Kárpát, 1960 (3. évfolyam, 1-2. szám)
1960-01-01 / 1-2. szám
hogy teljesen visszanyerjem az egészségemet. Fogalmam sincs róla, hogy jöttek rá az oláhok a szöktetésre, elég az hozzá, hogy rájöttek. Mostanában már teljesen jól vagyok, csak néha felriadok álmomból. Hát ti hogy vagytok? Nagyon hiányoztok nekem mindnyájan. Nem tudom sikerülni fog-e valaha újra összekerülni veletek, mert ilyen hosszú mulasztás után, nem tudom, el tudom-e végezni az ötödiket. Pláne, hogy most az olahok kimentek, a miskolci gimnázium nem akarja elfogadni azt a kommunista bizonyítványt, amit tavaly kaptunk a negyedikben s amelyben csak annyi van, hogy "Megfelelt”. Jó volna, ha visszamehetnék Egerbe, de az, sajnos, nem igen fog Sváb miatt sikerülni. A levelem az osztálynak is szól, légy szives a fiuknak elmondani a dolgokat és irj minél hamarább! Szeretettel ölel barátod Palóc. Bivaly alig tudta kivárni másnap az első csöngetést, s amint Sváb tanár ur kiment a magyar óráról, rögtön felolvasta az osztályban a levelet. A levélben foglaltakat általános elszörnyedás fogadta. Mindenki nagyon sajnálta Tardyt. Ingerült kifakadások hangzottak el az oláhok ellen, de az ellen is, aki Tardyt elárulta. Találgatni kezdték, hogy ki lehetett az áruló s ha nem is jutottak zöldágra ebben 1 dologban, testületileg megállapították, hogy jellemtelen fráter volt az illető. Szereday sápadtan hallgatta a viharos tárgyalást, de végre is nem tudta megállni szó nélkül. — Ugyan mit sajnáltok azon a kommunistán? Azt kapta, amit megérdemelt. Legalább elment a kedve örökre a bizalmiságtól. A megjegyzést általános megrökönyödés fogadta. Különösen Bivaly volt kikelve magából. — Kommunista? Ki volt a kommunista? Tardy? Szereday sápadtan replikázott. — Igenis ő. — Miért? Amiért bizalmi volt? Hisz te szerettél volna lenni, ha az osztály megválasztott volna! Tán kommunista voltál te is? Szereday elvörösödött. — Én nem szöktettem bolseviki kémeket. Bivaly veszedelmes közelségbe ment Szeredayhoz. — Hát tán Tardy szöktetett? — Igenis szöktetett. Ha tudni akarjátok, a két látó szememmel láttam. Bivalynak egyre sötétebb lett az arca. — Úgy! Láttad! — Igenis láttam. Láttam az egész szöktetést. Sőt, ha olyan nagyon érdekel a dolog, hát megmondhatom, hogy én vezettem nyomára az oláhokat. Szereday ezt már nagyon dühösen mondta. — És mondhatom, hogy nem bántam meg azóta se, ha tudni akarod. Én nem vagyok hajlandó semmi ilyen bolsevista szagu dologgal közösséget vállalni. Az osztályban halálos csend lett. Szere • day tettét egytől-egyig minden fiú elítélte. De — kommunista hírbe keveredni veszélyes dolog volt. Három felsősnek kellett távoznia a gimnáziumból ilyesmi miatt, még félév előtt. Bivaly azonban nem törődött a dolog veszélyes hátterével. Bivaly az azonnali cselekvés embere volt. Ö nem latolgatta mi lesz a következmény, ő adott esetben robbant, mint a bomba. Vésztjóslóan csendes hangon tette fel a kérdést. — Szóval Palóc kommunista. Szereday egy pillanatig se habozott. Bivaly erősebb volt ugyan, de a helyzet, a következmények minden előnye az ő oldalár volt. Szemrebbenés nélkül felelt hát: — Igenis az! Durr! Szabályos balegyenes volt. — Nesze! Szeredaynak két kézzel kellett megfogódzkodnia az első padban, hogy el ne essen, de azért nem hagyta abba. — Igenis, kommunista! És úgy látszik te is az vagy! Bivaly egy kis lépést előre lépett. — Én is kommunista vagyok? Hát nesze ez is! Ezt telibe kapta Szereday. Pontosan oda, ahova hat évvel ezelőtt Tardy tói. Az orrából folyni kezdett a vér. — Ezért beadlak, ezt még keservesen meg fogod bánni Majd mégy az elvtársad után te is, — azzal kirohant. Az osztályban olyan csend lett, hogy a légy zúgását is meg lehetett volna hallani. — Jaj, Bivaly .— szólalt meg valaki .—, ezt nem lett volna szabad tenned. Mi lesz veled, ha most kicsapnak? Bivaly azonban most nem törődött semmivel. Egy hadseregnek is nekiment volna ebben a pillanatban. — Ha engem innen emiatt a ronda alak miatt kicsapnak, hát süssék meg a gimnáziumukat, akkor elmegyek! Nyílt az ajtó. Cséplő tanár ur jött számtan órát tartani. A fiuk szétrebbentek, ki-ki leült a helyére . .. 108
