Kárpát, 1960 (3. évfolyam, 1-2. szám)
1960-01-01 / 1-2. szám
Siposs István m. kir. huszárőrnagy sietős léptekkel haladt a gimnázium felé. Valaminö katonai megbízatással jött Pestről Ingerbe. A kora reggeli vonattal érkezett s amint megbízatását a laktanyában elvégezte, sürgősen távozásra kért a helyőrség parancsnoktól engedélyt. — Egy kedves bajtársamat kell megkeresnem, aki kétszer mentett meg az oláh fogságtól, sőt alighanem a haláltól is. — Egy órakor lesz az ebéd — búcsúzott tőle a helyőrségparancsnok —■, akkorra okvetlen gyere vissza. Az őszi bevonulás óta már sokszor elhatározta. hogy megkeresi Tardy Pistát. Az első hónapokban azonban minden idejét lefoglalta, nemcsak neki, hanem a fiatal nemzeti hadsereg minden magasabb rangú tisztjének a szétesett keretek újbóli megszervezése, meg a küzdelem az antant katonai missziója részéről megnyilvánult rettentő ellenőrzés kijátszására, úgy, hogy Tardy Pista felkutatására nem maradt fizikai ideje. Most azonban, hogy amúgy is dolga van Egerben, elhatározta, hogy lerója régi adósságának egy részét, felkeresi Tardy Pistát. Hogy ilyen közel volt a találkozás, egyszerre sürgetőbb vágyat érzett, látni n fiút. Meggyorsította hát lépteit . . . Amint belépett az igazgatói irodába, egy alacsony kedves képű, őszhaju, fehér reverendás öregur állt fel az asztal mellő! és sietett eléje. A tágas irodahelyiségben rajtuk kívül még egy magas tanár, egy civil ur, meg két diák tartózkodott. Az egyik alacsony, zömök fiú volt, a másik hosszú nyurga, a halántékán nagy kék folt, az arca csúnyán megdagadva. Siposs őrnagy ur összeütötte a sarkantyúit, bemutatkozott. — Úgy látom valami büntárgyalás folyik éppen. Nem akarok zavarni, talán később visszajövök. — Oh, nemsokáig tart az egész. Párpercnyi türelmet kérek. Addig talán tessék, fáradjon be Őrnagy ur ide a belső irodába. Az igazgató bekísérte Siposs őrnagyot a belső irodába, szivaros dobozt tett eléje és kiment, Siposs őrnagy magára maradva nézegetni kezdte a képeket a falon, csakhamar megragadta azonban a figyelmét a külső irodában folyó diskurzus. — Nézd, fiam, igy nem megyünk semmire. Édesapád már mondta, hogy megvertek. Különben látom én is. Mondd el szép sorjában, hogy történt az eset, — hallatszott az igazgató hangja. — Tardy miatt volt az egész, — hallatszott most egy náthás kamaszhang. (Hihetőleg a dagadt orr miatt.) — De hiszen Tardy nem is jár ide — hallatszott újra az igazgató hangja. — Igen, de ma délelőtt a kilenc órai tizpercben Biv .... Dankó felolvasott egy levelet, amelyet Tardy irt. És mindenki nagyon sajnálta Tardyt, mert az oláhok nagyon megverték, én meg ... én meg azt mondtam, mit sajnálnak egy kommunistát. És Biv . . . Dankó ezért megvert. — Igen, mert mér mondta Tardyra, hogy kommunista — mondta most sötéten egy másik kamaszhang. Siposs őrnagy most már feszülten figyelt. — Fiam, akkor beszélj, majd ha kérdezlek — hallattszott megint az igazgató hangja. — És miért mondtad, hogy kommunista — fordult most a dagadthoz. — Mert b . . . bizalmi volt a kommun alatt . . . — Te is szerettél volna lenni —- nyelvelt most bele a zömök. — Csend! Mindjárt kizavarlak! — hang zott most szigorúan. — Folytasd Szereday! — Sváb tanár ur is h ... tudja, hogy Tardy bizalmi volt és folyton verekedett és h . . . és h . . . ő szöktette meg tavaly szeptemberben a bolsevikit is . . . — Kicsoda? — Tardy! — Hát ezt meg honnan tudod? — Onnan, hogy ott voltam, mikor a bolsevikit igazoltatni akarták és láttam, mikor Tardyval beszaladtak a Nyár-utcába. Én mondtam meg Bélán hadnagynak is, hogy kicsoda Tardy. A kis zömök megint nem állta meg szó nélkül. — És ő miatta majdnem halálra verték az oláhok Tardyt. Az irodában mozdulatlanná merevedett minden. A falióra mintha csak most indult volna meg, hangosan kezdett tik-takolni. Most az igazgató szólalt meg. — Szóval te jelenteted fel Tardyt! — Igen h . . . a bolseviki miatt . . . — Honnan tudod, hogy bolseviki volt? — csendült fel egy hang hátulról. Mindenki arra fordult. A belső iroda ajtajában ott állt Siposs őrnagy. — Bocsánat, hogy beleavatkozom, de a dolog némikép rám is tartozik. Az a bolseviki ugyanis én voltam. Most előre jött Siposs őrnagy. — Neked irta azt a levelet Tardy Pista? — fordult a kis zömökhöz. Az vigyázzba kapta magát. — Igenis. — Itt van a levél? A kis zömök már kotorászta is elő a zsebéből. Mire Siposs őrnagy elolvasta a levelet, 104
