Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-09-01 / 9-10. szám
delmeskedett volna, Kun Béláék azonban Lengyelországban harcoló lengyel-magyar igen. A kiürítés teljesen demoralizálta a hadsereget. A volt tisztek legnagyobb része, valamint a komoly elemek szétszéledtek, s a kommunista csőcseléket sorsára hagyták... Tardy Pistát borzalmasan lesújtotta mindez, s ebben a lelkiállapotban morzsolódtak le az iskolaév utolsó hetei. Vizsgák nem is voltak, csak összefoglalók, bizonyítványt sem adtak, hanem csak egy cédulát, amelyen az állt, hogy "megfelelt”, vagy "nem felelt meg”, mert a kommunista egyenlőség nem tűrt meg semmi klasszifikációt és rangsorozást. Ezzel a cédulával utazott haza a Palóc vakációra. IX. A napok tolták, kergették egymást. Az egyébként csendes eseménytelen falu mostanában igen mozgalmas volt. Vörös katonaság tartózkodott ott, úgyszólván állandóan. Csapatok jöttek, csapatok mentek, a Tardyék háza melletti lakatlan kúria szinte állandóan tele volt katonával, akik — a két udvar közötti kerítés a háború folyamán tönkrement — a Tardyék kutjára jártak vízért. Igen gyakran előfordult azonban az is, hogy Tardyékhoz is szállásoltak be katonákat. Ezek között a beszállásoltak között a legérdekesebb személyiség volt még a vakáció első napján egy szakasz vöröskatonának a parancsnoka. Már maguk a "vörös katonák” is érdekes és nevezetes legények voltak. Felvidékiek voltak egytől-egyig és mind most érettségizett diák, akik önként jelentkeztek a vörös hadseregbe, visszafoglalni a csehektől Eperjest, a szülővárosukat, ahonnan a csehek bevonulásakor menekültek el. A parancsnok egy huszár volt, diszegyenruhában. Amint mondta, azért van diszegyenruhában, mert csak ez az egyetlen ruhája van. Piros nadrág volt rajta, meg kék atilla. Az arany paszomány szakadozott volt, s az egyenruha bizony nagyon kopott. Jászkun huszár volt, a 13. huszárezredben szolgált, mikor még volt magyar hadsereg. Százados volt, de most nem volt egy csillagja sem, a rangjelzését neki is letépték annakidején a forradalomkor. Kemény kis fekete ember volt és Pistának végtelenül tetszett, annyira, hogy addig kérlelte anyját, mig meg nem hívta vacsorára. A vacsora folyamán sokat beszélgettek. Gyűlölte a kommunistákat és nagyon el volt keseredve, amiért mindent visszaad a kormány a cseheknek. Ö és a szakasza most Bártfára igyekeztek, mielőtt még vissza nem adják a cseheknek, és onnan lengyel területre akartak átszökni, és beállni a légióba...... Pista szomjas fülekkel hallgatta ezeket, és nagyon sajnálta, hogy ő nem felnőtt. Általában, ha nem olvasott, minden idejét a katonák között töltötte, de ott töltötte idejét a többi Tardy-fiu is. A legkisebbet, aki úgy 4 éves volt ekkoriban, különösen szerették a katonák. A nagy játékoknak, katonásdinak, rablópandúrnak, majd később, a romantikus indián könyvek hatására bevezetett indián kalandoknak az ingoványon, meg a gátépítéseknek a falu patakján, a Csincsén, régen vége volt. Részint Pista, a főszervező változott meg, nőtt ki a játékokból és idegenedett el lassan lassan a paraszt fiuktól, akiknek palócos beszédjét már maga is furcsának, groteszknek, bosszantónak érezte, részint pedig a parasztfiuk közé hatolt be a kommunista-gondolat hatása, és gyűlölni kezdték s ahol csakjehetett bántották a Tardy-fiukat, akiknek csufnevet is adtak: úri manér. Hogy mi az a manér ők maguk sem tudták, de valami roppant sértőnek képzelték ezt a francia szót, amely igen komikusán hangzott a szájukból. De sértőnek érezték a Tardy-fiuk is, már csak azért is, mert sértő szándékkal mondták nekik. így lassan egy egyre mélyülő szakadék került a békeévek derűs, harmonikus barátsága helyére. Ezt persze megsínylették a paraszt gyerekek is, nemcsak a Tardy-fiuk, meg a hozzájuk huzó egy-két zsérci középiskolás diák. A nagy hadijátékok megszűntek, a gátépítés hatalmas, 50-60 gyereket egyetlen cél érdekében megszervező munkája csak a múlté volt már, a gát elpusztult, a vizduzzasztás híján, amelynek segítségével Tardy Pista az egyébként sekély Csincse vizével az egész pástot elárasztotta, nyakig érő vizet produkálva, megszűntek a pompás fürdések is, feledésbe mentek az ingovány rejtekutjai, apró, a felnőttek által nem ismert bozótos szigetei, szóval összeomlott Pista egész hajdani birodalma. Szétzüllöít a zordon trapperekből, Buffalo Bibékből, scoutokból álló egykori csapat, megszűnt a katonásdi, a helyét verekedések váltották fel, üldözések és gyűlölködés, ami pokollá tette a Tardy-fiuk életét Zsércen. Különösen a két legkisebb szenvedett sokat, főként tanév idején, mikor Pista Egerben tartózkodott, mert ők kicsik voltak és nem volt, aki helyettük verekedjék. A Pista egykori csapata valósággal réme volt a falu és a környék gyerekeinek. A jobb érzésű fiuk már előbb kiváltak belőle, Bolla Miska szülei például beköltöztek Miskolcra, befurakodott a csapatba egy csomó alvégesi fiú s az ekkoriban már 15-16 éves fiukból álló banda, amelyben még a régi időkből megmaradt az összetartozás és a szervezettség 103
