Kárpát, 1964 (4. évfolyam, 1-5. szám)
1964-09-01 / 3. szám
Emődy Zoltán: F I UK A Kilenc keserves óra hosszat tartott az utazás Sátoraljaújhelyig. Hozzá még: éjszakai vonaton. Öreg este ült be Zoltán a bánatos személyvonatba a Keleti pályaudvaron. A szakaszban, ahol elhelyezkedett, busán zöldéit a gázvilágitás. Örök, kiirthatatlan személyvonati másodosztályú fülkeszag terjengett csendes mélabuval. Aludni szeretett volna a hosszú utón. Álmos volt, kimerült s hozzá éjfélre pöccent már a kivilágított pályaudvari óra mutatója. Fülkebeli utitársa kettő volt, azaz hogy három. Idős házaspár és kétökölnyi fekete kutya. Amolyan öleb, vagy inkább: ölebecske. Az idős ur elővette duplafedelü aranyóráját. Felpattintotta és szólt: — Tizenkettő kettő. Nyolc perc múlva indulunk. Az idős asszony még jobban magához szorította az ölebecskét és igy szólt hozzá: — Hallod? Nyolc perc múlva indul a vonatka! És még hozzátette: — Billelle, billelle, dellennen, deliennen; megyünk haza, bizonyám! Azzal, hogy billelle, meg dellennen: nyilván a vonat zötyögését kívánta hangutánozni. Kisvártatva ismét megszólalt az idős ur, miután pattintott: — Tizenkettő nyolc. Két perc múlva indulunk. Majd, mikor elérkezett a tizenkettő tiz és megindult a vonat: — Tizenkettő tiz. Indulunk. Már megyünk is! Az idős asszonyból kitört a lelkesedés: — Megyünk, aranyos kutyucikám, megyünk tata! Márhogy: haza. És legott bontani kezdte az úti elemózsiát. Volt abban minden jóféle. Három szendvics: egy a férjnek, egy a kutyának, egy magának. Pogácsák, pirinyók: ismét harmadolva. Szaloncukor: három-három szem. A kutyus beleszimatolt a csomagba. Vékonykás lábszárai, gyüszünyi fekete orra megremegtek a gyönyörűségtől. Pici nyelvét körüljártatta, cérnahangon kedveskedett, szeme szikrázott az örömtől. Az idős ur meg is szólalt: — Bontsd már szivem, gyorsabban azt a csomagot. Szegény Find olyan éhes. — Jaj, egyem a lelkedet, Fincikém; adom már, adom már! Szólt az idős asszony és az első szendvicset Fincinek adta. Úgy gyönyörködött aztán a házaspár: — Nézd! — Eszik! — Milyen édes! — És hogy rágja! Mintha az első kutya lenne a földön, amely úgy eszik, hogy: rág. Csodálatos ez az élet és csodálatosak a természet titkai. A vonat befutott Kőbánya-felsőre. A kalauzok elnyújtott hangja behallatszott: — Kőbánya felső! Az idős ur igy szólt nejéhez: — Kőbánya-felsőn vagyunk. A neje: — Igazán? Az idős ur pattintott, megnézte az óráját és válaszolt: — Bizony. Egy óra és harminchárom perc múlva megérkezünk. Borzalom. Ezek addig pityegnek itt a FincijükkeP És az idős ur minden állomáson pattintani fogja óráját? És bemondja az állomásneveket? Végre is mindenkinek vannak idegei! Fincit éppen bonbonnal kínálták, mikor a vonat megállt Rákoson. A kalauzok elnyújtott hangja idehallatszott: — Rákos! Az idős ur pattintott és szólt: — Rákos. Még egy óra huszonnyolc perc utazás. — Rákos? — kérdezte neje elmélázva. — Rákos, — szólt a férj. Tizenkettő harminckor indultak tovább. Élénk káröröm kélt Zoltánban. Ez a vonat ugyanis most már meg sem áll Hatvanig, elmaradnak tehát a megállónkénti pattintások, pontos időjelzések és verhetetlen állomásmegállapitások. Legalább ez a vigasztalás . . . Mert a pityegés, az örökös foglalkozás ezzel a Finci nevű ebbel, tovább tartott. Kezdte elhagyni a béketürés Zoltánt. Különösen akkor, amikor látta, hogy a hármasban elköltött úti evést hőpalackból csurrantott meleg kávé fejezi be s elsőnek Finci, másodiknak a íérj, harmadiknak a feleség iszik a csavaros pohárból. A családi vacsora végétért és akkor hosszas gyönyörködés kezdődött. A szeretet kitörései odáig mentek, hogy az idős asszony hevesen magáhozölelte a kis bestiát és igy lelkendezett, hogy Zoltán, az idegen utitárs is értsen róla: — Icipici Fincikém! Te vagy a mi egyetlen édes fiukánk! És összecsókolta Fiukát. A férj éppen kinézett az éjszakába s órája után nyúlt, amikor felesége rászólt: — Ne légy már olyan fád, Dezső! Te nem is foglalkozol vele. Biztosan nem is szereted. No csókold meg te is! A férj megcirógatta feleségét, mentegetőzött, hogy azt nézte: merre járunk — s aztán ő is megcsókolta Fiukát. Zoltán most már egyenesen gyűlölte ezt az ebet. Gyermektelen házaspár. Finci, mint egykepótlék... brrr! És elhatározta, hogy bosszút áll az utálatos családon, amely nem hagyja aludni. 13
