Kárpát, 1960 (3. évfolyam, 1-2. szám)
1960-01-01 / 1-2. szám
Rudolf Utsch: AZ ORANGUTANG HALÁLA Egy német geológus, Friedrich Rocker, egy indonéziai bányavállalat szolgálatában állt és az volt a feladata, hogy értékes ércek, elsősorban arany és ezüst után kutasson Szumatra majdnem teljes hosszában átvonuló Barisan-hegység dzsungelében. A professzor ezzel az expedícióval már hetek óta az őserdőben tartózkodott, mikor egy szép napon több hatalmas durián-fát fedezett fel, melyeknek lombja közül kivillantak a remek, kívánatos gyümölcsök. Mivel az éjszaka közeledett, elhatározta, hogy a fák közelében ütteti fel tanyájukat, hogy reggel embereinek dús csemegével szolgálhasson. A durián gyümölcsöt az az őserdő legfinomabb csemegéi közé sorolják, bár undorító szagot áraszt. De minél többet eszik belőle az ember, annál kevésbbé zavar a szaga és annál jobban Ízlik. A bennszülöttek egyenesen megvadulnak a durián gyümölcsért és messze kirándulásokra képesek be az őserdő mélyébe érés idején. Sok állat is élvezettel fogyasztja, leginkább persze elsősorban a majmok értékelik. Mialatt Rocker a sátorát felhuzatta, egyszerre csak lövés dördült el a fák alatt. L'edten kapott fegyveréhez és a helyszínre futott, ahol a lövés elhangzott. Ott találta •i sötétbőrü indonéz Gussyt, aki a teherhordók vezetője volt és mint ilyen fegyverviselési joggal rendelkezett. Gussy, egy hosszú, könnyen fclingerelhető legény, vadul átkozódott felfelé a duriánfák lombja felé és újból lövésre emelte fegyverét, mikor Rocker megjelent. — Állj! — kiáltott ez rá. — Mi ütött beléd. Gussy? Tudod jól, hogy csak veszély esetén szabad lőnöd. Gussy leeresztette a fegyvert, arca eltorzult a dühtől és fájdalomtól. — Lírám, — morogta, — egy olyan fickó a fejemre dobott onnan felülről egy durirnt. Átkozott gazember. Az orángutáng kezdte, nem én! Kezével megtapogatta hátul a koponyáját és Rocker látta, hogy ott elég erősen vérzett. De nem jutott hozzá, hogy tovább beszélhessen a bennszülöttel, mert fenn a fákról irtózatos üvöltés hangzott fel és a gyümölcs kopogva záporozott a földre. Gyorsan egy közeli fatörzs oltalmába menekült és onnan tekintett fel a durián-fák koronájához. Gussy is fedezéket keresett, ismét vadul káromkodva. Rocker nem először időzött az őserdőben, és expedíciói alatt alaposan kiismerte a majmokat, és ezek között a legnagyobbat, az ért a rőlh.nju óriást is. Er majdnem kizárólag a szellős magasban tanyázik, a földre csak akkor merészkedik, ha a szárazság arra kényszeríti, hogy valamely forrásnál csillapítsa szomjúságát. A földön ügyetlenül és félénken mozog, de fenn a fákon elemében van. Itt a fakoronákon hihetetlen erős, hosszú karjaival gyorsabban lóbálja magát keresztül, mint ahogy a földön egy ember gyors léptekkel menni tud. Azt mondják, hogy négyszer olyan erős, mint a legerősebb ember. Kezeivel karvastagságu ágat tör szét, mintha vékony gallyacska volna. Aki egy dühöngő orángutáng karmai közé kerül, az nyugodtan áment mondhat az életére. Eddig Rocker csak mint barátságos, békés társat ismerte, aki bár kíváncsian megnézte magának a fehér kétlábut lenn a földön, de semmi kedvet nem mutatott rá, hogy érintkezésbe lépjen vele. De talán a darián-gyümölcsöt nem is szándékosan dobta le, hanem a majom mozdulatától véletlenül esett le az ágról. Talán csak egy kellemetlen véletlennek köszönhette Gussy a vérző fejét, ami a dühös lövésre késztette. Mentségére szolgáljon, hogy egy érett durián mindenesetre két-kétésfél kiló súlyú, a héja tüskés, és semmiesetre sem kellemes, ha egy ilyen dolog akár csak súrolja is az ember fejét és vállát. A fatörzs védelmében Rocker megállapította, hogy az elsőn kívül még négy másik orángutáng is ott tartózkodott a lombok között. A lövés és társuk ordítása felébresztette őket lombsátorukban és nyugalmuk megzavarása mértéktelen dühbe hozta őket. Még azt is meg tudta Rocker állapítani, hogy Gussy, aki biztos vadász volt, most sem tévesztett célt, mert fentről vér csöpögött lefelé. A sebesült ;igy viselkedett, mintha megőrült volna. Üvöltött és tombolt, hogy az ember hátán végigfutott a hideg. Vastag ágakat tépett ki és hajított le. Azt a látszatot keltette, mintha szét akarná tépni a fa hatalmas koronáját. Rocker nem azért ment a dzsungelbe, hogy majmokra vadásszék. Lehetőleg minden kaland nélkül akarta megbízását teljesíteni. De a sebesült állatot sajnálta. És a borzalmas üvöltést sem bírta tovább elviselni. Már mindenütt zajongani kezdett j dzsungel, csattogni és rikoltani. Elviselhetetlen volt számára a gondolat, hogy a majom ott fenn lassan fog kimúlni. Elhatározta, hogy kegyelemlövést ad neki. Lassan emelte fel a fegyvert és pontosan célzott. Jól tudta, hogy csak egy fej- vagy szivlövés képes ennek a majomóriásnak az őserejét azonnal megtörni. Mikor ez másodpercekre célba fordította neki a szőrős mellét, lenyomta a ravaszt. A lövés visszhangzott az e-dőben. Utána 20
