatjuk magát a gömböt, mert felhőtömeg veszi 41
