Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
és maga kérte Labakant, fogadja el ezt a versenyt. Labakan majd hogy ki nem ugrott bőréből. Nem kellett félnie, hogy Omár legyőzi! Két külön szobát rendeztek be a versenyzőknek, de mig Labakan tüneményes gyorsasággal szabott és varrta a kaftánt és a nadrágot, Omár hozzá sem nyúlt semmihez: — Én lovagolni, vívni, har" colni tanultam, ehhez értek, de ruhát szabni nem! Nem vagyok én szabólegény! — mondta dühösen. A királyné keblére ölelte Omárt: — Te vagy az én fiam és senki más! Uram, királyom, még most sem tudod, hogy melyik a herceg, melyik a szabó? A király gondolkozott, de nem válaszolt. Volt a családnak egy jóakaró tündére, ahhoz ment el tanácsot kérni az erdőbe. A tündér két erősen lezárt ládikót adott neki és azt mondta: — Szólítsd fel mindkét ifjút, hogy válasszanak a két ládikó közül. Az egyik felírása: Becsület, dicsőség. A választott láda tartalma majd igazságot tesz kettőjük között. — A király hazavitte a két ládikót és szobája asztalára helyezte, azután előbb Labakant hivta be, aki a “Gazdagság, szerencse” felirásu ládikót választotta, azután Omárt, aki a “Becsület és dicsőség” felirásut. Mikor felnyitották a ládákat, Labakan ládájában egy tü és kis orsó cérna volt, az Omáréban kis jogar ás parányi korona feküdt bársony párnán. A korona szemlátomást növekedett, mig akkora lett, hogy Omár fejére illett. A megrémült szabó most térdreborulva esdekelt bocsánatért. És Omár megbocsátott : Az Abessidák hívek barátaikhoz és nemeslelküek ellenségükkel szemben! • — mondta egyszerűen. Most végre a király is belátta, hogy tévedett. Omárt zajosan ünnepelték és Labakan szép söndben elmeim. Meg sem állott a régi műhelyéig. —Vége-— hogy jól viseled magad és nem csinálsz semmiféle bajt ennek a tónak a lakói között. És én ezzel szemben ígéretet teszek, hogy az a virágom, amelyikben lakni fogsz, minden nap egyszer — és pedig este, mikor a nap leszállóit — feljön a viz színére és kinyílik és te akkor kiszállhatsz belőle és azt tehetsz, amit akarsz. De minden reggel, mikor a nap feljő, becsukódik az a virág és visszavisz téged a viz alá és ott pihenhetsz benne estig. Én ezt teszem érted, a mai naptól kezdve örökkön-örökké ... így beszélt a jószivü és bölcs vizirózsa és Szille nagyon szépen megköszönte neki az Ígéretet, amit tett és ő is megígérte, hogy nem csinál semmi bajt a tó lakói közt. És már nem sirt olyan nagyon, de azért még mindig sirt egy kicsit. És akkor megszólalt a nádas is, aki szintén egy különös jószivü nádas volt és sajnálta nagyon Sziliét és azt mondta: — ígéretet teszek neked én is, hogy ha jól viseled magad, valahányszor csak akarod és felemeled a jobb kezedet és ezzel jelt adsz nekem, én elindítom a legcsendesebbik szellőt, amit a szolgálatomban tartok és muzsikálni fog neked mindaddig, amig akarod. Én ezt teszem érted, a mai naptól kezdve örökkön-örökkétig... így beszélt a nádas és ebből is láthatod, hogy milyen jószivü nádas lehetett. Szille pedig megköszönte szépen és már alig-alig sirt. Ekkor pedig megszólalt a szúnyog, amelyik a legszélső nád levelén ült és amelyik egy kiválóan okos szúnyog volt, legokosabb a szúnyogok között. És igy szólt, valamennyi szúnyog nevében : — Én pedig ígéretet teszek neked, hogyha jól viseled magad és egyetlen szúnyognak sem téped ki a szárnyát, és egyetlen szúnyognak sem téped ki a lábait és egyetlen szúnyogot sem ütsz agyon, akkor én, valahányszor1 akarod és jelt adsz rá a bal kezeddel, muzsikálni fogok neked és muzsikálni fog velem együtt valamennyi szúnyog. Én ezt teszem érted, a mai naptól kezdve örökkön-örökké ... Ugyebár, micsoda egy okos szúnyog volt? Szille pedig már nem sirt akkor, hanem egészen komolyan nézett maga elé és gondolkodott. — Elfogadom az ajánlatodat szúnyog és nem tépem ki sem a szárnyadat, sem a lábadat, sem nem ütlek agyon. Sem téged, som valamennyi többi szúnyogot. De ezzel szemben a muzsikáláson kívül meg kell Ígérjed, hogy nem fogsz soha megszűrni engem és nem fog megszűrni egyetlen szúnyog sem soha. ígéred ezt is, szúnyog? ... — ígérem, — felelte a szúnyog és mosolygott, mert látta, hogy Szille is okos, aminthogy valóban okos is volt, iáthattod. Most már Szille is mosolygott és elfoglalta helyét a vizirózsa virágjában és nagyon tetszett neki ez az uj játék. — De megálljunk csak, — mondta és a béka felé fordult, aki egy nagy zöld levelen ült és elég ostobán nézett maga elé, mivel a békák általában elég ostobák — megálljunk csak mondta még egyszer és a tücsökre nézett, aki kint ült a parton és figyelt, hogy mi lesz, mivel a tücskök mindig olyan figyelő természetűek. — Ti ketten mit tesztek érettem? .. . — Muzsikálunk neked, — mondották azok egyszerre —- egyebet nem tudunk csinálni ... — Na jó, beleegyezem, -— felelte Szille és kacagott, mert tetszett neki a saját okossága — igy most már muzsikusom van elég. De veletek mi lesz? — kérdezte és a halak felé fordult — ti mit tesztek érettem? — Mi mindent megteszünk, amit parancsolsz — felelték a halak. Rendben van, — felelte Szille és ebben a percben meglátott egy nagy tarka éjjeli pillangót, amint mézet szedett az egyik liliomból — és te, moadd oeak, mit» akarsz termi értem7 60
