Kárpát, 1964 (4. évfolyam, 1-5. szám)
1964-09-01 / 3. szám
Mécs László: VALAKI IMÁDKOZIK ÉRTEM Én úgy élek a gondvert emberek, bajok közt, mint a királyfi a Mesében, midőn a Sárkány részeg s szendereg. Nem földi Nap, süt fent a selymes égen. Szivem dalolgat, mint nyári telifényben a kis kanári. S Valaki enni, inni ad nekem. Vigyáz a tűzre, vízre és kenyérre. Mint holló a fiát nagypénteken, úgy mossa bánatom fehérre. Hegyét töri tövisnek, bűnnek, Legyen körülöttem mindig ünnep. Én szeretem a préda szenteket, fákat, mik szirmot szórnak szét a szélnek, szeretek látni nyolcvan gyermeket tőlem kapott cipőben. Mig zenélnek a vig cipők a bus világon: nyolcvanszor érzem atyaságom. S Valaki otthon garasoskodik hullott almával, salátával, tejjel: szőrőskezü zsidókkal alkuszik órákig egy borjura tiszta fejjel, disznót hizlal, kotlóra gondol, mindent magának tart a gondból! Én járok, mint a sekrestyés Tavasz, gyújtogatom a bánat-megtaposta lelkek rügyét, melyekre dér havaz, ködökből kisüt a Nap, mint szent Ostya, lelkek bibor bimbói gyulnak imádatára a Nap-ürnak. S Valaki itthon kertem fekete meleg földjébe petrezselymet, mákot, krumplit vet: csoda-titkos élete kezdődik lent a földben az imádott Nap-ur fényétől a csiráknak, ember-tápláló kis csodáknak. Én hős szeretnék lenni: szenteket utánzók, a Föld s Ég közötti vékony hajszálon kötéltáncosként megyek át-át a szörnyű pokol-szakadékon, felülről biztatnak a szentek, alulról a pokol üzenget. S Valaki az istennel alkuszik, szövetséget köt szép Szűz Máriával, hegy bűnök, búk és más alamuszik, ne rontsanak meg; szive ritmusával egyensúlyozza szivem, térdem: Valaki imádkozik értem. pofa be, mert én a szerencsések közé tartozom. Tizenkét éves vagyok s több mint négyszáz ivadékom van. Ez lenne egy disznó normális élete. De egyetlen disznó se kerüli el a szörnyű kés élét. Ti fiatal hus-sertések, kik a lábam előtt hevertek, egy éven belül mindegyitek vérét kicsurgatják! S e borzalomhoz mindegyitek elérkezik: tehén, disznó, tyuk, birka, minden állat. Még a kutyák, lovak fátuma se különb. Téged, Vasgyuró, mihelyt kötélnyi izmaid elpuhulnak, Mr. Jones a lócsiszárnak ád, aki elnyisszantja torkodat, bőröd kicserezteti, s húsodat a vérebeknek dobja. A kutyákat meg foguk hulltán a legközelebbi tóba dobja bele, kővel a nyakuk körül. — így hát nem az-e kristálytiszta igazság, elvtársak, hogy életünk minden gyötrelme az ember tirannizmusából fakad? Szabadulnánk csak meg tőle, munkánk gyümölcse mind a miénk lenne! Egyetlen éjszaka leforgása alatt gazdagok és szabadok lehetnénk. De mi legyen a teendőnk? Dolgozni, dolgozni éjjel és nappal, szivvel-lélekkel az emberi faj hatalmának megdöntése érdekében! Az én küldetésem a FORRADALOM meghirdetése lenne! Hogy ez a forradalom mikor következik be, nem tudom; lehet egy hét, de száz esztendő is, de hogy jő, olyan biztos vagyok benne, mintahogy a szalmán fekszem s hogy előbb, vagy utóbb, de győzni keli az igazságnak. Erre szegezzétek a szemeiteket, elvtársak, hátralevő életetek folyamán! S mindenek fölött, adjátok tovább üzenetemet az utánatok-jövőknek, hogy a jövő generációja igy vigye győzelemre ügyünket. — És emlékezzetek, a reszoluciótoknak nem szabad elsikkadnia! Semmiféle mellébeszélés, érv ne vezessen benneteket félre. Ne hallgassatok az olyanra, aki azt mondaná, hogy az ember és az állat érdeke közös, hogy az egyik boldogulása a másik boldogulása is. Ez mind csak szép hazugság. Az ember senki más érdekét sem szolgálja, csak a magáét. S közöttünk, állatok között a legtökéletesebb összetartás és barátság legyen a győzelemre vezérlő erő. E pillanatban azonban szörnyű riadalom keletkezett. Mig a Polgármester beszélt négy jólmegtermett patkány surrant ki egy lyukból s a hátuljukra ülve, figyelni kezdték a beszédet. A kutyák egy pillanat ezredrésze alatt felfedezték őket s a négy patkány csak villámgyors eltűnésének köszönhette életét. A Polgármester csendre emelte csülkét. — Elvtárak — mondotta — itt van egy kritikus pont, amit tisztáznunk kell. A vadon élő állatok, mint a patkányok és nyulak barátaink-e, vagy ellenségeink? Javaslom e kérdés szavazatra bocsájtását: Barát-e a patkány, vagy sem? A szavazatot azonnal megejtették és a többség elsöprő győzelmeként; a patkányokat elfogadták barátoknak. Csak négy érvénytelen szavazat találtatott, amint később kiderült a három kutya és a macska mindkét oldalra szavazott. A Polgármester folytatta: — Több mondanivalóm nem is igen van. Csupán csak megismételem; Soha meg ne feledkezzetek ellenséges magatartás tanúsításáról az EMBER és annak mindenféle tevékenykedése iránt. Bárki legyen is az, de négy lába van, vagy szárnya ~ jóbaráíi És emlékezzetek; az ember ellen való harcunk folyamán, magunkévá ne tegyük az ő szokásait. Ha legyőztétek is őt, az emberi hibákat ne utánozzátok. Ne legyen állat, ki házban 10
