Kárpát, 1960 (3. évfolyam, 1-2. szám)
1960-01-01 / 1-2. szám
Akkoriban (1737) Perzsia trónján a mindenható Nadir Kuli ült, aki hóditó hadjárataival Perzsia hajdani fényét és hatalmát állította vissza és a kincstárában a világ legszebb gyémántjai, gyöngyei és rubinjai kápráztatták el az ámuló szemeket. A mágiának és bűvészkedésnek ősidők óta Perzsia a hazája, sehol nincsen a babonának, szemfényvesztésnek olyan kitűnő talaja, mint ott. Erre alapította Saint Germain számítását. Fényes, nagyszerű kíséretet szervezett és elindult kifosztani a sah kincstárát. Öt teljes esztendeig tartott ez az ut az akkori közlekedési viszonyok mellett. 1737-1742-ig. De kifizetődött. Saint Germain úgy vonult be a perzsa fővárosba, mint az európai mágusok királya. Nadir Kuli nagy tisztelője volt Európának, minden törekvése az volt, hogy Erzsébet orosz cárnőt feleségül vegye és ezzel hatalmát Európára is kiterjessze. Nagy ünnepséggel fogadta tehát előkelő vendégét, aki jövetelét már hetekkel előbb követek utján megüzente. Saint Germain csodálatos volt. Bűvészmutatványaival elkápráztatja a perzsa sah udvarát, olyan remekül játszotta szerepét, hogy a perzsa szemfényvesztők térdrehullottak előtte és mint a bölcsesség apját üdvözölték. Saint Germain bement a sah kincsesházába, ott a legszebb ékkövekről elhitette, hogy azok bizonyos titkos veszedelmet jelentenek a sahra és felajánlotta, hogy azokat más, veszélytelenebb ékkövekre cseréli ki. A sah hálálkodva ment be a cserébe és Saint Germain hosszú látogatása végén felbecsülhetetlen kincsekkel tért vissza Európába. Uralkodók vetekedtek azért, hogy Saint Germaint magukhoz csalogassák. Választása végül is az öregedő Károly Hessen-Kassel uralkodó-hercegre esett, annak az udvarába vonult be. A herceg környezete hamarosan felismerte Saint Germain szélhámos voltát, de nem tehettek ellene semmit, mert a véletlen megint segítségére jött. Az addig betegeskedő herceg egyszerre megerősödött, amit Saint Germain csoda-elixirjének tulajdonított. A herceg kilencvenhárom esztendős lett és . . . túlélte Saint Germaint is, aki a hercegi udvarban halt meg 1784-ben. Azt mondják, matuzsálemi kort ért meg, de erről senki sem tudott bizonyosat. Életkorát sohasem lehetett megállapítani és azt sem, hogy mi volt az igazi neve. József Attila: KÜLVÁROSI ÉJ A mellékudvarból a fény hálóját lassan emeli, mint gödör a viz fenekén, konyhánk már homállyal teli. Csönd, — lomhán szinte lábrakap s mászik a suruló kefe; fölötte egy kis faldarab azon tűnődik, hulljon-e. S olajos rongyokban az égen megáll, sóhajt az éj; leül a város szélinél. Megindul ingón át a téren; egy kevés holdat gyújt, hogy égjen. Mint az omladék, úgy állnak a gyárak de még készül bennük a tömörebb sötét, a csönd talapzata. S a szövőgyárak ablakán kötegbe száll a holdsugár a hold lágy fénye a fonál a bordás szövőszékeken s reggelig, mig a munka áll, a gépek mogorván szövik szövőnők omló álmait. S odébb, mint boltos temető, vasgyár, cementgyár, csavargyár. Visszhangzó családi kripták. A komor föltámadás titkát őrzik ezek az üzemek. Egy macska kotor a palánkon s a babonás éjjeli őr lidércet lát, gyors fényjelet, — a bogárhátu dinamók hűvösen fénylenek. Vonatfütty. Nedvesség motoz a homályban, a földre ledőlt fa lombjában s megnehezíti az ut porát. Az utón rendőr, motyogó munkás. Röpcédulákkal egy-egy elvtárs jramlik át. Kutyaként szimatol előre és mint a macska, fülel hátra; cerülő útja minden lámpa. Romlott fényt hány a korcsma szája, tócsát okádik ablaka; benn fuldokolva leng a lámpa, napszámos virraszt egymaga. Г -;>r i ' horcsmóros. szuszog, nr!;iv;csorit a falnak, buja lépcsőkön fölbuzog, sir. Élteti a forradalmat.
