Kárpát, 1960 (3. évfolyam, 1-2. szám)

1960-01-01 / 1-2. szám

Méz torta.

“SZÉP FIATALEMBER, HOVA OLY SIETVE? . .

4 tojásfehérjét 120 gr. cukorral, kis citromlével gőzön verve felfőzzük, mig jó nyúlós lesz. Akkor belekeverünk 4 leveseskanál meleg mézet és végül 100 gr. darabos diót. Még langyosan két ostyalap közé kenjük és a felső lapot nehezékkel lenyomva tartjuk, és hideg helyre tesszük. Használatkor éles késsel kockákat vágunk belőle.

Dió krém.

200 gr. cukor, 200 gr. vaj, 200 gr. dió, 4 tojássárgája, kis rum. Kevés tejjel az egészet jól összekeverjük, aztán hozzákeverünk összetördelt piskótát, — vagy rétegenként rakjuk le az üvegtálba: 1 réteg

krém, 1 réteg piskóta, — hideg helyen álljon egy ideig. Tálaláskor felvert tejszínhabot teszünk a tetejére.

Kávékrém torto.

10 tojás fehérjét nagyon kemény habbá verünk, beleverünk 350 gr. cukrot és 50 gr. rizslisztet. A tortasütőlapot papírral bevonjuk, és a masszát 3 részben sütjük szép világossárgára (kihűlve leválik a papírról).

Töltelék: 10 evőkanál

nagyon erős feketekávét 8 evőkanál tejszínnel, 12 tojássárgájával. 280 gr. vaníliás cukorral, 1 evőkanál liszttel sürü krémmé főzünk. Ha már eléggé kihűlt, akkor 360 gr. habosra kikevert vajjal összevegyitjük. A tortalapokat ezzel a krémmel töltjük és bevonjuk.

Tanulságos történet 1990-ben.

Hideg téli koradélután volt 1990-ben, nem sokkal üzletzárás előtt. Egy friss, csinos fiatalember kószált a város üzletnegyedében és figyelmesen nézegette a divatkirakatokat.

A fiatalember, talán már 22 éves is lehetett, éppen egy édes, égszínkék öltönyt szemlélt, amely a számos férfidivatüzlet egyikének kirakatát ékesítette, mikor határozott, de mégis behízelgő női hang szólalt meg mellette:

—- Jóestét, szép fiatalember, kérem ne haragudjék, ha megszólitom. Ez általában nem szokásom, nem szoktam igy ismeretséget kötni. De már majd egy órája követem önt és be kell önnek vallanom, hogy a megjelenése teljesen elbűvölt.

A fiatalember elpirult és ránézett a magas, karcsú hölgyre, aki nagyon egyszerű, de nagyon drága flanell öltönyben állt mellette. Zavartan válaszolt.

— Kérem, zavarba hoz engem, — mondta és bizonytalan kísérletet tett, hogy továbbmenjen.

— Nagyon kérem, ne menjen el, — szólt a hölgy hízelegve és megfogta a fiatalember karját. — Tegye meg nekem azt az örömet, hogy egy csésze kávét megiszik velem. Ez igazán nem jelent semmit és nem árthat a hírének.

—• De igazán csak egy csésze kávét, -— dadogta a fiatalember. — A szüleim nagyon szigorúan nevelnek és nem tűrik, hogy szóbaálljak valakivel és meghivassam magam.

— Egyszer igazán nem tesz semmit, •— vélte a hölgy mosolyogva és a legközelebbi cukrászdába vezette a fiatalembert.

Ott kávét és süteményeket raktak a fiatalember elé, aki bámuló szemekkel hallgatta a szürke flanellruhás hölgy meséjét annak elképesztő karrierjéről. A legjobb korban volt és nyilvánvalóan munkabírásának és képességeinek teljében. Bankigazgatónő volt, de ezenkívül még igen sok igazgatóságnak a tagja, és hatalmas jövedelemmel bírt. A város szélén feküdt gyönyörű villája, három háziszolgával, két autóval, és a tó mellett volt a nyaralója. A hegyekben volt egy si-menedékháza, ahova télen szokott kirándulni. Panaszkodott, hogy manapság milyen nehéz már férfiszemélyzetet kapni a háztartás rendbentartására, és senki se elég megbizható. Bizony a cselédség ma nagy átok. Azzal a gondolattal foglalkozik, hogy megházasodik, hogy végre legyen egy férfi a házban, aki a személyzetet irányítani tudja és neki is segítségére legyen számos társadalmi kötelezettségének eleget tenni.

A csinos fiatalember mindig nagyon érdeklődéssel hallgatta mindezt. Ő egyelőre még tanult, egy titkári és gép- és gyorsírói tanfolyamot végzett, azonkívül egy háztartási iskola esti kurzusán is résztvett, ahol többek közt a csecsemőápolásban is kiképezték. Régi titkos vágya volt, hogy találjon egy jó pozícióban lévő asszonyt, aki őt elvenné és akinél védve érezhetné magát. Ez a szürke flanelles hölgy nem a sors intése volt, nem maga a gondviselés küldte? Ez ki fogja

82