Kárpát, 1960 (3. évfolyam, 1-2. szám)

1960-01-01 / 1-2. szám

ZENEI MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET — DIÓHÉJBAN

— Az ókortól napjainkig —

(Szemelvények a zene életviszonyainak megvilágítására a különböző időszakokban, Szabolcsai Bence összeállítása nyomán.)

1.) ÁLLAMFENNTARTÓ ÉS ÁLLAMROMBOLÓ ZENE.

(Platon: Az állam, III. könyv 10.

és 12, VI. könyv, 3. fejezet. Kr. e.

350 körül.)

. . . Most már hát csak az énekek és dallamok különböző fajtái lennének hátra. Ugyan milyeneknek kell lenniök? A dal háromféle elemből áll: szövegből, dallamból és ritmusból Bármennyi benne a szöveg, nem különbözik az éneknélküli szövegtől: ugyanúgy is adjuk elő. Dallam és ritmus pedig a szöveghez alkalmazkodik. Más most: gyászdalokra, siratókra, mint mondottuk, semmi szükségünk; de melyek hát a velük kapcsolatos dallamfajták? ... A mixolyd, a syntonolyd s a hozzájuk hasonlók. Ezeket tehát mellőznünk kell; hiszen még asszonyok számára is használhatatlanok, nem szólva a férfiakról. Tudjuk: az iszákosság, elpuhultság és lomhaság semmiképp sem illik az őrtállókhoz. S hát melyek a puha és iváshoz való dallamfajták? Az ion meg a lyd, ezeket hívják puháknak. Fogod-e hát őket alkalmazni harcos férfiak számára? Nem, — de hátra van még a dór és a frig dallamfaj. Mindenesetre hagyjuk meg azt a dallamfajtát, mely a hadban és kényszer alatt is helytálló, derék férfi hanghordozását adja viszsza, — a férfiét, aki kudarc, sebesülés, halálveszély vagy más szerencsétlenség esetén is állhatatosan küzd végzete ellen; a másikat pedig a békés és önként vállalt mii munkálója számára, aki Istenhez könyörög vagy embertársát inti, esetleg egy embertársa unszolására figyel s aszerint cselekszik, amellett nem nagyravágyó, hanem bölcsen mértéktartó és megnyugszik az eredményben. Igen, hagyd csak meg ezt a két dallamfajtát, a kényszernek ellenszegülő s az önkéntesen vállaló, a szerencsétlen és a szerencsés, az önmegtartóztató és a vitéz férfi beszédmódját tükrözőket; ezek pedig épp azok, amelyeket említettem, a dór és a frig hangfaj.

Nem cselekszünk semmi újat, ha Apollont és az ő hangszereit fölébe helyezzük Marsyasnak és az ő hangszereinek . . . így aztán teljesen megtisztítottuk volna az államot, mely az imént oly elpuhultnak látszott.

... Nem a zenében rejlik-e a leghatásosabb nevelés? hiszen semmi sem hatol be oly mélyen a lélekbe, mint a ritmus és a dallam; megragadja, felékesiti és megnemesiti a lelket, ha az ember helyesen nevelkedett, — ha pedig nem, épp ellenkezőleg hat rá . . . Valóban: a zene mélyén ott rejlik a nevelés.

. . . Óvakodnunk kell attól, hogy a régi zenefajt megváltoztassuk, mert ez az egészet veszélyezteti; a zene formái seholsem változhatnak meg anélkül, hogy az állam legfontosabb törvényei is meg ne változnának.

2. ) ANTIK SZINIELÖADÁS.

(Apuleius: “Aranyszamár” c. regényéből, II. század)

A színpad Ida hegyét ábrázolta, — egymás után léptek fel Mercurius isten, Paris királyfi s a három istennő: Juno, Minerva és Venus. Mialatt a sip változatos ión dallamot búgott, Venus néhány méltóságteljes mozdulattal megígérte a pásztor-királyfinak, hogy egész Ázsia urává teszi, ha neki Ítéli a szépség diját. Minervát, a hadak istennőjét a Szörnyűség és Borzalom kisérte fegyveresen. Meztelen karddal táncot lejtettek, — mögöttük a sipos harcias dór dallamot fújt s néha tompa bugással, néha kürtszerü riadással szította táncuk lendületét. — Venus körül hancurozó kisfiúk csapata nyüzsgött, mintha most röppentek volna ide az égből vagy a tengerből . . . Lánqoló fáklyával világították be úrnőjük útját. Nyomukba tódult a Gráciák és Hórák csapata, akik elragadó kartáncba fonódtak з virágot szórtak asszonyukra. A sokfuratu sípok most édes lyd dallamokat zengtek, melyek lágyan simogatták a nézők lelkét; s Venus e lágy muzsikára ütemesen ringó mozdulatokkal lépett a döntőbíró elé. . . mire a frigiai ifjú készséges örömmel átnyújtotta neki a kezében tartott aranyalmát. Venus aztán kíséretével együtt táncra perdült, mialatt a hegy tetejéről szétpermetezett sáfránylé illatárba merítette a színpadot és nézőteret.

3. ) A ZSOLTÁRÉNEK CSODÁJA.

(Proklos: Oratio de incarnatione

Domini. V. század.)

A zsoltáréneklés valóban üdvösséget hoz; dallama lecsillapítja a kedély háborgását. Ami a sarló a bogáncsnak, az a zsoltárének mindenfajta szomorúság ellen, A zsoltár elűzi a bátortalanságot, enyhíti a szenvedést, megszelídíti a szenvedélyt, megcsendesiti a panaszt, eloszlatja a gondot, vigasz40