Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-11-01 / 11-12. szám
nadrágos fiatalember, egy oláh tiszt, meg egy fiú, aki egyébként régi ismerősünk, Szereday Miki, az egri gimnázium újdonsült V. osztályú tanulója. A tiszt magyarázott — egész jó magyarsággal — a többiek meg hallgatták. — Igen, megint megszökött egy bolseviki. Méghozzá veszedelmes kém. Mindenfelé körözik. A lányok érdeklődve hallgatták. — A feltevés szerint errefelé vette az útját. De nagyon reménytelen a vállalkozása. Egész bizonyosan rövidesen hurokra kerül. — Magyar? — kérdezte most az egyik lány. — Igen -— válaszolt a tiszt. — Szegény — jegyezte meg a lány csöndesen. — Csak nem bolseviki talán a kisasszony is? — fordult felé a tiszt félig nevetve, félig komolyan. — Azt nem! — Hát akkor mit sajnál rajta? — Azt, hogy magyar — mondta a lány és keményen a szemébe nézett a tisztnek. Éppen a minaret előtt haladtak el. A minaret előtt két férfi beszélgetett. Egy puttonyos szőlőmunkás, meg egy hátiszákos, szintén munkáskülsejü ember. A hadnagy szeme megakadt rajtuk. — Látják, például nekem az az ember is nagyon gyanús. Mindjárt igazoltatni is fogom. Mindnyájan odanéztek. A puttonyos halkan magyarázott valamit. A másik hallgatta. A társaság most odaért a Dobó-utca sár kához. — No, Isten vele, hadnagy ur, köszönjük. hogy elkísért — szólalt meg most az előbbi lány és megbiccentette a fejét. — Bizony — szólalt meg a másik — jó lesz sietni. Szereday néni már bizonyosan haradugni fog. Késő van. — Aggodalomra semmi ok, hölgyeim, önök a román királyi hadsereg védelme alatt állanak, — gálánskodott a tiszt. — No, ami azt illeti, én a magam részéről jobban szeretnék a magyar királyi hadsereg védelme alatt állani — mondta most az előbbi lány harciasán — Jó éjtszakát! Azzal elindult. A többiek utána. A hadnagy fanyarul mosolygott és ott maradt a sarkon. A fiú is ott maradt vele. — Te nem jössz, Miki? — fordult vissza az egyik lány. — De megyek, csak megnézem az igazoltatást. Megfordultak és indultak vissza a minaret felé. Mikor a hátizsákos észrevette a figyelő hadnagyot, gyorsan elbúcsúzott a társától és sietve megindult a túlsó oldalra, átvágva a Knézich Károly-utcán felfelé, a tüzoltóhid irányába. A mizeriek hídja felől éppen akkor kanyarodott be egy katonai őrjárat. A hadnagy odaintette magához a vezetőt — Menjetek csak gyorsan az után a hátizsákos férfi után, aki amott siet az utca tu!só oldalán és igazoltassátok! A katona szalutált és az őrjárat sietve megindult a mondott irányban. A tiszt, meg Szereday Miki, aki mód felett izgatott a dolog, szintén megindultak az őrjárat után, de ők nem az úttesten mentek. hanem a járdán. A hátizsákos mintegy százötven lépéssel előbb haladt sietve. Most az őrjárat vezetője utána kiáltott, de a hátizsákos nem hallotta, sőt, még jobban sietett. Az őrjárat erre futólépést vett fel. A hátizsákosnak ugylátszik, nem volt tiszta a lelkiismerete, mert erre ő is futni kezdett. Tardy Pista ott könyökölt a tüzoltóhid korlátján, nézte a vizet és gondolkozott. Rosszkedvű volt nagyon. Megkésset a beiratkozással és nem vették fel, mert minden hely megtelt. — Próbálkozz másutt! — adta ki az útját Sváb tanár ur. — Itt nincs szükség “bizalmiakra!”. — A "bizalmi” szót erősen hangsúlyozta. Gúnyos akcentussal. Pista szórakozottan köpködött a vízbe. — Az a hülye azt hiszi, hogy kommunista vagyok — morfondírozott a sötétben. — Most mi az ördögöt csináljak? Nézte a vizet még egy darabig, aztán nehéz sóhajjal elindult a Knézich Károlyutcán az irgalmasok tere felé. Már égtek a villanyok, mikor rövid habozás után átvágott a túlsó oldalra és megindult a baloldali járdán bandukolva lefelé. Egyszer csak felkapta a fejét. Kiabálást hallott. -4 Nem messze maga előtt futó alakot pdlmtott meg, aki feléje közeledett a járdán, hátrább pedig a minaret irányából szuronyos oláh katonákat látott futólépésben közeledni. Egyszerre ért a Nyár-utca sarkához a futó emberrel. A menekülőnek hátizsák volt a hátán s mikor a Villány alá ért, hirtelen felismerte. Siposs százados volt. — Üldözik — villant át az agyán. — ^ége van. Mondtam, hogy ne jöjjön be Egerbe. — Megállt, de csak a pillanat egy töredékéig. — Siposs százgdos nem ismerős errefelé — gondolatai szinte lihegtek a gyorsaság-102
