Kárpát, 1960 (3. évfolyam, 1-2. szám)

1960-01-01 / 1-2. szám

széltünk, irtunk, készültünk. Az olimpiai bizottság hatezer versenyzőt vár, s százötvenegy versenyszámban ünnepiünk bajnokokat.

Társadalmi mozgalom a sport, s modern alapja a testtudat ébredésén túl a gépi. ipari munka terjedésével indul, s az automatizációval egyre inkább erősödik. Az egyéniség tör utat, az örök igazság-keresés, hérosz-keresés, osztály-kiegyenlitődés, akaraterő és nagyszerűen színjáték, magasztos és romlandó, mint minden csodálatos elgondolás. A kezdeti lépések óta az eredmények elképzelhetetlennek hitt fejlődése, a rendezés szinpompája és tudománya, világjelentősége és utolérhetetlen népszerűsége egyre növekszik. A határok, távlatok: a jövő. De most álljunk meg egy pillanatra, amikor a múlt köd-lovagjaitól búcsúzunk és a holnap hercegeit várjuk. Lássunk meg az áramlás mögött valakit, aki nélkül mindez nincs, vagy másképen van, és Róma előtt, a kapuk árnyékában beszéljünk a fiatalemberről is, aki sportol, de társadalomtudományt tanul a párizsi egyetemen és mindenre figyel. Görög történelmet olvas, vastag foliánsokat könyvtárak hideg termeiben, lámpák pislákolófénye mellett, mondák és legendák Heraklesét, Zeus tisztelétére rendezett versenyek leírását, s világosan látja, hogy a görög sport és test-kultura, amelyben a lélek a fontos és a test merő eszköz marad, valami olyant ad, ami törekvés a legfőbb jóra, s ezért érdemes élni a világban. Fiatal, világot lát, nagy összefüggéseket figyeli és jegyez. Ezeket írja meg szorongatóan izgalmas vallomásában, amelynek címe; “Olimpiai emlékek.’’ Neve; Báró Pierre de Coubertin. Idő: 1890. Színhely; Párizs. Élete, hivatása, rendeltetése; az Olimpia! Törhetetlen szívósságának, fanatizmusának, egész életének erre a célra való feláldozásának köszönhetjük, hogy a sportmozgalom elterjedt, ilyen mértékben és irányelvekkel. Hosszú éveken keresztül a legélesebb támadások pergőtüzében áll. így ir róla; “rettenetes és furcsa kalandba keveredtem.’’ Ott van előtte a könnyű élet, szalonok és utazások, gazdagság és a nagyvilág. Tántoríthatatlan: Barátai igyekeznek meggyőzni, de semmi és senki nem veheti el a kedvét, kudarc vagy józan magyarázat. Az objektív' bírálat az, hogy a régi formák átplántálása nem felel meg a modern kor követeléseinek, lényegbeli eltérések miatt. Mások a gazdasági, fizikai viszonyok, s a kultur-szemlélet megváltozott. Coubertin erre a harmónia époszával válaszol, a test és szellem kiegyensúlyozottságáról értekezik és a társadalmi szükségszerűségre mutat rá. Az élet mozgásban van, s később újabb változások lesznek. A komoly hozzászólókon túl megjelennek a gúnyolódok és gáncsoskodók.

Nemtörődömség, elhallgatás az osztályrésze. Az antik kultúra lényegét a kortársi tömegek nem tudják megérteni. Sorsa az előfutárok küzdelme. Még 1893.-ban ilyen kis tüszurások; megjelenhetnek-e nők is a nézők között? A versenyzők meztelenek lesznek, mint az antik játékokon? De 1394,ben végre az első, az előkészítő kongreszszus. Perier francia külügyminiszter vállalja az elnökséget, hosszú kilincselés és meggyőzés után. Azután néhány nappal a megnyitó előtt indoklás nélkül lemond. Mások nem válaszolnak leveleire, vagy kitérő udvariaskodás minden soruk, A belgák nyíltan szembe helyezkednek. Nem csügged. C. Herbert angol és William Sloane amerikai sport-vezérekkel az elveket írásba foglalják, a kongresszus határoz. Az olimpiai gondolat ébredezik, 1896. husvét, Athén, ott ahol abba maradt, századok után onnan induljon hóditó útjára. A döntés elhangzott részvétlenség a válasz. Pálya, előkészület, organizáció -— semmi sincs. És ekkor egy görög; az Alexandriában élő Averoff vállalja a pálya építést, elindulnak a levelek a nemzetek kormányaihoz és ismert sportvezérekhez, és pontosan úgy, ahogy megálmodta és akarta egy megszállott francia fiatalember — Athénben 1896 husvétján fellobognak először az ötkarikás lobogók ... A magyar parlamentben 1889.-ben hangzik el az első felszólalás arról, hogy a testi nevelés az általános neve és egyik része, — a felszólaló Berzeviczy Albert, a később kultuszminiszter, majd a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. A lassan meginduló magyar tesnevelési és sportmozgalom teoretikusa egy fiatal tanárember; Kemény Ferenc. Később középiskolai igazgató, Coubertinnal levelez, a nevelés és sport döntő jelentőségét pontos ítélettel felismeri. “Olimpia Rediviva’’ címen tanulmányt ir, s teljes egészében átérzi a mozgalom döntően nagy fontosságát. Közben Coubertin a görög Vikelással és a francia Calottal kidolgozza a műsor-tervezetet, amelyet minden illetékesnek megküld. Ennek alapján 1896.-ban megtartják a különböző sportágak magyar próba-versenyeit, s Kemény Ferenc fúrndhatalan agitációjának erdeményeként-haí versenyzőnk indulhat államköltségen. Ezek a következők: Hajós Alfréd, Kellner Gyuia. Dáni Nándor, Szokolyi Alajos, Kakas Gyula és Wein Dezső. Önkeltségen csatlakozik, mint vezető: Kemény Ferenc, Iszer Károly, Manno Miltiadesz, Tapavicza Momcsilló, Oberoly János és a sajtó “képvi seletében-Kertész K. Róbert. Csábitó lenne most kis Ízelítőt adni a sporttörténelem adatai alapján a versenyről, a ma már szinte hihetelennek tűnő nehézségek kezdetlegességről, de az indulás sehol semmiben sem egyszerű és sima. Magyar szempontból még-