Kárpát, 1960 (3. évfolyam, 1-2. szám)
1960-01-01 / 1-2. szám
Döbrönte kürtje SZÍNJÁTÉK három felvonásban Irta: ESZTERHÁS ISTVÁN (A szerző minden jogot fenntart. Copyright, 1960, by Stephen Eszterhás) II. FELVONÁS. (Szin: Anna Angela ágyasháza. A teremben egyetlen éjjeli mécses libeg.) ANNA (Leóval fekszenek az ágyon. Felemelkedik a férfi fölé, arca a mécses világosságában. Maga köré fonja Leó karjait): Ne bocsáss el többé magadtól. Szoríts magadhoz! LEÓ: Sohasem eresztelek el többé! ANNA: Ma éjszaka, a te karodban éreztem először, mióta elhagytam Bizáncot, hogy hazám van. Hogy nyugodtan elnyujtózhatom, mert ez a hegy, ez a vár, ez az udvar, ez a ház, ez a nyoszolya mind az enyém, az én hazám! (Lehajol, megcsókolja Leót.) LEÓ: Ura lettél mindannak, ami eddig rabként őrzött. Ezentúl tiéd az egész világ! ANNA (újból felmerül a mécses világosságában) : Szerelmünké az egész világ. LEÓ: És a görög uralomé. Bizánc győz! ANNA: Imádlak. Legyőzted a magyar gőgöt. Elűzted Döbrönte uralmát! Ilyen bátor, győzelmes éjszaka után édes lenne még a halál keserű mérge is. LEÓ (felemelkedik. Mindkettőjüknek az arca, egymás mellett, a mécses fénykörében) : Többé ne szólj a halálról! Élni, élni fogunk, mert Bizánc győz! ANNA: És miénk lesz az uralom! LEÓ: És annak minden öröme. Mert Bizánc győz! ANNA: Miénk a szerelem és élet! LEÓ: Uralom és élet. Bizánc győz! (Kis csend.) ANNA: Mondd meg nékem, Leó! Meszszi utaidon gondoltál-e a mi rabságunkra. (Leó nyakába akaszkodik, majdnem könyörögve) : És ugye, gondoltál rám? LEÓ (kongó pátosszal, mintha betanulta volna): Mindig rád gondoltam, hercegasszony. És ez egyet jelentett a küldetésemmel. A mélységben, a piszokban henteregve is rád tekintettem fel! ANNA: A legcsodálatosabb férfi vagy Egyszerre tettél boldoggá és uralkodóvá. LEÓ: Igaz, néha meginogtam. Amikor az a gondolat kísértett, hogy vájjon nem olvadt-e fel asszonylelked Döbrönte szerelmében és nem fogadta-e magába az idegen fajta parancsolatát... ANNA: Láthatod, meghallottam Bizánc szavát és erős görög maradtam. LEÓ: Vártál rám? ANNA: Igen. Valakire vártam, aki olyan szép, mint görög népem, aki olyan vakmerő, mint az én vágyam és aki erősebb, mint Döbrönte. LEÓ (kis, öntelt nevetéssel): És csalatkoztál? ANNA: Megvalósítottad minden álmomat. Olyan szép vagy, mint a görög nép, olyan vakmerő, mint a vágyam és erősebb vagy, mint Döbrönte. LEÓ: Nem fogsz bennem csalatkozni, Anna Angela! A trónusig viszlek. Bizánc győz! ANNA: Te sem csalatkozol bennem. A férjem leszel. Uram és parancsolom. És ura mindannak, ami az enyém. (Csók a mécses fénykörében, amikor megdöngetik az ajtót, ököllel. Többször, azután türelmetlenül döngetve.) LEÓ (felemeli arcát. Az ajtó felé nézve): Szólj már, Anna, hadd tudjuk, ki zavar? ANNA: Ki van kint? EUDÓKIA: Hercegasszony, leikecském, ébredj! LEÓ (meglepődötten pillant Annára): Anyám! Mit akarhat éjnek idején? ANNA (ingerülten): Hagyj nyugodni, Eudókia! 61
