Kárpát, 1964 (4. évfolyam, 1-5. szám)
1964-07-01 / 1. szám
Lengyel Miklós: TAMÁS ÉRDEKLŐDIK A hulló csillagok I. Tamás: Úgy szeretem nyáron este nézegetni a csillagos eget. Ha le-lefut egy-egy csillag az égen, olyan gyönyörű az útja! Némelyik után vakító világosság támad. Azt beszélték nekem, hogy mindig meghal valaki, valahányszor egy csillag lefut az égről. Apa: Az emberek között sokan vannak, kik hisznek abban, hogy csillaghulláskor meghal valaki. A mesékben és költeményekben sokszor olvasható ez a gondolat. Olyan szép gondolat, hogy nem szívesen cáfolom, mert én csak a valóságot szoktam neked mondani, ha kérdezősködöl tőlem. A valóság pedig az, hogy a csillaghullás és hálái között nincs semmi öszszefüggés, sőt nem is igazi csillagok hullnak le az égből. A hulió csillagok tulajdonképpen csak csillagtörmelékek. Tamás: Hogyan, apám? A csillagok összetörhetnek? Apa: A világban nagy rend van, de mégis vannak összeütközések. A csillagok bizonyos pályán keringenek, de bizony előfordulhat az, hogy darabokra zúzódnak. Ennek talán nem mindig összeütközés az oka. Az is lehet, hogy valamilyen ok miatt egy csillag szétrobban. Erről már beszélgettünk. Hiszen egyszer re akartad megfúrni a tenger fenekét. Akkor azt hitted, hogy a gőztől szétrobban a föld, ha a tenger vize a belső tüzes részhez ér. Tamás: Emlékszem rá. De te akkor azt mondtad, hogy a tengerfenék földrengés alkalmával többször megrepedt már. Súlyosabb következménye azonban nem lett. A viz még el sem ért a legbelső részhez, máris gőzzé változott és nagy tengerrengést okozott. A gőz a különböző földrétegekkel aztán eltorlaszolta a viz útját. Apa: Ilyesféleképen magyaráztam a dolgot, de hozzátettem azt is, hogy nagy baj lenne belőle, ha a tengerfenék egyszerre széles területen számtalan ponton beszakadna. Tamás: Ha csillagok szerencsétlenül járnak és darabokra törnek, mi lesz a darabjaikkal? Apa: A világűrben bolyonganak, mig valamelyik csillag közelébe kerülnek. Ez a csillag magához rántja őket. Ha pl. közel kerülnek a mi földünkhöz, belehullanak, hozzásietnek, mint a mágnespatkóhoz hozzátapad a kis vasdarab. Tamás: Azt nem értem, miért olyan fényesek. Olyanok, mintha valaki hirtelen meggyujtaná és aztán kioltaná őket. Apa: A földünk levegővel van körülvéve. Mi ennek a levegőtengernek a fenekén élünk. Ha a hozzánk közeledő csillagdarab eléri a levegőnket, hasítani kezdi, hozzásurlódik. Már pedig azt tapasztaltad, hogy dörzsölésnél meleg keletkezik. Próbálj csak két tárgyat sokáig összesurolni. Most már képzeld el, hogy villámsebesen jön egy csillagtörmelék a föld felé, végig hasítja a levegőt! Olyan meleg keletkezik, hogy izzani kezd s elolvad, elég, mielőtt leér. Tamás: Sohasem kerül a földre hulló csillag? Apa: De igen, fiam. Nagy darab azonban nem jut le. Sokat láthatsz a múzeumokban. A legtöbb akkora, mint egy nagyobb dinnye. Vannak azonban jóval nagyobbak is. Nagyon kellemetlen volna, ha valamelyik az ember fejére zuhanna vagy beleesne a házunkba. Úgy sújtana le, mint a villám. De nem kell aggódnunk. Nagyobb részük — mint mondtam — elég még fenn a levegőben. Aztán meg nagy a világ, sok hely van rajta. Én például még sohasem hallottam, hogy a hulló csillag valakit agyonütött volna. Nem hulló csillagnak hívják őket a tudósok, hanem meteoroknak. Tamás: Egyszer te nekem valami nagyon érdekes dolgot beszéltél. Azt mondtad, hogy a fénysugár megtaszitja az útjába kerülő tárgyakat. Nem tartod-e lehetségesnek, hogy a Napnak a sugarai a céltalanul bolyongó meteorokat taszítják? Apa: Szeretem, ha okcskodol, de most nem helyes az okoskodások. Csakugyan mondottam neked, hogy a napsugarak nemcsak világítanak, hanem taszítanak. Hozzátettem azonban, hogy nagyon, de nagyon kicsiny a taszító erejük. Az ici-pici dolgokat, melyek a porszemnél is kisebbek, kitaszítják a világűrbe. A meteorokkal azonban nem bírnak. Meg sem érzik a meteorok a nyomást, körülbelül úgy hathat reájuk, mintha egy elefántnak a vérét egy szúnyog ki akarná szívni. De jó, hogy ezt felemlítetted. A tudósok nem tartják kizártnak, hogy a világűrbe kinyomott apró testecskék egyesülhetnek és igy egyesülten bolyonghatnak is. Elképzelhetjük tehát azt is, hogy a hulló csillagok egy része nem szerencsétlenül járt csillagok maradványa, hanem a világűrbe kiszorított és ott összeálló anyag. Ezek aztán lehullanak valamelyik csil-40
