Kárpát, 1960 (3. évfolyam, 1-2. szám)

1960-01-01 / 1-2. szám

zatban való kimutatása, a­­mit minden olvasónk ked­vére kiegészíthet még más tételekkel: Rakétarepülőgép 130 phon Kazánkovács 120 „ Autóduda 100 „ Nehéz teherautó 90 „ Hangos rádiókészülék 85 „ Vonatban ülve 80 „ Edény csörömpölés 75 „ Irógépzakatolás 70 „ Környező beszédlárma 65 „ Kis teherautó 60 „ Vizvezetékcsap 55 „ Csendes irodai zaj 50 „ Nyugodt lakószoba 35 „ Suttogás 20 „ Lélegzési zaj 5 „ Hallás zajfeívevő határa 0 ,, A feltehetőleg még elvi­selhető zajhatárok: irodai munkánál 60-70 PHON, ipari üzemekben, gépek mellett 80-90 PHON. A 70 PHON feletti zaj már kihatással van az idegrend­szerre és 100 PHON sú­lyos egészségi zavarokat okoz. Az “elsőszámú közellen­séget”, a zajt máról hol­napra nem lehet megszün­tetni. Szakemberek úgy számitják, hogy kb. 10 év múlva már nagyobb mér­tékben mutatkoznak majd eredmények. És végered­ményben a legjobban meg­fogalmazott törvény sem segít ott, ahol az emberek maguk nem törekszenek arra, hogy a minimumra lecsökkentsék azt a zajt, amit sajátmaguk okoznak, legyen az szőnyegporolás az udvaron, nyitott kipuf­­fogóval járó motorkerék­pár, a hirtelen vadul lefé­kező autó, vagy a termé­szet lágy ölén pihenve tel­jes hangerősséggel bömbö­lő vad zenét szolgáltató táskarádió. A ma emberének legelső követelése nappal és még fokozottaban éjjel: CSENDET KÉRÜNK! 81

Next

/
Thumbnails
Contents