Kárpát, 1960 (3. évfolyam, 1-2. szám)
1960-01-01 / 1-2. szám
Lengyel Miklós: TAMÁS ÉRDEKLŐDIK A királyok temetője. Tamás: Régebben azt hallottam tőled, hogy az egyiptomi fáraók temetkezés céljából emelték a hatalmas piramisokat. Bebalzsamozott testük itt várta a feltámadást. Most meg azt olvastam, hogy az egyik egyiptomi király sírjára rábukkantak a föld alatt. Apa: Úgy látom, szemrehányást teszel, mert félrevezettelek. Pedig nincs igazad. Én nem mondtam, hogy minden egyiptomi király piramist emelt magának örökös nyugvóhelyül, csak annyit mondtam, hogy a piramis temetkező hely. Most már azt is hozzáteszem, hogy szép, díszes, szinte örök időkre szóló de nem nyugodalmas. Az óriás piramisok megmaradtak, de építőik eltűntek. Az a nagyur sohase hitte volna, hogy eljön az idő, amikor a holttestéhez idegenek mernek közeledni. Egyetlen intésére százezer ember indult a nehéz munkába, hogy örökös lakást építsen számára. Hiábavaló volt a király parancsa, a rabszolgafelügyelők kegyetlensége, a munkások sóhaja. Tamás: Mi történt a királyok holttestével? Hová lettek a díszes koporsók? Kik mertek hozzányúlni a sírokhoz? Apa: Már a kérdésedben benne van az ok, amiért a királyok bebalzsamozott testének el kellett pusztulniok. Díszesek voltak a koporsók. Ma már tudjuk, hogy nemcsak a koporsók voltak díszesek, hanem nagy kincseket helyeztek a sírokba. Arany és ezüst szobrok, ékszerek, drága dísztárgyak kerültek a királyok múmiái mellé. Sok ember végignézte sóvárgó szemmel a drága dísztárgyak utolsó útját és ezért nem volt ez az ut a legutolsó. Hiába zárták el a piramisok bejáratát, hiába állítottak őröket, hiába írták ki a legborzasztóbb átkokat a sir nyugalmának megháboritóira, elindultak a sirrablók az éj sötétjében és egyszer csak megtalálták a sirkamrához vezető utat. Nem használt az sem, hogy álutakat készítettek, hosszas kutatás után rábukkantak az eredetire. A kincs vonzotta az embereket. A halott fáraónak megszűnt a hatalma. A legtöbbször nemsokkal a temetés után már próbálkoztak a rablók: egy-egy sirt többször is kiraboltak. Volt ott vinnivaló elég. De nem mindeniket egyiptomiak rabolták ki. Évezredek alatt Egyiptom idegen uralom alá is került, a betörő idegenek semmi kegyelettel sem voltak a régi egyiptomi királyok iránt. Ezen nem is csodálkozhatunk. Legjobban azokra haragszom, akik a király hü embereinek mutatkoztak és halála után részt vettek a fosztogatásban. Nagy a gyanúm, hogy több esetben a halott király volt főemberei is résztvehettek a sirrablásban. Ők persze jól tudták, milyen értékek kerültek a sirkamrákba. A messzire látszó piramis mindenkinek a figyelmét magára vonta. Most már láthatod, miért nem volt nyugodalmas a pihenő hely. Ezért jöttek a királyok arra a gondolatra, hogy jobb lesz a föld alá temetkezni. Találtak egy csöndes völgyet, melyet ma a "Királysírok völgyé”nek hívunk. Sok száz éven át ide temetkeztek. Tamás: Itt nem helyezhettek el annyi értékes dolgot, mint a piramisokban levő nagy termekben. Apa: Amennyit csak akartak. Munkások állottak korlátlanul a rendelkezésükre. Nem szűk sírokat ástak, hanem szép nagy lakásokat építettek a föld alatt. Legelőször egy hosszú folyosót építettek; ebben meghajlás nélkül járhatott az ember. A folyosó szobába nyílott; a szobából rendesen még két szoba nyílott. Szép kis lakás volt a föld alatt. Az egyik szobában elhelyezték a múmiát, a többiben a kincseket. Tamás: Ezt a munkát is sok ember végezte, megjegyezte a sir bejáratát és társaival úgy kirabolhatta a sirt, mint a piramisokat. Apa: A föld alá helyezett sírt nehezebb volt kirabolni. A Királysírok völgyében őrök és felügyelő tisztviselők voltak. Ásni is kellett. Az ásás hosszabb ideig tart, zajjal jár, könnyebben rajtaütnek a rablókon. Aztán valószínűleg gondoskodtak arról, hogy kevés ember mondhassa el, hová temették a királyt. Az egyik építőmester elmondja egy feliratban, hogy egyedül ügyelt fel a munkára. Senki sem látta a sirt. Persze a munkások ott voltak, de azok valószinüleq nem mondhattak el semmit végzett munkájukról. No, ne gondolj mindjárt a legrosszabbra! Talán nem mészárolták le őket. de minden valószínűség szerint az egyiptomi nyelvet nem ismerő hadifoglyok voltak. Én visszaküldtem volna őket a hazájukba, hogy elfelejtsék lassanként a helyet is, ahol megfordultak. Az egyiptomi építőmester valószínűleg kegyetlenebb eszközökkel kényszeritette némaságra őket. Tamás: Megmaradtak ezek a sírok? Apa: Mind kirabolták őket. Voltak sírok, melyeket a felügyelők raboltak ki. Ránk maradt egy pörirat. Ebben néhány alkalmazottat fosztogatással vádolnak. Az a kincs, mely a földbe temetve gazdátlanul hever, nyugtalanítja és izgatja a kevésbbé becsületes embert. Évszázadok alatt pedig sok becsületes és nem tisztességes ember akadt az őrök és a felügyelők között. Maradtak azonban ránk királymumiák. A rablók nem 113
