Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-09-01 / 9-10. szám
"eleibe" jártak iskolába majdnem mindnyájan, felvégesiek, akik most itt vannak. És most Tardy kántor ur nincs. Szibériában van, hadifogoly...... ......Bizony azokban az időkben bejárták, felkutatták az egész ingoványt. Pista urfi volt a vezér. Összehordott kővel, vályoggal, karókkal, deszkákkal elgátolták a patakot, megduzzasztották a vizet, amely elöntötte az egész pástot, meg az ingoványt. Pista urfi megtanitotta őket úszni, mert ő úszni is tudott, Pista urfi csónakot csinált, meg vitorlát és csónakáztak. Pista urfi kitalált mindent...... Pista urfi mindenhez értett...... és Pista urfi nincs többé. Csak "úri manér’’ van. Békesség sincs, játék sincs, csak gyűlölködés van és verekedés örökösen. A Tardy-gyerekeket meg kell verni, mert ők "urak"...... és most a proletárok parancsolnak. ......Pedig milyen jó volt, mikor Pista urfi volt a vezér. Két részre osztotta őket. Az egyik csapatnak ő volt a vezére, a másiké Bolla Miska, akit szintén elsodort közülük a háború, mint Pista urfit...... Hej, pedig milyen keservesen bucsuzkodtak egymástól, mikor Pista urfi bement Egerbe a gimnáziomba...... Merengve nézték a tüzet. Sándor Béla sóhajtott egy keserveset. — Hajaj!...... — azzal gondosan ráköpött a kezében izzó cigarettacsutka parazsára és belenyomkodta maga mellett a porhanyó földbe. — Bolla Miska is itthon van — mondta most valamelyik.-— No — ütötték fel a fejüket a felvégesiek. — Igen biz a! Hazagyütt aratásra. Az apja is. Lehet, délután ki is gyün. Erre megint nagy hallgatás következett. A tűz is hamvadt. A jószág meg legelt békésen a napsütésben. Litánia után Pista — hóna alatt az elmaradhatatlan könyv — kiment a forráshoz. Nagyon szerette azt a pár négyszögölnyi, bársonyos füvei benőtt tisztást, amely a forrás mellett volt. Leheveredett a fűre és figyelte, hallgatta, amint csörgött, folydogált a viz a forrás kőgyürüjébe vágott kis kifolyón keresztül a moszatos, békalencsés vízlevezető árokba. A forrás egy harminc-negyven centiméter mélységű, köralaku mélyedés közepén volt, egy gyürüaTaku kőpadka vette körül, hogy körül lehessen ülni. Az öreg Giczey, a doktor tarttatta rendben, ide szokott kirándulni egy-egy kedélyes piknikre a zsérci intelligencia a régi jó időkben, mikor még a kedélyes vidéki társaságokat nem ugrasztottá szét a háború...... Pista elgondolkozva rágcsált egy fűszálat, mikor óvatos lépések zaját hallotta, összerezzent és felnézett, hát Rőczi állt a háta mögött vigyorogva. Talpraugrott, kutatva nézett körül, hogy merre menekülhetne, de a kis tisztás minden oldalról körül volt véve. Nagy fütykösökkel felfegyverzett tucatnyi sihedert látott maga körül. Nagy fütykös volt Rőczinél is. — Mit akarsz tőlem? — kérdezte összeszorult torokkal, mikor látta, hogy nincs menekülés. — Mit? — kérdezte vissza Rőczi, miközben közelebb lépett hozzá. A fütyköst áttette a balkezébe, a jobb kezével pedig teljes erővel mellbevágta Pistát. — Ezt ni! Pistának elakadt a lélegzete az ütéstől. Megtántorodott. A torkát sirás fojtogatta. Tudta, hogy most félholtra verik. Félt. — Miért bántasz engem? Bántottalak én téged valaha? Nem is annyira ijedten, mint inkább szemrehányóan kérdezte. — Bántottad a Mikó-gyereket! — ordította Rőczi ijesztő hangon. Utána lépett Pistának és mégegyszer mellbevágta. — Hogy mersz te egy proletárt bántani? Ez az ütés azonban már nem sikerült úgy. mint az előbbi. Az első szorongás, amely úgy lenyűgözte Pistát, elmúlt. Ösztönszerüen hajolt oldalt, úgy, hogy az ütés nem érte telibe. Látta, hogy itt a harc kikerülhetetlen, s az ütés után azonnal nekiugrott Rőczinek. Ez elejtette a botot és összefogódzkodtak. Mind a kettő a földre szerette volna teperni a másikat, de egyelőre csak szántották a gyepet. Rőczi erősebb volt. Fél fejjel volt nagyobb Tardy Pistánál és legalább öt kilóval nehezebb. Pista azonban a halálra volt elszánva valósággal, és jóval mozgékonyabb volt, mint a nehézkes parasztfiu. Amint lihegtek, forgolódtak a gyepen. Pistának szemébeötlött a forrás. Gyors haditervet csinált, megvetette a lábát és elkezdte szorítani a forrás felé Rőczit. De Rőczi se hagyta magát, megvetette a lábát ő is. Pár pillanatig igy álltak egymást szorítva, mozdulatlanul. Rőczi tudta, hogy a forrás ott van a háta mögött, de állásából nem mozdulhatott, mert Pista megakadályozta ezt, s ha erőben nem is, de intelligenciában sokszorosan verte a tohonya parasztfiut. Most hirtelen engedett egy féllépést s mikor az egyensúlyi viszony felbomlott, villámgyorsan újra nekifeszült és jó két lépéssel sikerült is hátraszoritania Rőczit egész a forrás padkájához. Rőczi érezte a veszélyt, de Pista többé nem hagyott időt neki a kezdeményezésre. Hirtelen megismételte az előbbi taktikát és — sikerült. Az 108
