Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-09-01 / 9-10. szám
Felfegyverzett férfiak mentek ki a villanygyáron túlra azzal az elhatározással, hogy az esetleg érkező kommunista erőket feltartóztatják. A városban a rend biztositását Mészöly Géza csendőrőrnagy által reorganizált csendőrség vette át. De nem történt semmi, sem másnap, sem harmadnap, csupán Tardy meg Bivaly jártak ki szorgalmasan messze a városon kívül, a patak mély, kanyonszerü medrébe — célbalőni. A töltényeket Bivaly szállította, Ö tudja honnan. Harmadnap újra megkezdődött a tanítás s negyednap — vége lett az ellenforradalomnak. A Ludovika-Akadémia tisztjelöltjeinek vállalkozása nem sikerült. A kellően meg nem szervezett és elő nem készített felkelést a fővárosban tekintélyes fegyveres erővel rendelkező kommunisták elnyomták, mielőtt kapcsolatokat építhetett volna ki az ország különböző pontjain fellángoló megmozdulásokkal. A résztvevők egy tekintélyes részét kivégezték, s a harcban el nem esett és elfogott 40 tisztjelölt úgy menekült meg a haláltól, hogy az Antánt Budapesten állomásozó katonai missziójának olasz tagja, Romanelli ezredes lépett erélyesen közbe érdekükben. A budapesti zendülés leverése után egymásután göngyölítették fel a vidéki ellenforradalmi megmozdulásokat is mindenfelé. ‘Május hatodikén éjjel Egerbe is megérkezett két vasmunkás-zászlóalj, meg egy tüzérüteg. Reggelre eltűntek az ellenforradalom zászlói, összefogdosták a megmozdulás vezetőit, Mészöly őrnagyot a Nagytemplom előtt az érseki palota kőkerítése mellé állították és agyonlőtték, a többieket elhurcolták, a lakosságot falragaszokon megfenyegették és elrendelték mindennemű fegyver azonnali beszolgáltatását. Noha halálbüntetéssel fenyegetőztek, a fegyverek beszolgáltatása nagyon vontatottan haladt. A kommunista “rendcsinálás" már tiz napja tartott mérsékelt eredménynyel, mikor egy izgalmas hir egyszerre végét vetette az egész megtorló akciónak. Közeledtek a csehek. Egy általános cseh offenziva folyt már tavasz kezdete óta, amelynek eredményeképen- a nyugati hatalmak támogatásával, a gyatra vörös hadsereget maga előtt tolva a cseh haderő negynehezen elérte és megszállta Miskolcot s Borsod és Heves megyék északi részeinek megszállása után a cseh elővédek május 16-án elérték az Eger melletti Felnémet községet s ezzel négy kilométernyire közelítették meg Eger városát. A csehekkel egyidőben a románok is általános offenzivát indítottak, s ennek során elérték a Tisza vonalat. Kun Béla kormánya nagyon válságos helyzetbe jutott, s nem maradt számára más lehetőség, mint teljesen uj alapokra fektetni a vörös hadsereget, helyesebben megkísérelni a régi magyar hadsereg feltámasztását. A régi tisztikart, amelyet novemberben olyan megalázó módon fosztott meg rangjától a csőcselék, felszólították, hogy a “haza megmentésére” lépjenek be a hadseregbe, szervezzék azt át és vezessék a régi szellemben újra. A felhívásnak igen sokan eleget tettek. Néhány nap alatt — körülbelül május közepére — már állt is néhány újonnan szervezett, rendes hadosztály, s csakhamar megindult mind a csehek, mind a románok ellen egy általános ellentámadás, amely nemcsak azonnal megállitotta a cseh előnyomulást, hanem egyidejűleg meg is kezdte a csehek visszaszorítását az északi arcvonal minden pontján. Az ellenoffenziva kibontakozása Egernél kezdődött meg...... Amilyen ütemben közeledtek a csehek, olyan mértékben váltak egyre szelidebbé és szelidebbé a kommunisták. Tizenhatodikán, szombaton, estefelé egyre több és több vöröskatona érkezett rendetlen, szakadozott csoportokban, ki gyalog, ki különféle jármüvekkel visszavonulóban Szarvaskő irányából. A városban egyszerre szétfutott a hir, hogy itt vannak a csehek. A visszavonuló vöröskatonák beszélték, hogy a cseh' elővédek már Felnémet felé közelednek s Egerbe érkezésük már csak órák kérdése. Ezek a rendetlenül visszaözönlő töredékek Egerben sem álltak meg, hanem innen már vonattal folytatták Útjukat, sőt magukkal ragadták a vörös “helyőrség” egy tekintélyes részét is. A helyzet valóban kritikus volt. A városban még az esti órákban önkéntesek toborzása kezdődött meg, és felhívták a lakosságot lövészárkok ásására is. A cserkészek elsőnek jelentkeztek a munkára, köztük természetesen a Palóc és Bivaly is akik besötétedésig ásták a lövészgödröket az Eger két ága között elterülő és Felnémet irányában folyton szélesedő földnyelven, alig pár száz lépésnyire a város szélétől. A Malom-utca maga is, ahol a két fiú lakott, már a város Felnémet-felőli szélénél volt és éppen az Eger-folyó két ágának összefolyásánál levő malomnál kezdődött. A késő este holtfáradtan hazakerült két fiú a kimerültség ellenére is alig tudott elaludni az izgalomtól. A Palóc sokáig hánykolódott az ágyában és állandóan az Egri Hírlap kirakatának térképét látta maga előtt, úgy, amint ott állt a villanyfény-100
