Kárpát, 1960 (3. évfolyam, 1-2. szám)
1960-01-01 / 1-2. szám
Szépirodalmi, képes családi folyóirat a világon szétszórt magyarok részére Szerkeszti Kótai Zoltán IIÍ. ÉVFOLYAM 1-2 SZÁM (26-27j minden magyar lelkén nagy feladat, kötelesség nyugszik. Ez alól a kötelesség alól senki sem bújhat ki elfoglaltságára hivatkozva, ezt a feladatot mindenkinek magának kell megcsinálnia. Negyven esztendeje szaggatták szét először "jogi-alapon az ezeresztendős országot. A szomszédos országokhoz csatolták a pár évtizede, vagy évszázada vendégként befogadott nemzetiségeinket az ország területével. Kiáltóbb az igazságtalanság, hogy nemcsak a nemzetiségeket csatolták el, hanem még színtiszta magyar területeket is színtiszta magyar lakossággal. Sokszor mutogattuk vérző sebeinket az idegeneknek: országunk, népességünk kétharmadát elrabolták tőlünk. Egy ötletes magyar még térképet is készített, amin megmutatta az amerikaiaknak, hogy ugyanezen az elven É- szakamerikát is szétoszthatnák a spanyolok, angolok, mexikóiak és az indiánok között, sőt külön néger köztársaságot is alapíthatnának ezen a területen. Negyven esztendő sok idő egy ember életében is. Az ifjúság, amelyik közben nőtt fel, és nem volt kapcsolata a Csallóközi magyarokkal, vagy a székelyekkel, vagy a bácskaiakkal, talán érzéketlenül megy el a probléma mellett, és szinte úgy érzi, hogy jó volt ez a "béke-szerződés”, mert megszabadultunk az idők folytán naggyá-vált kopott gúnyánktól. Mások "reál-politikát” hirdetnek: belenyugvást a rablásba. Nem szabad felingerelni a szomszédainkat . . . Nem kell a gyűlölet fegyveréhez folyamodni, ha ezt a problémát meg akarjuk oldani, mintahogyan az “utódállamokban” kezelik ezt a kérdést. Odahaza ehhez a kérdéshez nem volt szabad hozzászólni érdemben a második világháború után. amikor ismételten ránk kényszeritették ezt a béke-parancsot annak ellenére, hogy előzőleg annyit hirdették: Igazságot Magyarországnak — Magyarország helye a Nap alatt van . . . Az otthoni kényszerhelyzetből megérthetjük a most kijött ifjúságunk tájékozatlanságát, amivel ezt a problémát le akarja bagatelizálni, és nem veszi észre, hogy ellenségeink szólamait szajkózza még most is. Trianon évében ne csupán az idegenek figyelmét hívjuk fel az égbekiáltó igazságtalanságra, amit ellenünk elkövettek, hanem ugyanakkor szeretettel kell a reálpolitikus”, vagy félrevezetett honfitársainkat a közös munkába beállítani. Nem elég azonban csak a figyelmet felhívni, a félrevezetetteket felvilágosítani, hanem dolgoznunk is kell az ország felszabadulásáért. Annyi lehetőség kínálkozik erre! Jóhirnevet szerezni a magyar névnek: a becsület, munka-szeretet, honfitársak megbecsülése, összetartás. Tudást gyűjteni: gondoljuk meg, hogy soha ennyi külföldi ösztöndíj nem volt odhazulról, mint amenynyire most van alkalom. A Nyugat kulturütőerén tartsuk a kezünket, hogy ne maradjunk el szellemi síkon. Mint a középkorban, most is szerezzünk összeköttetéseket a bennünket vendégként befogadó ország vezetőivel. Gyűjtsük ilyen meggondolással az anyagiakat: magunk segítsük ki országunkat anyagilag, ne szoruljunk rá idegenek segítségére, aki majd a nyújtott anyagiakért a lelkünket kérné cserébe. Teleki Pál mondotta, hogy odahaza lehet az ember magán-ember, de külföldön min-1 TRIANON ÉVÉBEN I960Í JANUAR-FEBRUAR
