Kárpát, 1960 (3. évfolyam, 1-2. szám)

1960-01-01 / 1-2. szám

szívesen bántották a bebalzsamozott testet. Rájuk nézve értéke nem volt. A kirabolt sírok múmiáinak nagy részét az egyipto­miak egy közös sirteremben helyezték el. Itt alig volt kincs, olyan semmiesetre se, hogy izgatta volna az embereket. A sir jól el is volt rejtve;nem régen fedezték fel. Már azt hittük, hogy nem találunk egyetlen érin­tetlen sirt sem a királyok völgyében. Sok ember foglalkozott ott ásatással, de régi sir lejáratára nem bukkantak. A régi, kiürített sírok kedvéért nagyon sok ember megfor­dult a Királysírok völgyében. Tamás: Mióta üresek a sírok? Apa: Legnagyobb részük nagyon régen. Krisztus születése után pár évszázaddal egyikben-másikban remete is lakott. Aztán Egyiptom az arabok kezébe került. Ők nem kímélték az emlékeket. A későbbi zavaros időben rablók húzódtak meg a régi király­sírokban. Tamás: A Királysírok völgyében minden talpalatnyi területet fel kellene ásni. hátha még — jól elrejtve — egy királysírt talál­nának. Apa: Úgy látom, a kincsek nyugtalaníta­nak téged is. Tamás: Nem a kincsekre gondolok, de egy érintetlen királysírból sok mindent meg lehetne tudni. Akkor látnánk világosan, hogy milyen emberek voltak tulajdonképpen az egyiptomiak. Apa.' Ha nem a kincsek nyugtalanítanak, hanem az egyiptomiak élete, megérdemled. hogy elmondjam neked az egyik legújabb ásatás történetét. Egy gazdag angol tudós­nak szintén az a gondolata támadt, hogy még egyszer végig kell kutatni a völgyet. Nem sajnálta a pénzt, rendelkezésére bo­csátotta egy hires tudósnak, Carter-nek. Az ö nevét is érdemes megjegyezni, Carnervan­­nak hívták. Szegény Carter hónapról-ho­­napra folytatta az ásatást, de bizony király­sírt nem talált. Teljesen eredménytelen nem volt a ku­tatás, mert a régi világnak sok kisebb-na­­gyobb emléke napfényre került, de az pred­­mény nem állt arányban a munkával és ráfordított idővel; nem gazdagította Egyip­tomról eddigi ismereteinket. Már-már el­csüggedt, amikor egy dombocska láttára ki­tűnő gondolata támadt. Vájjon nem úgy keletkezett-e az a dombocska, hogy a többi sírok kiásott földjét odahordták? Ez a föld aztán megszaporodott a sivatag homokjá­val és a sziklák törmelékeivel? Ha igy ke­letkezett, talán a domb alatt egy királysír van, mégpedig érintetlen, mert a halom megvédelmezte nemcsak a rablóktól, de eltakarta a kutatók szemei elől is. A közel­ben egy egyiptomi fáraóra vonatkozó em­léket talált. Megerősödött benne az a gon­dolat, hogy a domb alatt kell a sírnak len­nie. A halmot el kell hordatni. Megkezdő­dött a nehéz munka, napról-napra fogyott a föld, de eredmény nem mutatkozott. Egy napon már-már a teljes csüggedés fogta el Carter lelkét, amikor az egyik munkás je­lentette, hogy egy lépcsőfokra talált. Nagy izgalom között folytatták a munkát, kiássák a második, majd harmadik lépcsőfokot. Vi­lágos már, hogy lépcsőzet áll előttük, melv a mélybe vezet. Mi lesz vájjon az eredmény? Talán egy érintetlen királysír, talán csak egy megkezdett és abbahagyott alkotás? Talán kirabolták és aztán került föléje a halom? Képzelheted milyen izgatott lehetett Carter. Legközelebb majd elmondom, mit találtak a lépcsők kiásása után.

Next

/
Thumbnails
Contents