Kárpát, 1960 (3. évfolyam, 1-2. szám)
1960-01-01 / 1-2. szám
dig és mindenütt küldetésben járunk: képviseljük a közös Édesanyánkat, Magyarországot, és az otthon rabságban élő testvéreinket, és a Trianon által már másodszor is elszakított területen kettős járom alatt szenvedő véreinket. Trianon évében — mig a külföldiek figyelmét unos-untalan felhívjuk a rajtunk elkövetett igazságtalanságra, — egymásban érezzük meg az ugyanattól a Trianontól sújtott testvért, és a küzdelemben, nehézségben legyünk egymás segítségére. Ha a Trianon éve egymásra találtat bennünket, akkor kezünkben a leghatásosabb eszköz Trianon ellen: minden magyart összetartó, egymást segitő testvéri szeretet. Ezt elvárja minden, magát magyarnak valló, magyartól a közös Édesanya, a trianoni halálos ágyon vergődő Magyarország! Kótai Zoltán. Eszterhás István: NEM UTÓVÉD, HANEM ELŐŐRS VAGYUNK 1960-ban lesz negyven éve, hogy Trianonban, az első világháborút követő béketárgyalásokon elkövették Magyarország ellen a legsúlyosabb következményű kártevést, amely ezeréves állami léte alatt érte. Ma már meg lehet állapítani, hogy még ennél a kártevésnél is több történt a trianoni békeszerződéssel. A békeszerzők azt hitték, hogy csak egy rokontalan és védtelenné vált nép ezeréves arcába ütötték a jogfosztottság bélyegét, amely azt hirdette: ennek a népnek többé nincsenek emberi jogai, hogy történelmi, az európai fejlődésnek tett szolgálatai nem veendők figyelembe, hogy nem lehet igaza, mert nem tud elég protektort, sem fegyveres erőt felvonultatni igazának érvényesítésére . . . Nem hitték a zsákmányszerzők és békeszerzők, amikor a nemzetközi törvényenkivüliségnek ezt a szörnyű bélyegét egy ezeréves európai nép arcába sütötték, hogy nemcsak Magyarország ellen, hanem a nyugati, európai, keresztény erkölcs ellen vétkeztek. Mert habár a trianoni békében csak a magyarok ellen szóltak, tulajdonképpen általános példával szolgáltak az eljövendő diktatúráknak, kimondván ebben a békeszerződésben, hogy az ember nem több, mint politikai matéria, a nép nem más, mint hontalanná tehető, ideoda terelhető zsákmány, kötelező erkölcs pedig az, amit a fegyveres és győztes hatalom páncélja fed, fegyverzete érvényesít és szankciója igazol. A trianoni békeszerződés tehát a nemzetközi életben a keresztény erkölcsű, nyugati, elsősorban európai fejlődés irgalmatlan megtörése volt. Végzetes politikai gonosztett, amely már csak azért is súlyosan minősül, mert hiszen Európa keleti határán ekkor már ott állt fenyegetően az az újkori zsarnokság, amely éppen azért volt ijesztő, mert anyagelvü tanításaiban ugyanezt hirdette: nevezetesen, hogy az ember nem más, mint zsákmányolható anyag, amit a hatalom táplálására kell használni, a közhatalom pedig az erőszakban leli egyedül igazolását. Másrészről a trianoni békében azt is kimondották, hogy mindenki abban bűnös, amit elveszített. Ez megint semmi más, mint a gátlásnélküli hatalom igazolása. És ez a cinikus igazolás eredményezte azt, hogy az eltelt negyven év alatt, mivel mindenki abban volt bűnös, amiben veszített, egyformán beszéltek háborús és béke bűnökről. Ugyanis a negyven év alatt nemcsak háborúkat veszítettek el, hanem szerencsétlenségünkre békéket is. Ebből az osztozkodásból és vádaskodásból azután jóformán senkisem maradhatott ki. Azóta egy másik béketárgyalás is lefolyt, a párisi béketárgyalás is beletartozik a negyven év történetébe. És a két béketárgyalást figyelembe véve a negyven év balvégzetű láncolata igy alakult: a háborús bűn következménye volt a béke-bün, annak következménye újabb háborús bűn és annak következménye ismét békebün, amely megint háborús veszélyt hozott. És a negyven év végén már láthatjuk az elrettentő végkifejlést: ma már nemcsak Magyarországgal szemben, hanem ezermillió szerencsétlen emberrel szemben érvényesül a trianoni békeszerződésben adott szörnyű példa: az ember politikai matéria, a nép zsákmányolható csorda, az érvényesülő politikai erkölcs pedig az, amelynek nagyobb a hatalma. A magyar nép negyven esztendő alatt sohasem nyugodott ebbe bele. Sohasem ismerte be, hogy emberi és nemzeti jogainak, hivatásának elrablása jogos volt. Igaz ugyan, hogy a trianoni békét és a párisi békét is (amely nem sikerült többnek, csak a trianoni béke megerősítésének), békeszer2
