Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-09-01 / 9-10. szám
— Nem igaz — mondta Mikó és elfordította a fejét. — Nem? Hát miért volt nyitott bicska a kezedben? A suhanc dacosan és szemtelenül vonta meg a vállát: — Csak! — Csak? No hát vigyázz, Mikó, mert ennek nem lesz jó vége. Nálunk Magyarországon tisztességes emberek csak szemtőlszembe harcolnak. Kitől tanultad ezt? Nem szégyenled magad? A fiú sötét arccal indult a patak partján lefelé a testvérével. Pár lépésről visszafordult. — Ezért még számolunk — mondta fenyegetve. Pista fülét megütötte a hang és a szavak. Szereday jutott az eszébe. Ő is igy mondta szóról-szóra. Hirtelen arra gondolt, hogy utánarohan a Mikó-gyereknek, hogy számoljon hát, de aztán mégse ment. A gyerekek némán, szájtatva nézték végig a jelenetet. A Mikó-gyerek pár száz lépéssel lejjebb levetkőzött és dühösen mosta ki a ruháját a patakban. Az incidenst, amely oly könnyen végzetessé válhatott volna, nem mondták el a fiuk az anyjuknak. Az ilyesmit nem szokták neki elmondani, Tudták, hogy segíteni úgy sem tud rajta, csak fölösleges izgalmat okoznának vele neki, azt pedig nem akarták, úgy is izgult ijedezett szegény asszony eleget attól az időtől fogva, mióta az ura bevonult katonának tizennégyben. Csendőrség nem volt, a jegyzőnek megszűnt minden elöljárói hatásköre, pusztán hivatalnok volt, tehát hozzá nem lehetett fordulni jogorvoslatért. A kommunisták által szervezett uj elöljáróság, a direktórium meg éppen nem segített, sem hatásköre, sem intelligenciája nem volt hozzá. Tardyné panasza egyébként is "burzsuj” panasz lett volna proletárokkal szemben, s az ilyeneket mindig elutasították, mert nem az igazság számított, hanem a politikai és társadalmi helyzet. Mindezeken felül — a felnőttek minden időben csak szórakozott pillantásokat vetnek a gyerekek ügyeire. A gyerekek érezték, tapasztalták ezt, berendezkedtek tehát önvédelmi alapon és igyekeztek ügyes-bajos dolgaikat a saját hatáskörükben elintézni úgy, ahogy tudták. X. Mindenfelé zúgtak már a cséplőgépek a falukban. Az aratás-cséplés szent és méltóságos misztériuma a földnek és esztendőre szóló élménye a föld gyermekeinek. Ilyenkor megszűnik minden a falun, megáll minden más életnyilvánulás, a boltokat, hivatalokat akár be is lehet zárni, a falvak halottak, szivük kint dobog a határban, a kaszák meg a cséplőgépek ritmusában. És ez a dobogás messze hallik. A katonák szivét furcsa nosztalgia fogja el ilyenkor a kaszárnyákban, a városban dolgozó parasztot nem tudja ott tartani ilyenkor semmiféle erőhatalom, népvándorlás indul meg ilyenkor a falu felé, hívja a fiait a Föld, meg a Kenyér. Munkaképtelen rokkant öregek taplós szivét is lángralobbantja ilyenkor a régi aratások élményeinek fel-felvillanó szikrája, titokzatos hangokkal hívja őket is a föld és reszkető öreg lábaikon ők is kibotorkálnak egy-egy elhullott kalászt felemelni, tenni-venni, lábatlankodni a kepések között és áltatni, vigasztalni magukat azzal, hogy a kenyér szertartásánál ott segédkeztek ők is, egy-egy harapás kenyérre érdemet szereztek ők is. Brungel direktóriumi elnök ur, azaz elvtárs is ott hagyott hivatalt, méltóságot, politikát és ment ki aratni...... Vadidegen, nem is a faluhoz tartozó vörös-katonák kaszát vettek a vállukra és fittyet hányva minden katonai fegyelemnek dalolva jártak be estenden a kepésekkel a faluba. Nem volt itt most kommunizmus, proletárdiktatúra, itt most csak búza volt, búza...... kalász-zizegés, kaszapengés szekérnyikorgás, verejték, munka, dal és — béke...... itt most kenyeret osztogatott a föld fiainak az Isten...... A vasárnap is más most, mint máskor. Üresek a templomok, mert most a Föld az Isten, meg a Kenyér, a Föld meg a Kenyér, amelynek ideje rövid és az ünnepe egyetlen. Ilyenkor nem haragszik a szegény parasztra az Isten az üres templomok miatt, mert az Ö ideje hosszú és Neki van ünnepe bőven...... Vasárnap délelőttönkint még csak otthon tartja őket a kétezeresztendős fegyelem, de délután már nyugtalanul nézegetik az eget. készülődnek, cihelődnek izgatottan, türelmetlenül, mert hívja, várja őket odakünn a határban a Kenyér, vagy ahogy a magyar paraszt nevezi a gabonát: az Élet...... Buzaországban. Magyarországon, aratás van. A háború utolsó éveinek gazdasági lerongyolódása, de fők4oen a prolétárdiktatura következtében a legelőtársulatok mindenfelé felbomlottak. A zsérci községi legelők is tönkrementek gondozás híján, s a nagybirtokok elkommunizálása tönkretette az urasági legelőket is. Azonkívül a forradalmi rendetlenségben megállt az állami állategészségügyi gépezet 106
