Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-09-01 / 9-10. szám
némi csökevénye, amit az ingoványon történő közös tehénlegeltetés csak növelt, valósággal terrorizálta a falu gyereksereg ér.. Sőt sokszor még a felnőtteket is. Ezektől még Pista is félt, pedig ő igazán nem volt gyáva legény. A Palóc szomorúan szemlélte álomországának összeomlását, de úgy érezte, hogy ez életkövetkezmény és ezt is beraktározta a többi keserűsége mellé. Az ingoványra, mióta egynéhányszor megkergették, sőt egy alkalommal meg is verték, nem járt többé. Elkeserítette, hogy az ő volt pajtásai is ott voltak az üldözők között, akiknek uj vezére volt már, Rőczi, egy sötétképü bujnyik, egy rosszhirü alvégesi fiú, akinek már néhány bicskázás is terhelte a lelkét. Csak a forráshoz ment ki néha- egy-egy könyvvel álmodozni, ehhez a fával, bokorral benőtt kis ligethez, amely az ingovány nyugati oldalán volt, ott, ahol a Bükk nyúlványai; kezdődtek. Tavaly ugyan egyszer innen is csúnyán megkergették s menekülését egyedül annak köszönhette, hogy nekieredt a tarlóknak, ahol a mezítlábas suhancok nem bírták elég gyorsan követni, ez a helye azonban mégis csendes volt, elhagyatott, olyan magánakvaló fiú számára teremtődött, mint Tardy Pista. Ily körülmények között a játékok, amelyekben Pista egyre ritkábban vett részt, csak az udvarra, meg a templom környékére korlátozódtak és a főszórakozás a katonák lettek. Sajnos csak egy ideig. A csapatok átvonulása egyre tartott, a vöröskatonák állandóan váltogatták egymást Zsércen. És az újabb csapatok egyre nyersebbek, egyre durvábbak, fegyelmezetlenebbek lettek. Egyre sötétebb alakok érkeztek egy-egy osztaggal Zsércre, egyre barátságtalanabb, vésztjóslóbb lett tőlük a levegő. Ezek már nem énekeltek szentimentális nótákat esténkint a szomszéd kúria udvarán, a polgársággal való érintkezésük sem volt olyan barátságos, mint az azelőttieké, morózusak voltak, gorombák, gyilkos tekintetüek, ezek már igazi proletárok voltak, és meggyőződéses kommunisták. Pista ezek közé nem szeretett járni, inkább otthon üldögélt, olvasott. Egy délután éppen Siposs százados járt az eszében, amint egy könyvvel üldögélt a verandán, mikor legkisebb öccse hangjára lett figyelmes, aki a szomszédból jött, a katonáktól s nagy igyekezettel cipelt valamit, miközben anyuért kiabált. — Anyu, anyu, klumplitölő — a kicsi meg selypített egy kicsit — katona bácsi adta! Pista figyelmesebben odanézett, és meg a szívverése is elállt attól, amit látott. A kicsi egy nyeles kézigránátot hozott a zsinórjánál lógatva. Mégpedig ugyancsak lógatva. S a kézigránátot úgy kell elsütni, hogy az a zsinórt kell megrántani. A rémület egy pillanatig odaszögezte a székhez, majd felugrott és rohant az öccsé felé. Mikor a kicsi ezt meglátta, azt hitte, hogy el akarja venni tőle a "krumplitörőt’ visítani kezdett és megfordult, hogy elszalad. — Megbotlik...... elesik, megrántja a gyujtózsinórt és vége -— rohant át Pista agyán a rémület és mintha lecövekelték volna, azonnal megállt. — Nem veszem el — sikoltotta kétségbeesetten •—- ne szaladj! Az apróság hátranézett és megállt. A kézigránát veszedelmesen himbálózott a kezében. — Ferikém, tedd le gyorsan, az nem krumplitörő, az kézigránát és ha zsinór kiszakad, felrobban és széttép téged is — rimánkodott reszketve. A kicsi gyanakodva mustrálgatta hol Pistát, hol a kézigránátot. — Nem is igaz, az nem szakad el. Ez elős — motyogta. Pista homlokán kövér veritékcseppek jelentek meg. — Nem erős, Ferikém, bizony Isten nem erős...... Jaj, tedd le a földre és ereszd el a zsinórt — rimánkodott kínlódva. A kis lurkó azonban félt, hogy be akarjak csapni. — De nem veszed el? — Nem veszem, dehogy veszem, csak tedd le és engedd el a zsinórt! — Esküdj meg, hogy nem veszed el! — Bizony Isten — esküdött Pista reszketve. Erre a kicsi leeresztette a földre a kézigránátot, de a zsinórját még mindig nem engedte el. — Engedd el a zsinórt, Ferikém — könyörgött tovább Pista, de már azt hitte, hogy összeesik. Ferkónak nagyon gyanús lett ez a sürgetés. — Hogyne! Biztosan el akalod venni. — Nem akarom. Fogd meg inkább a nyelet, csak a zsinórt engedd el — alkudozott Pista rémülten. A kicsi végre megfogta a gránát nyelét, de azért a zsinórt sem engedte el. Ebben a pillanatban Nándi jelent meg az utca felől, a másik testvér. Ferkó egyszerre elkezdett visítani, mint akit nyúznak. — Nándi el akalja venni a kéziglánátomat! Nándi, akinek ez eddig esze ágában sem volt, rögtön magáévá tette az ötletet és rohanni kezdett Ferkó felé. Pista úgy repült feléje, mint a nyil. Félúton sikerült elfognia. 104
