Kárpát, 1964 (4. évfolyam, 1-5. szám)
1964-07-01 / 1. szám
KI HAZUDIK TÖBBET, A FÉRFI VAGY A NŐ.., I. A NŐK VÉLEMÉNYE. — Ez bizony fölöslegesen föltett kérdés, — gondolja minden nő magában, — hát nem megmondta-1? már Salamon, a legbölcsebb minden férfiak között, hogy: “A férfi mind hazug!” Amire azonban azzal a szellemes vágással lehetne riposztozni, hogy: — miután Salamon király ezek szerint a hazugok királya volt, egészen természetes és nyilvánvaló hogy nem is mondhatott igazat, mikor azt mondta, hogy a férfi mind hazug. Csakhogy Salamon nem úgy értette a dolgot. Nagyon jól tudta, hogy néha hatalmas erővel tör utat magának az igazság. így volt ez az ő esetében is. Hogy mikor kezdenek el a férfiak hazudni? Mihelyt beszélni megtanultak s aztán nem is hagyják abba mindaddig, amig beszélni képesek. Az öklömnyi kis fiú már azzal kérkedik, hogy katona lesz és levágja a fejét száz ellenségnek is! Mire megnő, csöndes kis bankfiu lesz belőle, esetleg kereskedősegéd vagy kirakatrendező. Mihelyt letette az érettségit, már azt hiteti el a világgal, hogy blazirt és életunt. Hazudik, Barátai a hozzá hasonló kis éretlen fickókat “öregemnek” szólítja, szegény kis zöld gyerek. Asszonyok, ne haragudjatok rá, sajnáljátok őt! De múlik az idő. Ifjú barátunk fejelágya lassan benő, sőt kopaszodni kezd. Szájában hamis fogakat visel de fiatalosabban öltözik, mint valaha s agg cimboráit “fiacskámnak” titulálja. Aki hazugsággal kezdi, hazugsággal végzi. Ha a férfi hazudik, azt akarja, hogy őt lovagnak és hősnek tartsa minden nő. Az asszony legalább széppé teszi magát apró cselvetéseivel vagy fantáziája ragyogásával szórakoztatja társaságában a férfiakat. Nézzük csak, mi történik, ha udvarol a férfi? Elhisszük, hogy a szerelem megjavítja s komolyan felteszi magában, hogy igyekszik méltó lenni szerelme tárgyához. Helyes. Azt hangoztatja, hogy arra sem érdemes, hogy a nő cipőcskéje szalagját megoldja. Szegény, bolond nő! Te, aki azt hiszed, hogy imádód mindig ilyen “igazmondó” marad! Tudd meg, hogy hiú ő és önző és csakhamar azt fogja kívánni, hogy úgy nézz fel rá, mint félistenre. Az esküvő után riadt szemmel kell észrevenned, hogy férjed kiállhatatlan és rosszkedvű fickó, holott vőlegény korában a világ legszeretetreméltóbb ifjának mutatta magát. Pedig kár volt hazudnia, mert ha nem teszi ezt: vagy nem történik meg az esküvő, vagy előkészül az asszonyka a legrosszabbra és nem éri csalódás. A legsúlyosabb férfihazugság egyike, hogy a nő senkivel se lenne olyan boldog, mint pont ővele. Vagy, hogy nem tudna ellenni egy napig sem imádottja nélkül s minden tőle távol töltött nap gyászba borítja az eget. Pár év múlva kilógatja a nyelvét a vágytól, hogy szalmaözvegy lehessen. Tudja ő ezt jóelőre, hiszen vannak nős barátai, de azért csak hazudik rendületlenül. Lányok, lányok, ha megfogadnátok a tanácsomat és minden férfit hivatásos hazudozónak tekintenétek, nem kellene oly keservesen csalódnotok a menyegző után. Ha a menyasszony atyjával hasonlítja össze vőlegényét, igy gondolkozik (mert a férfi jogosította fel őt erre a gondolkozásra): —- Az apám kedves, jó ember, de a férjem bizonyára még kedvesebb lesz! Nagyszerű, ragyogó férj válik az ilyen vőlegényből! Szegény kis csacsi, örülhet, ha olyan férjet kap, mint az apja volt. Pedig az apja újságot olvas az ebédnél, elfoglalja a legjobb karosszéket s a feleségének még köszönni is elfelejt néha, mikor elmegy hazulról. Vőlegénye bezzeg őt ülteti a legkényelmesebb helyre (ha nincs módjában az ölébe ültetni kis menyasszonyát, amit mindketten szívesebben vesznek!), jelenlétében sohasem olvas, általában meghatóan önzetlen mindig — de csak a házasság előtt. Szegény kis ártatlan nő, keserves könnyek között fogja megtanulni, hogy vőlegény és férj két különböző fogalom! Vagy nézzük meg a sportoló férfiakat! Ha tenniszezik a férfi, hazatérve, azt újságolja a feleségének: hogy “ma olyan kitűnő formában volt, csak véletlen, hogy nem verte meg a bajnokot!” A halászok? Vadászok? Jobb nem is beszélni róluk. Szegény feleségük csöndes megadással hallgatja nagyzolásaikat s úgy tesz, mintha elhinné, hogy nem a vadkereskedésból hozták a zsákmányt. Hát még ha autót vezetnek, akkor nyílik csak tág tere fantazmagóriájuk csillogtatásának! Ha visszamegyünk az emberiség őstörténetébe, ott találjuk Ádámot az első vén csürő-csavarót, aki igy kiált fel: “Az asszony csábított el engem!” ... Nem voltam ott, de a fejemet teszem rá, hogy szó sem volt csábításról. Ádám vágyódott az alma után s amikor megkapta: hálából mindörökre a nő fehér vállára rakta az ódiumot. Mindezeket jól átgondolva, be kell vallanom, hogy néha, nagyritkán az asszonyok is hazudnak! D? csak akkor, ha erre komoly szükség van, vagy jót cselekedhetnek vele. S megdönteni senki sem tudja a már szállóigévé vált mondást. — Hazugság, férfi a neved! II. A FÉRFIAK VÉLEMÉNYE. Nagy dilemma előtt állok. Választanom kell két eshetőség között, hogy lovagiatlan legyek vagy hazudjak? . .. Roppant csábitó alkalom nyílnék most arra, 37
