Kárpát, 1964 (4. évfolyam, 1-5. szám)

1964-07-01 / 1. szám

Husvétkor a feszület előtt

— Nem tehetünk mást, mint imádkozunk értők s a hozzánk fölszálló fohászokat az Ur elé visszük, ha majdan sor kerül reánk a kihallgatáson.

— Nem úgy van az! — vetette föl László keményen a fejét — még most elmegyünk az Úrhoz s elébe tárjuk magyariak dolgát! Számon kérjük tőle a kötést, amit tettünk véle, midőn Róma aklába tereltük kardélivel a népet, hogy jövendőt alapozzunk számára a Nyugat országai között! Nem addig a! Még mi elmegyünk!

— Azt nem lehet, László? —■ riadt föl Erzsébet — hová is gondolsz?! Ez zendülés! Mit szólnának hozzá a többiek ... ?

— Hát aztán, szóljanak! — dobbantott László indulatosan. — Nem tagadtam soha, hogy idegen volt tőlem mindég e mezítlábas szenteskedők hada, kik az Ur körül lebzselnek s elzárják tőle a világ panaszait. Én nem akartam ide kerülni. Ám ha szentté csináltak, vessenek számot ezzel! Harcos voltam én, ki többet szólottám karddal, mint imádsággal! S hogy tettem,

9