Kárpát, 1964 (4. évfolyam, 1-5. szám)
1964-07-01 / 1. szám
hogy népszerűvé tegyem magam a szebbik nem előtt, de én a jellemre is adok valamit s nem hagyom cserben férfitársaimat! Példákkal fogom illusztrálni, hogy ki hazudik többet és mindjárt a kezdet kezdetén kezdem. Az ősembernek hatalmas tusája volt egy masztodonnal. Kimerült a küzdelemben s úgy tért haza barlangjába. Ledobja husángját s a felesége felé fordul: — Kész az ebéd? Igen, készen van. Barlangi medvehus van ebédre, ami már két hete lóg a napon, hogy puhuljon. ínycsiklandozó illata bejön a barlangba is. Kellő előkészületek után hozzáfognak az evéshez. A férj összeráncolja a homlokát: — Meg van égve! — mondja és felugrik, hogy ezen való bosszúságát érthetőbben is kifejezze. Az asszony, látva, hogy nincs ut a menekülésre, mosolyog:-— Tudtam, hogy ezt fogod mondani. De azt már nem tudod, hogy beszéltem a doktorral, aki az emésztésedre hasznosnak javasolta a kissé égett dolgokat! Természetesen ez hazugság: éppen olyan hazugság, amilyent mosolygó arccal százat is mondanak az asszonyok a rosszkedvű, mérges férjnek. De hát ez hozzátartozik a házassághoz. Férfi sohase lett volna képes ilyenre. Az durván, őszintén ezt felelte volna: — Hagyd ott, ha nem tetszik, vagy főzz magadnak mást. De az asszonyok! Ah, ők generációkon keresztül űzik már ezt a sportot s könnyen megy nekik. Vegyünk egy másik példát. Melyik leány ismeri el a másikról, hogy szép? Ha bátyja elragadtatással beszél valakiről: — Ugy-e gyönyörű teremtés? — a válasz hűvösen fog hangzani: — Csinos! Pedig neki is van olyan jó ízlése, és Ítélőképessége, mint a bátyjának, csak nem bir igazat mondani. A bátyjának még ezt mondja: “Csinos!” de a barátnőinek már ezt:-— Olyan, mint a legtöbb! Nagyon csodálkoznék rajta, ha ezért kis hazugnak neveznék; ped'g az, mert a szóbanforgó leány valóban igen szép! A leggyakoribb női hazugságok egyike, hogy “drágámnak”, “édesemnek” szólítja úgynevezett "barátnőit”, akiket pedig gyűlöl. Ez nem akadályozza meg persze abban, hogy minduntalan össze ne csókolózzék velük. Ha nem akarod, hogy egész biztosan hazudjék minden nő, ne kérdezd az életkorát! Hogyan van az, hogy minden ráncos, elhervadt szépség harminc, legfeljebb harmincöt évesnek vallja magát? Pedig ha meggondoljuk, hogy ezek még az engedékenyebb természetű nők közül valók! Az arcuk, külsejük megcáfolja őket, de ezzel nem törődnek. Egyszer, egyetlen egyszer (valószínűleg női befolyás alatt állva) én is hazudtam. Egy színésznő ismerősöm megkérdezett, mit gondolok, hány éves ő? Nem akartam túlságosan felbosszantani s magamra vonni a haragját, ezért lehunyva szememet, udvariasan igy feleltem: — Huszonnyolc! Magamban azon tűnődtem, sokkal több-e negyvenötnél? Bájos mosolyt vártam s azt, hogy legkedvesebb ismerősei közé könyvel el. Mily nagy volt a tévedésem! — Mit gondol?! — támadt rám megbotránkozva. — Most voltam még csak huszonnégy! ■— Megvetően mért végig és faképnél hagyott. Azt mondják a vallomás könnyít a lelken. Hát én már bevallottam, hogy hazudtam neki. De micsoda kis hazugságembrió volt az enyém az ő jól fejlett füllentésével szemben. A fiúgyermek korán észreveszi, hogy az anyja nem mindig mond igazat. Kis testvéréről például azt állítja, hogy a legszebb gyerek a világon, holott vörösképű, piszeorru jószág! Az apa ezzel szemben legföljebb ennyit kockáztat meg: — Ronda kis féreg! Előfordul, hogy a beszélni kezdő gyerek felsivalkodik: — Óooooaa! Az anyja erre lelkesedve felüjjong: — Halljátok? Azt mondta: “Apa!” A nénik? Jaj, a nénik mennyit hazudnak! Ha eljönnek a pólyás gyerekhez látogatóba, rögtön sipitozni kezdenek: — Milyen édes, gyönyörű gyerek! Egész az apja! Ezzel szemben megállapítható, hogy a pólyás emberkék senkihez se hasonlítanak, kivéve néha a kis macskához. A nők olyan gyakran hazudnak, hogy már észre se veszik, amikor hazudnak. Az oltár előtt hányán, de hányán, barátnőiknek, orvosuknak, a világon mindenkinek! Kukkantsunk be egy kalapüzletbe. Öreg hölgy a vevő, uj kalap van a fején. — Pompásan áll a nagyságos asszonynak! — lelkesedik a tulajdonosnő. — Nem hiába modelldarab, tegnap kaptuk Párizsból. Tiz évvel fiatalabbnak látszik benne legalább! Hány hazugságot mondott itt el hirtelen a jeles nő, ennek megítélését az olvasóra bízzuk. A tengerparti fürdőhelyen fiatal leányok sétálnak együtt. Az egyikkel megismerkedett egy lovag, udvarol neki. A leány igy csacsog: — Papa és mama nem jöhettek el. Utolsó pillanatban jött közbe valami. Papa nagyon el van foglalva! 38
